üveges

Szilvalekvár portóival, pirított dióval

Szilvalekvár portóival, pirított dióval

Nem az a klasszikusan édes, kenyérre való lekvár, hanem az a fűszeres ízű, sajt mellé való, enyhén édeskés fajta, ahogy Mamma is írta a fügelekvárjánál. Bár nem állítanám, hogy vajas kenyérre kenve megvetendő lenne.

Szóval szilvából, másfél óra alatt, nem túl sok munkával, de ez inkább csak a kis mennyiségnek és a teflon edénynek köszönhető. Dzsemfix nélkül, már csak megszokásból, hiszen ezt most nem sütésre szánom.

Végül egy apró figyelmeztetés, de aki főzött szilvalekvárt az ezt már úgyis tudja: a konyha kitakarítása a lekvár elkészülte utána sajnos nagyjából ugyanannyi időt vesz igénybe, mint maga a főzés... De még akkor is megéri!

  • 2x500 ml lekvár
  • 1,5 kg szilva (magozva, tisztítva mérve)
  • 3 dl portói
  • 4 púpos ek cukor
  • 10 dkg dió
A szilvát megmosom, a hibás részeket a héjából kivágom, kimagozom és nagyjából feldarabolom. Egy széles (24 cm), magas falú teflon edénybe teszem, felöntöm a portóival, majd nagy lángon főzöm, amíg el nem kezd besűrűsödni. Néha megkavarom, de teflonban nem fog leégni. Amikor már sűrűsödik, akkor viszont célszerű alacsonyabbra venni a lángot és sűrűbben kavargatni, ez nagyjából az utolsó fél óra. Közben száraz serpenyőben kissé megpirítom a diót, majd ledörzsölöm a héját és durvára aprítom. Ha a lekvár már egészen sűrű, akkor hozzáadom a cukrot és a diót, és együtt főzöm még ismét nagyobb lángon 2-3 percig. Kifertőtlenített üvegekbe szedem még forrón. Brie és bagett jár mellé. Mivel ez most csak kis adag, ami pár nap alatt el fog fogyni, így különösebb óvintézkedést nem tettem a tartósítására. De ha hűtés nélkül, tovább szeretnénk eltartani, akkor a befőttesüveget fedjük le két réteg celofánnal, úgy, hogy a két réteg közé szalicilsavat teszünk, üvegenként egy bő késhegynyit, majd tegyük a lekvárt szárazdunsztba két-három napra.

6 hozzászólás

archívum — új hozzászólást már nem lehet írni