Aha, szóval légkondi van a konyhádban. Be is zárom én a blogomat…
;-)
Egyébként meg azt hittem, hogy csak az én gyerekem ennyire csimpaszkodós fajta! :-)
A paradicsomról: múlt héten voltunk otthon, és ha tudtam volna, hogy még arrafelé nem érett be a pari, és ennyire szeretnél, küldtem volna neked néhány kilót. Igaz, nincs annyi, mint tavaly (volt olyan növény -fürtös paradicsomról van szó- amin negyvenakárhány paradicsom volt), viszont az idei termés ízben verhetetlen. Nem emlékszem, hogy lett volna valaha ilyen jóízű paradicsomunk; szóval legközelebb tessék hamarabb panaszkodni!

Nem fogod elhinni, csicseriborsó konzervem is van itthon : ) Most már csak kellene valaki, aki a Flat-cates listámon szereplő recepteket most már el is készíti : ) Vagy engem szán meg valaki és ad időt hozzá : )

Gabah, ne tedd! Már nagyon várom azt a ricottás paprikakrém receptet! ;)
Aranyos vagy, de nem annyira vészes a helyzet, az enyém ugyan még csak most kezd beérni, de eddig tudtam venni finom paradicsomot a zöldségesnél. A kesergés csak annak szólt, hogy a szezonra való tekintettel nem lett olcsóbb a jó paradicsom, csak másik helyről szerzi be a zöldséges, hogy jobban fogyjon.
A kölök pedig teljesen ölbe szokott, le sem tudom fejteni magamról. Vagy a meleg viseli meg, vagy az, hogy jó esetben is csak napi két órára látja az apját.

Peel, ezen azért nem vagyok meglepődve! :)))
De ez a saláta csak 5 perc munka és két napra megoldja az élelmezési vészhelyzeteket! :)

Érdekes, mindenkinek ilyen tapadós gyereke van? Hát nekem is :-) Egyedül még véletlenül se játszik, ha más megoldás nincs, akkor sámlin áll a konyhában és játszik a konyhapulton. Ezzel sajnos jelentösen lecsökken a munkafelület, ami egyébként is csak kb. 1 m – ebböl 80 cm-t simán átér a gyerek, ha csimpaszkodik, úgyhogy marad nekem 40 cm a sütö másik oldalán, amin csak a kenyérvágó deszkával kell osztozni :-)
Amikor még kezdö háziasszony voltam, én is amerikai konyhára vágytam, de azóta rájöttem, mekkora baromság. Kell egy nagy konyha, ahol azért elfér egy asztal reggelizni meg egy különálló ebédlö, ahol a nagy vendégségeket lehet tartani. Na, ebböl ebben a pillanatban van egy kis konyha asztal nélkül meg egy nagyobbacska (de nem túl nagy) nappali ebédlöasztallal… Szóval az elmélet meg a gyakorlat kicsit kettéválik. De majd ha végre már találunk egy saját házat, ott aztán a fentiek mind meglesznek. Kicsit szomorú vagyok, mert a múltkor találtunk egy házat, minden paraméter stimmelt, csak állt a sorban elöttünk még valaki és sajnos meg is tudtak egyezni a tulajdonossal… Pedig abban volt elég nagy konyha, ebédlö és a kettö között még egy tálalóhelyiség is!
Elnézést a szószátyárkodásért, nem vettem be a fogalmazásgátlómat…

Szeretem olvasni a blogod, és nem csak a receptek miatt (pedig azok is elég nyálcsorgatóak), hanem mert annyira jó stílusban írsz, hogy felüdülés minden sorod :)

Orsi, az enyém újabban az ölemben alszik csak el, még a 40°C fokban is! Közben meg szakad róla a víz, de valamiért ez így a jó neki. (és hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem imádom ezért :) )
A közös főzés viszont nálunk egyelőre nem megy, a legutóbbi próbálkozásnál kelt tésztát gyömöszölt az orrába, utána meg megpróbálta szétverni a TV képernyőjét a tejforralóval, mire elkaptam (ismét csak éljen az egybe terű amerikai konyha…). De a pultomon így sem férek el, asztalom meg nekem sincs a konyhában. Szóval értelek, szépek ezek az amerikai típusú lakások, de élni bennük…hát nem a legjobb. Nekem is hiányzik nagyon a tágas, különálló konyha, a külön étkező, nappali, meg a tágas szobák, és a nappalin kívüli helyeken a tér, úgy általában. De nem hitegetem magam azzal, hogy ez lesz a végleges lakhelyünk (úgy átlag 4-5 évente költözünk), szóval majd talán a következő házban. :)

Insh, köszi, ennek örülök! :)))

“Zabáljuk” a jobbnál-jobb salátáidat, és folyamatosan jönnek az ötletek! És ahogy felvezeted a recepteket, na az sem semmi! :))
Köszi! :)))

Felhőlány, nincs mit, örülök hogy tetszik! :)
Pedig én azt hittem, hogy már unalmas, szóval az elmúlt két napban nem is írtam és fotóztam le semelyiket. :)

