Ismét egy kevés munkával hatalmas ovációt kiváltó fogás következik.
Bár a sütéshez a diós kecskesajt még a debreceni borfesztiválon beszerezett készletből származik (Békési kecskesajt néven fut, és a Diós tanyáról származik), kipróbáltam a sokkal könnyebben beszerezhető Merino juhsajttal is, és az sem vallott szégyent.
A paradicsom hámozás-magozástól is el lehet tekinteni, de az én hűtőm egy túlsúlyos dinnye következtében balesetet szenvedett, így a szakszerű tárolás kivitelezésének hiányában némi formai és minőségi hiba lett felfedezhető az egyébként nagyon finom paradicsomokon. De így tényleg finomabb lett. A “hulladékot” pedig újrahasznosítottam a gazpachonál, recept nemsokára következik.
Ha előre gondolkodunk, mondjuk nem úgy mint én, akkor előző este be lehet áztatni a csicseriborsót, így a főzési idő lerövidül.
A csicseriborsót a babérlevéllel bő vízben puhára főzöm. Miután leszűrtem, még forrón a saláta öntetére öntöm, összeforgatom vele.
Az öntethez turmixgépben pürésítettem a kakukkfüvet az olajjal, csilivel, citromlével, sóval. Hozzáadtam a hajszálvékony (tényleg!) karikákra vágott hagymát, a kés pengéjével meglapított, de egészben hagyott fokhagymát és a száraz serpenyőben megpirított, mozsárban porrá őrölt köményt is. A kömény pirítását nem ér elbliccelni, enélkül szörnyű íze van, pirítás után viszont nagyon finom. Jól összekevertem, erre szedtem a még forró csicseriborsót, így a hagyma kicsit megpárolódott és a borsó jobban magába szívta az öntetet.
Végül hozzákevertem a meghámozott, kimagozott, felkockázott paradicsomot, összeforgattam, és a hűtőbe száműztem tálalásig.
A sajtokból kb 5 dekás szeleteket vágtam, ez fél centi vastagok lettek, és nagyon forró serpenyőben annyi olívaolajban sütöttem ki, amennyi mindenhol egyenletesen beborította az edény alját kb 2 mm vastagon. Mindkét oldalán sütöttem 3-4 percig, hogy szép színt kapjon, de még ne folyjon szét. Széles spatulával fordítottam meg, majd szedtem ki, így nem esett szét a forró sajt. Én csak lecsepegtettem róla a felesleges olajat, de lehet konyhai papírtörlőre, vagy szikkadt/száraz kenyérre is szedni. Ez a rész kissé bravúros, de nem lehetetlen. A juhsajtot kicsit nehezebb volt sütni, de azért egyben maradt az is.
Összességében ez egy kiváló étel! Ha nem lenne ilyen késő, ódákat zengenék róla…
Ezt mindenképpen megcsinálom,nagyon szeretem a csicseriborsót.A köménymag pirítását pedig komolyan fogom venni :)
:) Én korábban gyűlöltem a római köményt. Aztán megpirítottam, és tessék, most ez az egyik legjobban fogyó fűszer nálunk… :)
De ez is nagyon finom (nem unalmas még, hogy mindenre ezt írom? :) )
Hát írhatnád azt is, hogy baromi rossz lett :) Én szeretem a római köményt csak úgy magában, pirítás nélkül is.
Nekem úgy fura volt az íze…vagy csak még túl fiatal voltam hozzá. :)
De ha azt írom, hogy baromi rossz lett, akkor az füllentésnek minősül. :) (volt már baromi rossz is, de azt, ugye, bolond lettem volna posztolni :) )
2009. augusztus 21., péntek