Sikerült megfertőznöm a családom többi tagját is a kukoricaliszt mániámmal! Tegnap az öcsém számolt be róla, hogy pizzát sütött az én instrukcióim alapján, és milyen jól sikerült ( :D ). Csak neki nem volt teljes kiőrlésű búzalisztje, így kukorica lisztet és sima lisztet használt fele-fele arányban. Mondanom sem kell, hogy a vacsora terveim azonnal 180 fokos fordulatot vettek, mert egyszerűen muszáj volt kipróbálnom ezt a tésztát.
Itt jött Férj, aki közölte, hogy ne variáljak már megint. Tessék szépen úgy sütni a pizzát, mint eddig. Ezek a bűvös szavak, amik elhangzásakor azonnal megmakacsolom magam, és csakazértsemúgycsinálom!
De hogy lássa Férj, mennyire kész vagyok a kompromisszumokra, a tenger gyümölcsei “feltétet” a hagyományos formában megkapta, rukkolával, és mellé pedig, próbaképpen a stanglikból kóstolót, mondván ha rossz, nem kell megennie. De megette. És persze kért még.
A kétféle lisztet elmorzsolom az élesztővel, hozzáadom a cukrot, olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidolgozom. Ez a tészta kicsit lágyabb, mint a szokásos kenyér tésztáim, de az aszalt paradicsomom annyira puha és mállékony, hogy nem szerettem volna, ha a tésztába dolgozáskor pürévé változik. Szóval közepesen kemény, rugalmas tésztát kell kapnunk. (ez a kukorica liszt miatt egyébként is célszerű, mert kissé “parázsabb”, szárazabb tud vele lenni a tészta) Cipót formálok belőle, olajjal bekenem a tetejét, és letakarva két órán át kelesztem. (vagy amíg a duplájára kel)
Az aszalt paradicsomot és az olajbogyót 2-3 mm, egyforma darabokra vagdosom, a bazsalikomot vékonyan felmetélem, majd a tésztába dolgozom. Alaposan átgyúrom. És akkor jött volna a formázás lisztezett gyúródeszkán, de erre idő hiányában nem került sor, szóval egyforma gombócokat tépkedtem ki a tésztából, és kézzel megpróbáltam stangli formájúra hengergetni (a képen látszik, mennyire sikerült :) ) Ezt lisztbe hempergettem, de mostanában a stanglijaim tetejét inkább olajjal szoktam átkenni, és így finom, ropogósak lesznek, de erre szintén a fent említett okok miatt nem került sor. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a vekniket, éles késsel (vagy csak a konyhában használt sniccerrel) átlósan néhány mélyebb bemetszést ejtek a tetejükön, és 15-20 percig, vagy amíg a duplájukra nem nőnek, kelni hagyom. 260°C fokon kezdem sütni, 5 percig, sütőben persze lapos tálban forró víz, majd további 12 perc következik 220°C fokon.
Igazán aznap, a kissé mediterrán hangvételű vacsorához volt finom, de én ma ezt reggeliztem, és egyáltalán nem panaszkodom!
Nagyon tetszenek és különben is mitől stangli egy stangli? Ha annak hívjuk, nem? :)
Lúdanyó! Sajnos tudom, hogy a stangli rúd alakú (pék)sütemény lenne, és hát ez csak kis jóindulattal az… A hengergetésnél a nagy sietségben csavarodott, sok helyen begyűrődött a tészta, szóval ezek most nem lettek olyan szépek. De az ízét ez szerencsére nem befolyásolta! :) Mindenesetre köszönöm a biztatást! :D
Megcsináltam ezeket a stanglikat, de nem lettek ilyen szép bucik, hanem inkább “blodagok” ahogy apa mondaná. Nem tudom, talán a második kelesztés volt túl hosszú?
Ági! Nem tudom, milyen a blodag, de mondjuk lapos :) Ha a második kelesztés túl hosszú, akkor nekem inkább csak a felülete lesz csúnya lukacsos, meg kirepedezik, belül meg olyan lesz, mint a szivacs. Meg mondjuk én nem szoktam meleg helyre tenni keléshez, csak ritkán, szóval így az lassabb. (persze jobb kevésbé megkeleszteni másodjára, mint túlkeleszteni, a sütőben meg még úgyis nő. De jó, hogy szóltál ezt a részt azért átjavítom)
Szóval lehet, hogy a tészta lett túl lágy. Azzal a kukoricaliszttel, amit én használok, ennyi vízzel elég kemény tésztát kaptam (azért írtam csak keményebbet, mert én a kenyereimet majdnem gyúrt tészta állagúra dagasztott tésztából sütöm). Ez amúgy ABO MILL liszt. Azt olvastam más blogokon, hogy a kukoricaliszt vízfelvevő képessége igen változó lehet. Én inkább erre tudok gondolni. Ha amúgy ízlett, akkor érdemes egy kicsit több rétesliszttel megpróbálni legközelebb, vagy zsömlének megsütni muffinformában (én lágyabb tésztáknál mindig így csinálom)
Sajnálom, hogy nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, de remélem, azért nem okozott túl nagy csalódást! :)
2009. május 9., szombat