És akkor íme a végleges változata. Az eredeti recept innen származik, de hazai alapanyagokra adaptálva a végeredmény nem lett tökéletes. De mivel az íze mennyei, csak az állagával voltak gondok, nekifutottam még egyszer, néhány változtatás után pedig az állaga is csodálatos lett. Nem túl édes, kávé mellé való, omlós, ropogós, és nem utolsósorban-karamellás.
250 gr liszt (fele sima, fele rétes, és ez itt fontos), 250 gr vaj, 120 gr cukor, 2 tojás sárgája, 1/2 mokkáskanál finom só, csipet (!) sütőpor
A cukorból habverővel történő folyamatos kevergetés mellet karamellt készítek egy magas falú lábosban ( nem kell kevergetni, csak rázogatni, ha valaki szereti a barnább, égettebb karamellt, úgy hamarabb is készen van, de én az egészen világos, borostyánszínűt szeretem). Ha kész, beleteszem a vajat- itt sistergés és fröcsögés következik mind a vaj, mind az én részemről, és ezért fontos a magas falú lábos is. Folyamatosan kevergetem kis lángon, amíg a vaj megbarnul és a karamell feloldódik, de a vaj még nem ég meg. Megy bele a só is, de egyszerűbb eleve sózott vajat használni. Ha ez is kész, habverővel való folyamatos kevergetés mellett hozzáadom a lisztet, kis adagokban, amíg még forró a massza, mert ha kihűl, darabossá válik a karamell. Keverőtálas robotgéppel rendelkezők előnyben. Lágy tészta lesz, és még nagyon meleg, úgyhogy a tojások sárgája és a sütőpor néhány perc múlva kerül bele. A sütőpor története pedig a következő: ha belekerül a tésztába, az könnyebb, levegősebb, keksz állagú lesz- ahogy a férjem szereti, ha nem kerül bele, omlós, porhanyós aprósütemény lesz belőle- ahogy én szeretem. Innentől a tészta kb fél órára megy a hűtőbe, amíg kicsit megdermed, és formázható lesz. Nem tovább, mert akkor egy nagyon kedves karamellás tégla lesz belőle, ami csak jelentős izommunka és heves küzdelem + egy kés kicsorbulása árán szeletelhető. Ebben az állapotában nyújtható, szabdalható (üveg vágódeszkán ajánlatos azért, kevésbé tud odaragadni), de én kis golyókat formáltam belőle ( 1,5 cm átmérő), amit aztán villával lelapítottam. Sütőpapírral bélelt tepsi, 200°C fok, 13 perc az én sütőmben.
Úúúúú….énisénisénis! Remélem hamarosan lesz szerencsénk egymáshoz négyszemközt, Mr. Vajaskeksz…
Kedves Mókus Godfather!
Sajnos választanod kell majd a karamellás keksz és a mályvacukros muffin közül! :D
Válasz bolondok napjáig (mely sógorod választott szülinapja is egyben), mert másnap Ponttyal ismét megyünk látogatóba hozzátok! :))))
2009. március 28., szombat