Ha nem gondolnám biztosan, hogy a történetek valósak, azt hihetném, hogy regénybe írsz:)) nagyon szórakoztatóak, én legalábbis élvezem a pontyos kalandokat:))

A nyitott konyhával kapcsolatban szélsőséges a véleményem, amúgy nekem is ilyen van:)))). És igen, direkt akartuk, az összes hátránya ellenére. Nálunk egyben van a nappali-étkező-konyha és azt hiszem, egyből rá lehet jönni a lényegre: egy ilyen konyhát mindig rendben kell(ene:)))) tartani. Mondjam tovább??
Ja, szagok nincsenek, illetve elég hamar eltűnik minden. Másik hátrány az is, hogy a vendégek “mindent” látnak, amit ügyködök:)))
Na nem sorolom, ettől függetlenül nem cserélném le (eleve így akartuk), a lakás sokkal tágasabb így (ez volt az előny).
De Orsi, igen, megértelek, vannak napok, helyzetek, amikor olyan jó lenne magamra zárni a konyha ajtaját!!:)))
Ja igen, és mivel a nappaliban van klíma, ezért ez jól átmegy a konyhába is, szóval a hűtés is megoldott. Gabah, nem, a konyhában nálunk nincs klíma:))) (Amúgy ez ebben a lakásban létszükséglet volt, de a klímaváltozás mára már olyan mértékű, hogy lassan nem is lesz már luxus.)

Peel, csicserikonzervet mára már én is tartok itthon, de egyszer leteszteltem egymás mellett a kettőt a főzöttel, a saját főzött sokkal finomabb, de hát az idő nagy úr:)))
O igen, ez nagyon finom lehet, fehérbabos, csicseris salátákat (is) imádjuk!

Mamma, örülök hogy tetszenek a történetek! :) És még mennyi minden van, ami nem kerül megörökítésre! Elég mókás a kis családom, és néha én is úgy érzem, mintha egy komédiasorozatban élnénk. :)
Az amerikai konyha nagyon jó volt addig, amíg a gyerek meg nem tanult kúszni-mászni-futni. Aztán most meg hiányoznak a jól zárható ajtók. :) De ez átmeneti, néhány év, és már nem fog zavarni. Viszont a hely nekem tényleg nagyon szűkös, ezt a házat nem mi terveztük, készen vettük, és nem lett elég méretes a konyha. De mint írtam, majd a következőben. :) Viszont az meg nagyon jó dolog, hogy az állandó főzőcskézés közben is együtt lehetek a családdal, így azért könnyebben megy. :)

Gabi, meggyőztél! ;-)
Egyébként anyukám épp ma reggel panaszkodott, hogy tegnap két darab paradicsomért 120 forintot fizetett. Persze, hétvégére náluk is beérnek az elsők, na de ha a kicsi fia paradicsomot enne, nincs mese!
Ja, és igen, a legjobb, amikor a gyerek 40 fokban csimpaszokdik rád! Én sem értettem, hogy mit élvez abban, hogy a csuromvizes anyuba törli a buksiját…
Nekem külön konyha-étkező van, de gondolkodunk az egybenyitáson, ahogy Mamma is írta, a tér miatt. A klímànak megvan a helye, csak be kellene illeszteni, pikk-pakk, de az utóbbi 4 évben okosan gazdálkodtam a nyári meleggel, és nem volt szükség ilyesmire, most viszont 40 fokban, főzés közben, ölbegyerekkel nagyon elgondolkodtam…

Gabah, szerintem a klíma jó dolog, és ahogy Mamma is írta, ma már nem is annyira luxus. Nálunk a remek műanyag nyílászárókkal és a 3,2 m belmagassággal (már megint csak panaszkodom, de nem értem ezeket az új építésű, amerikai típusú házakat, ezerszer rosszabb bennük élni, mint a panelban…) klíma nélkül nem lehet megmaradni. Egy évig bírtuk légkondi nélkül, és egész nyáron nem aludtunk egy szemhunyást sem. Viszont most egy klíma lehűti az egész lakást, és beszáradnak a ruhák idebent télen is, meg nyáron is. :)
Az egybenyitott konyha jó dolog, tényleg, de kicsi gyerek mellett szerintem még (legalábbis nálunk) nem szerencsés. Ha tehetném, én várnék vele még pár évet, amíg a második gyerek (is meglesz) sem lesz már ön- és közveszélyes. Illusztráció: reggel néha arra kelek, hogy a gyerek már kislisszolt az mellőlem, és darabonként elkezdte behordani a szemetes tartalmát az ágyba. Szóval jók azok az ajtók néha. :) De ezt meg gyereke is válogatja, kevésbé érdekesen találékony gyerek mellett az amerikai konyha sem gáz. :)
A paradicsom nálunk is beérett, és ronda, de eszméletlen finom, szóval megoldódott a vészhelyzet! :) (bár a lecsóhoz továbbra is zöldségesnél kell vennem, mert annyi sajnos nincs, de majd jövőre! :) )

Szuper recept, a héten ki is próbálom, mert most épp’ csicseriborsós receptekre vadászom! A képen melyik templom látható?

Yurikamome, örülök hogy tetszik a recept! :) A nyíregyházi Kossuth téren álló római katolikus templom. :)