Rebarbara kétszer: rebarbara krém, és rebarbarás crumble

Kaptam két kiló rebarbarát. Onnan, ahonnan jövőre palántákat is kapok a kertünkbe. Hát, van nagy boldogság!

Mindig meglepődök azon, amikor eljutok egy-egy kedves, kedvenc növényem elkészítéséhez, hogy mennyire nagyon, nagyon-nagyon-sokkal-jobban tudom őket szeretni. Nem azért, mert különlegesebbek, jobbak, szebbek, mint a többi. (igazából a végetlenül egyszerű tök például az egyik legnagyobb kedvencem) Nem azért, mert… nem is tudom miért. Egyszerűen csak szeretem őket, sőt, rajongok értük. Megmagyarázhatatlanul.

A rebarbara az egyik közülük. Pedig savanyú. Meg csúf is. De az első fél kilót vajon megpárolva, kis cukorral tüntettem el percek alatt. Mert semmi nem hiányzott nekem az ízéhez. Nem akartam fűszerezni, elváltoztatni, elnyomni, “megbolondítani” semmivel.

Aztán persze győzött a megszokás, és elkezdtem mindenfélét sütni-főzni belőle. És ezek is finomak, persze, mi az hogy! Csodálatosak, isteniek, nyálcsorgatóak! (hiszen rebarbara van bennük)

De a csúcspont mégiscsak az volt, úgy magában, vajon sütve…

A rebarbara krémre azóta fáj a fogam, amióta megláttam Lúdanyónál a vörösboros rebarbara szószt, és a fagyit belőle. Eredetileg nálam is ez készült volna, de vörösborból csak egy, nagyon jó, minőségi palack van itthon, aminek a  felbontás után nem akadt volna gazdája (Férj csak társaságban/társasággal iszik, én meg Ponty Úrral vagyok függőségi viszonyban… ) De ez így natúran annyira finom lett! A fagyigép túlterheltsége miatt csak másnap lett volna el belőle a fagyi, de ki bírt addig várni, úgyhogy tojáshabbal fellazítva csodás krémként végezte.

A harmadik fél kilóból jó kis crumble lett. A negyedik negyed pedig még ott csücsül a hűtőben, és várja a sorsát. Ami párolás-sütés lesz, csak úgy, magában, egy kis vajon…

A krémhez:

500 gr rebarbara (tisztítva mérve), 1 dl mascarpone, 4 tojás fehérje, 4-6 ek cukor

A rebarbara szárakat megtisztítom, a fás részeket “lenyúzom” róluk, és 2-3 cm darabokra vágom. Vajon magas falú, fedeles tapadásmentes serpenyőben 1 dl vizet öntök alá, majd fedő alatt párolni kezdem. Annyi levet enged, hogy nem kell alá több folyadék. Néhány rázogatás, 5-10 perc, és pürévé olvadnak szét a szárak. Fedő nélkül, kevergetve besűrítem a masszát. Ha kész, megy hozzá a mascarpone. Ha kihűlt, a csipet sóval keményre vert tojás fehérje habbal óvatosan összeforgatom, poharakba merem a krémet, és irány a hűtő. Csodálatos desszert.

A crumble:

kb 18X22 cm sütőtálhoz

a rebarbarás keverékhez: 50 dkg rebarbara szár(tisztítva mérve), 1 bő marék nagy szemű, arany mazsola, 4-6 ek cukor, vaj a kenéshez

a morzsához: 50 gr zabpehely (finomra hengerelt) 50 gr mandulaforgács, 100 gr rétesliszt, 50 gr cukor, 100 gr vaj

A szóráshoz: cukor

A rebarbara szárakat tisztítom, a fás részeket lehúzkodom róluk. 2-3 cm darabokra vágom. Összekeverem a cukorral, leöblített mazsolával, és a kivajazott sütőtálba terítem.

A morzsa hozzávalóit nagyjából összedolgozom, nem kell túl alaposan. Darabosnak kell lennie. A rebarbarára szórom egyenletesen. A tetejére még szórok kevés cukrot, hogy a sütésnél ez karamellizálódjon.

220°C fok, 35 perc, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Langyosan, vanília fagyival.

A rebarbarát el lehet keverni 1 csapott evőkanálnyi étkezési keményítővel is, akkor kellemes, puding-szerű lesz a gyümölcsös réteg állaga. De én kicsit szottyosan szeretem…

És végül néhány szó a crumbleről. Eredetileg angol találmány, a második világháború után a szűkös élelmiszer készletek miatt, a hagyományos pite kiváltására találták ki. Így sok gyümölcshöz kevés liszt és vaj kellet a sütibe.

Eredetileg a morzsa csak lisztből, cukorból, és vajból állt, de később került már bele zabpehely, olajos magvak finomra őrölve, és néha író is. Az arányoknál csak annyi a szempont, hogy morzsalékos maradjon, azaz ne legyen benne túl sok a vaj. De a 2 rész liszt (esetleg részben olajos mag őrlemény): 1 rész vaj receptektől kezdve a 3:1 arányon át számtalan variáció előfordul.

A műfaj fő előnye számomra a kevés macera-gyors elkészülésen  kívül az, hogy olyan közel áll ízvilágában az én személyes nagy kedvenceimhez, a pitékhez. Csak ráadásul ez még ropogós is.

És persze én értelemszerűen a saját kedvenc morzsa-receptjeimet fogom ide lejegyezni a későbbiekben. Viszont ez a műfaj annyira kötetlen, hogy mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy kísérletezze ki a saját kedvenc morzsáját, ami az ízlésének leginkább megfelel.

Címkék: aszalt gyümölcs, édes, mandula, mascarpone, pohárkrém, rebarbara, zabpehely

5 hozzászólás a bejegyzéshez: Rebarbara kétszer: rebarbara krém, és rebarbarás crumble

Szólj hozzá