Ez a leves nekem való….
A mócsingos húst azonban én sem bírom megenni!

Köszi, Trinity!
Pedig mindenki a mócsingosért van oda, akit ismerek. De én is utálom. A ragu íze, állaga lehet, jobb lenne vele, de a én fél gyermekkoromat azzal töltöttem, hogy mindenből kipiszkáltam az ÖSSZES mócsingos húsdarabot. Anyut néha az őrület szélére kergettem… Szóval most én főzök, úgyhogy nincsen többé mócsing. És az igazat megvallva, ez így is nagyon finom, szerintem egyáltalán nem is hiányzik bele.

A ragu (és pörkölt is) jobb a sok kötőszövettől. A kérdés csak az, hogy hagysz-e elég időt a sok “mócsingnak” szépen felolvadni. Ha nem, akkor sok fehér mócsing marad a húson, ami nem finom, nem szép és joggal kipiszkáljuk. Ha igen, akkor alig kell a tányéron valamit levágni a húsról, hisz a legtöbbje beleolvad a húsba – a húst hihetetlenül finom szaftossá téve. Azaz, ha időt hagysz a húsnak, akkor épp a “mócsing” által lesz gyönyörű szaftos. Ezért szeretjük a pofit is annyira, mert jól elkészítve a rengeteg kötőszövete felolvad és csodálatos húst eredményez (abszolút semmi mócsing nem szokott rajta maradni, mind felolvad).

Kedves Beatbull! Mivel a ragu és pörkölt főzést én általában vendégség számára művelem (műveltem eddig), ezért mócsingos húsból szoktam, hagyva neki időt, sok-sok órát, hogy selymes szaft képződjön a kötőszövetből, az mind egy szálig felolvadjon, a húsnak pedig (mások) számára csodálatos, porhanyós állaga képződjön! ;) Aki ettek belőle eddig, általában félájulttá váltak a gyönyörűségtől (még Apu is), szóval azt gondolom, jól volt elkészítve! :D
De én akkor sem szeretem. Rosszul vagyok a malacfültől, porctól, csirkelábtól, kocsonyától, a legtöbb belsőségtől, és még sorolhatnám. A szagától, állagától egyaránt. Én tényleg csak a száraz, tömör színhúst szeretem. Engem a zsír nem zavar, csak a kötőszövet. Ez így van, amióta megszülettem. Én anyámat tényleg az őrületbe kergettem ezzel.
Elkészíteni megtanultam, mert a családom ezeket azért nagyon szereti.
A múltkor, pusztán tapasztalatszerzés céljából, elfogyasztottam egy adag -Öccs szerint- tökéletesen elkészített oldalast (igen, én csináltam persze :D ), úgy, hogy nem csak a húst boncoltam ki belőle. Kicsit rosszul lettem közben, pedig finom volt, ha objektíven néztem. Be kellett látnom, hogy eddig még nem változtam meg ezen a téren.
Én sajnos nem vagyok igazi gourmet… De azért egy napon szeretnék lenni! :)

Nem arra akartam célozni, hogy ki mennyire gourmet. Csak arra reagáltam, hogy a mócsingot nem tudod megenni és trinity sem, a “mócsing” viszont “eltűnik”. Én sem szeretem a mócsingot és ha nem olvadt fel kellőképp, Ditém és én is levágjuk, félretoljuk és a tányéron hagyjuk. De ha szépen felolvad, akkor “eltűnik” és nincs mit levágni.
Azt hiszem arra céloztál, hogy a gourmet az állatnak minden részét megeszi? Igen is meg nem is. Tök jó ha mindent fel lehet használni, viszont egyáltalán nem mindegy az elkészítési mód. Kocsonyából is lehet jót és rosszat készíteni (Ditémet pl. üldözni lehet kocsonyával és májjal – a Bábelben mégis imádta mind a kettőt, mert jól volt elkészítve).

Azt hiszem, akkor félreérthető voltam…
Azt a húst szeretem, ami tömör, rostos. Bélszín, hátszín, rumsteck, ilyesmi. A comb a maximum. A puha, porhanyós, mállékony húst nem szeretem. Akkor sem, ha nem mócsingos. (és valóban, én rosszul használtam a mócsingos kifejezést, nem a kötőszövet+húsra gondoltam, hanem arra a laza szerkezetű húsra, ami utána marad)
Főként a sülteket kedvelem, nekem egy raguban már a comb is túlságosan mállékonnyá válik. (mint például ebben, de igyekszem mások ízlésére is tekintettel lenni, amennyire tőlem telik)
A hurkát, kolbászt, kocsonyát szintén nem szeretem. Kóstoltam pedig már belőle olyat is, ami igen kiválóan volt elkészítve.
Szerintem ez csak annyi, hogy nem vagyunk egyformák.
A gourmet kifejezést pedig nem arra használnám, aki egy állat minden testrészét elfogyasztja. Én csak arra akartam célozni, hogy én például irtózom a poliptól, rákoktól, csigáktól, kakasherétől is, és sorolhatnám még, amiről tudom, hogy ínyencségnek számít. És azt is tudom, hogy bennem van a hiba. Ezért nem tartom magam gourmetnek.
Sajnálom, ha félreérthető voltam.

Ah, ok, így már értem mire akartál kilyukadni.
Persze, hogy nem vagyunk egyformák, tök szürke is lenne a világ – kinek a pap, kinek a papné ;)

Azért igyekszem fejlődni ezen a téren (is), Férj kedvéért…
Mert ő meg minden ilyesmit imád, és nem fair vele szemben, hogy ezekről miattam a hétköznapokban le kell mondania. :)

Érdeklődve olvastam a mócsingról kibontakozó beszélgetést :) De még jobban érdekel ez a könyv: kinéztem már én is, csak még bele nem néztem. Most még nagyobb kedvet csináltál hozzá, pedig már nem férnek el a szakácskönyveim a lakásban. Vetésforgóban tárolom őket :)

Kedves Lúdanyó! Szerencsére nekünk (részben)közös családi gyűjteményünk van, amit Apuék tárolnak. :) Ami csak az enyém, mondjuk az sem kevés, de még én még elférek. De ezt a könyvet jó szívvel tudom ajánlani még a legszűkösebb könyvespolcra is! :D Nekem tényleg nagyon tetszik, pont az én ízlésem szerint való, de szerintem Te sem fogsz csalatkozni benne! ;)