Savanyú káposzta kétszer: saláta almával, dióval és a lapcsánka

Lassan gyógyulunk, lassan már otthon az áram is visszatér (legalábbis az e-on holnapra ígérte  a karbantartás befejezését) és hazaköltözhetünk végre a nagyszülőktől. Az utóbbi napokban leginkább a legózásban jeleskedtem, a csöppséggel előszedtük a gyermekkori készleteimet és kis megszakításokkal reggeltől estig csak építettünk (illetve hát hogy is mondjam... Talán legjobb, ha Tamás szavait idézem: "Tamász épít. Nem. Anya épít."), de a kis megszakításokban azért csak kimerészkedtem a konyhába is. És  mi más lett volna, ha nem savanyú káposzta? A savanyú káposzta nálunk idehaza amolyan téli totemzöldség, apu műve, minden évben taposnak egy hordóval, birssel savanyítják. Szerintem ennek nincs is párja. Csipi szerint sincs, akár magában is hatalmas mennyiségeket képes belapátolni belőle zsenge kora ellenére. A savanyú káposzta C vitamin tartalma igen magas, tehát nagyszerű téli vitaminforrás, és persze ilyen szempontból nyersen a legjobb, ezért az egyik, a saláta nyersen tartalmazza a káposztát. De sütve meg, lapcsánkának, akár húsok mellé köretként, akár önmagában, tejföllel meglocsolva, mellé esetleg egy kevés sült baconnel, egyáltalán nem megvetendő (de sajnos sokkal kevésbé egészséges) téli vacsora.

• Saláta
• 25 dkg savanyú káposzta (kifacsarva mérve)
• 2 alma (35 dkg)
• 1 dl joghurt
• 1 kis fej lilahagyma ( 4 dkg)
• bő maréknyi dió
• 2 tk méz
• 1 kis csokor petrezselyemzöld
• 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
• 1/2 citrom leve
• só

A joghurtot elkeverjük az olajjal, citrom levével és a mézzel. Az almát meghámozzuk, durvára reszeljük, összeforgatjuk  az alaposan kicsavart savanyú káposztával, hozzákeverjük a finomra aprított hagymát és a petrezselyemzöldet is. Azonnal összeforgatjuk a joghurtos öntettel. Sózás ízlés szerint, ha elég sós volt a savanyú káposzta, el is maradhat. A diót száraz serpenyőben kissé megpirítjuk, durvára vágjuk és megszórjuk vele a salátát tálalás előtt.

• Lapcsánka (12 db)
• 25 dkg savanyú káposzta (alaposan kifacsarva mérve)
• 30 dkg krumpli
• 2 púpos ek liszt ( 3 dkg)
• 1 kis fej vöröshagyma (4-5 dkg)
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 ek kacsazsír+ a sütéshez
• 1 ek apróra vágott borsikafű (szárítottból 1 tk, jól szétmorzsolva)

A savanyú káposztát ha túlságosan nagy darabos, akkor késsel átvagdossuk. Ha elég vékonyra lett gyalulva, akkor ez nem szükséges. A krumplit meghámozzuk,  a felét durvára, a másik felét finomra reszeljük, majd összedolgozzuk a káposztával és a liszttel. (ezt kézzel lehet a legalaposabban elvégezni) Finomra aprítjuk a hagymát, majd egy evőkanálnyi zsírban üvegesre sütjük, az utolsó fél percre a finomra aprított fokhagymát is hozzáadjuk. A hagymás zsírt a káposztához keverjük, a finomra aprított borsikafűvel együtt. A masszából zölddiónyi gombócokat formázunk és ezeket egyenletes vastagságúra, nagyjából egy centisre lapítjuk. Kizsírozott serpenyőben mérsékelt lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütjük a lepényeket. Megjegyzés: ez így elég rusztikus  a formáját tekintve, de hát a lapcsánka az ilyen. Ha szeretnénk szabályosabbra formázni, akkor a masszát formázógyűrűbe (vagy például fánkszaggatóba, süteménykiszúróba) adagoljuk, villával egyengessük el, sütésnél pedig egy széles pengéjű kés segítségével emeljük el a munkafelületről.