Málnás cheesecake pohárkrém házi "kekszmorzsával"
Kérem senki ne kapjon sokkot az aktivitásom láttán, mert nem lesz ez mindig így, sőt, holnaptól ismét egy hosszabb hallgatás következik. Igazából átgondoltam, hogy mikor és hogyan tudom majd írni a blogot, és rá kellett jönnöm, hogy vagy most, vagy... nos, nagyon hosszú ideig nem. (Aztán ki tudja, remélem rám cáfolnak az elkövetkező napok)
Tehát a cheesecake hatalmas családi kedvenc, és egy ideje már gondolkodom a pohárkrémesítésén is, egyfelől a könnyebb tárolhatóság, egyszeri kisebb adagok készítése, másfelől a krém lazítása miatt. A nagy probléma pedig a házi kekszmorzsa alap volt. Mert szerettem volna egyszerűbben, sietősebben elkészíteni ezt is. Sajnos nálunk jó minőségű natúr zabpelyhes kekszet kapni komoly utánajárást igényel, így a házilagos megoldás fix pont volt, viszont nem nagyon akaródzott nekiállni megsütni a kekszet, majd azután meg összetörni. Így végül megszületett ez a granola készítéshez hasonló serpenyős megoldás, ami egy finom, laza morzsát eredményez, ami ha tortához nem is (vagy legalábbis még azt nem próbáltam), de pohárkrémhez ideális.
A krém tejszínhabbal lazított krémsajt, a tetején málna, vagy áfonya, hát azt kell hogy mondjam, jobb, mint az eredeti.
- 4 pohár
- 30 dkg Philadelphia krémsajt
- 2 dl tejszín
- 1 kis citrom finomra reszelt héja
- 5 dkg (nád)cukor
- 8 dkg vaj
- 4 dkg finomra hengerelt zabpehely
- 4 dkg finomliszt
- 4 dkg nádcukor
- 10-15 dkg málna és/vagy áfonya
Nem vagyok zabpehelyrajongó, de ez a "finomra hengerelt" állag nagyon kíváncsivá tett, mindenképp ki fogom próbálni! Kell bele ezután egyáltalán liszt? Lehet, hogy durvább morzsa szép kontrasztot eredményezne a krémsajttal Tegyünk bele valami alkoholba áztatott, nagyon felaprózott/pürésített? aszalt gyümölcsöt vagy csonthéjast? Jaj, Gabi, ezzel is úgy fogok járni, mint a kecskesajtos témval: nem hagy majd aludni, és mehetek zabpehelyért a szomszéd városig...;-)
Azért került bele a liszt, mert önmagában a zabpehely nekem túlságosan müzlis hatást kelt. Ez egyébként egy olyan morzsa, mint a crumble tetején lévő, csak a sok kavargatás miatt pergősebb. Szerintem finom. :)
A gondolatmenet tetszik, mi télen egy hasonló pohárkrémen éltünk, abban aszalt vörösáfonya és pirított dió volt grappával készült diólikőrbe áztatva (ebből egy szégyenletesen nagy üveg készült karácsony környékén és mind elfogyott január végére.... :))) ), csak a krém ott mascarpones volt. De nagyon jó ötlet ezt is felturbózni ilyen módon! Most nekem meg az ugrott be, a hogy a férjem kedvenc cheesecake változata a narancsos-gránátalmás, hogy azt esetleg ilyen módon továbbfűzni... Köszönöm az ötletet! :))) El fogunk mi ebben a témában veszni ind a ketten... :)))
Megvárom amíg beérik egy következő adag eper a kertben, annak a morzsájába pekándiót fogok vágni, van már egy adag csillagánizsos-vaníliás málnaszósz a fagyasztóban, ennek a morzsájába gint teszek majd, és egy áfonyás is jó lenne: friss a tetejére, szárított a morzsába, és az őszi-téli verziókra már gondolni sem merek, és most megyek, és egy ideig nem is jövök vissza, mert ennek sosem lesz vége...ahogy írtad, "el fogunk mi ebben a témában veszni"...:-)
Na hol vágjak bele, elkezdem valahol:))
Pár éve egy hard rock caféban ettem poharas cheese cake-et, annyira tetszett, hogy na, (itt jegyzem meg, hogy a hrc-knek sokkal jobb a konyhájuk, mint a hírük:)) Nagy adag (értsd: hatalmas!) desszertek vannak, ezért pohárban kínálnak un. kóstoló adagokat. Rém ötletes, így ettem browniet is, azt hiszem málnaszósszal.
Azóta el is akartam poharazni. Már vettem egy szett mini poharat, még csak csokimúszig jutottam, de csak fussa többre is.
Szóval a keksz. Gabi, már késő, de németéknél van ez a morzsás sütemény, aminek a tetején morzsa van (kicsit azonos a crumble-éval), az szerintem tökéletesen megfelel a keksznek. (Nálam van egy recept, villával szoktam összeboronálni.) Csak liszt, olvadt vaj és cukor, némi fűszer, liszt helyett csonthéjasok is részben. Benyomkodni, sosem értettem, miért kell kekszet beledolgozni, merő igaz, minek megsütni és összetörve az alaphoz visszatérni?? :)))
Szóval ezek a portóis meg miegymásos, alkoholos cuccok nagyon jók, majd jól elolvasom megint és csinálok végre egy poharas csizkéket, flatcat után :)))
Az a kekszmorzsa érdekelne, én is úgy vélem, hogy túl macerás először megsütni, utána összetörni, amikor létezik eleve morzsás sütemény. :) (próbáltam kibogarászni a Dalla cucinán a sütit, de nem találtam, persze még nagyon reggel van. Kaphatok hozzá egy kis segítséget? :) )
Gabának igaza van, a variációk száma végtelen, és egyelőre a kedv is hozzá, hogy végigpróbálgassam mindet, ami az eszembe jutott. :) Nagyon várom ám a Mamma-féle értelmezését a cheesecake pohárnak! :)