Aszalt szilva hab ánizsos, kukoricalisztes kekszecskékkel

Az utóbbi idők legjobban sikerült desszertje. De tényleg. A keksz valami elképesztően ropogós, omlós (másnap is!), és annyira kellemes az íze, hogy számomra ez lett minden idők legjobb teasüteménye (amit igazából inkább a kávé mellé eszegetünk). A hab mellé pedig nagyszerű kontrasztot adott a ropogós kis félfalatnyi semmiség. És amúgy is imádom az aszalt szilva-kukoricaliszt kombinációkat, mert alapvetően szabolcsi lány vagyok-voltam-maradok.

4 adag hab

15 dkg aszalt szilva, 2 narancs leve+ amennyi még szükséges, 4 tk nádcukor, 2 dl tejszín

Semmi extra, az aszalt szilvát megmosom, és a narancsok levével, meg a cukorral botmixerrel pürésítem. Ha szikkadtabb-szárazabb aszalt szilva van itthon, akkor kevesebb kell belőle, és jelentősen megnőhet a felhasznált narancslé mennyisége. Ilyenkor érdemes néhány órával előtte beáztatni a gyümölcslébe. Az a lényeg, hogy lágy püré legyen végül, nem száraz, de az nem baj, ha emellett kicsit darabos is marad (izgalmas textúrájú, így mondják a lusták). A tejszínt felhasználás előtt 10 percre a mélyhűtőbe teszem, hogy igazán kemény habbá tudjam majd felverni. Robotgéppel érdemes, itt még én is képes vagyok lemondani a kézi habverés gyönyöreiről :) A kemény tejszínhabba beleforgatom lazán a szilvapürét. Négy tálkába elosztom, a tetejét kanál hátával elsimítom. Időmilliomosok használhatnak habzsákot is. A hűtőben tárolom felhasználásig (ez azért fél napnál ne legyen több), de fogyasztás előtt 10 percre megy a mélyhűtőbe. Tálalásnál 3-6 kekszecskét nyomkodok a hab tetejére.

2 tepsi kekszhez (ami lényegesen több, mint amit a szilvahab megkíván, de nálunk azért ez nem okoz gondot, sőt, legközelebb duplázom a mennyiséget)

100 gr kukoricaliszt, 50 gr finomliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 20 gr narancslé, fél narancs reszelt héja, 30 gr finomított kristálycukor, 20 gr méz, 1 tk ánizs, csipet sütőpor

Az ánizst mozsárban porrá őrölöm, majd a többi hozzávalóval együtt összegyúrom. Hűtőben pihentetem 15 percig. 1 cm átmérőjű golyókat formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és egy villával lelapítom a tetejét. 180°C fokon 8-10 perc alatt megsül. Amikor a kekszek alja kezd  narancssárgára pirulni (kezd, és nem barna, csak halványan narancssárgára vált), akkor kész. Figyelni kell, nem szabad túlsütni, mert keserű, ha megég. Nem fognak nagyon megnőni, szóval lehet szorosabban is rakosgatni a tepsibe, ha nem teszünk bele több sütőport egy csipetnyinél. Ez is csak azért kell, hogy leheletnyit lazuljon a tészta, de nem a habszivacs szerkezet a cél. Komolyan ez a legfinomabb aprósütemény, amit valaha ettem ( igen, a karamellás-barnított vajas keksz a második helyre szorult). Persze van az a mondás az ízlésekről, meg a pofonokról...