Senki ne higgye azt, hogy most egy nyakatekert, bonyolult recept következik! Sőt! Hihetetlenül egyszerű és finom.
Persze szükséges volt hozzá beszereznünk családunk legújabb tagját, a grillezőt/bográcsozót. Hogy ez nekem mennyire hiányzott eddig, azt illusztrálnám a következő rövid(!) történettel: én olyan családban nőttem fel, ahol apu képes volt télen, mínusz sok fokban bográcsban főzni a babgulyást kint a kertben, mert az csak akkor az igazi, és a teraszon felállítani a grillsütőt hasonló időjárási körülmények között. Ehhez képest nekem két éve nincs (használható) grillsütőm, a legutóbbi felekken sütésre anyuék hozták magukkal az eszközt (is). Egészen eddig a pillanatig! Az avatás pedig ezzel a hallal történt. A zöldfűszeres füstölést már a múltkor kipróbáltuk, bár akkor nem kifejezetten tervezett formában, inkább csak némi spontán, borgőzös állapotban elkövetett fűszerkerti gyomlálást követően. (friss mentát füstölni NEM jó ötlet!) Ez most kevésbé kaotikus körülmények között lett kivitelezve, és szárított zöldfűszerrel, mert az alkalmasabb erre a célra.
Én rozmaringot használtam, és valami észveszejtően finom ízt adott a halnak! Persze elég úgyis (pirománok előnyben), szóval nem kell valami drága szárított fűszert használni, elég a Laci bácsi-féle, nagyon-nagyon olcsó rozmaring is. De a hatás valami elképesztő (plusz egy szúnyog sem marad a környéken), szóval érdemes kipróbálni, de tényleg.
Nem csak pisztránghoz, és nem csak rozmaringgal.
A halat megtisztítom, papírtörlővel leitatom róla a felesleges nedvességet. A hasüregét besózom és beleteszem a citromot. A bőrét bekenem az olajjal.
Egész halhoz való grillrácsba fogom (ezt nem muszáj, de így látványosabb, plusz ha simán csak grillrácson sül, sanszos hogy a fordításnál ottmarad a bőre, vagy részben a hal húsa is), majd faszén felett mindkét oldalán 6-8 percig sütöm, úgy hogy a sütés elején a parázsra szórom a szárított fűszernövény(ek) felé (a halak egy-egy oldalának sütéséhez 1-1 marék rozmaringot használtam, és szerintem 2-3 hal egyszerre ráfér egy rácsra), majd a hal megfordításnál a maradék fűszert is. Persze a sütési idő függ a parázstól és a rács magasságától is.
A hal mellett a hosszában félbevágott, héjas bébicukkinit is megsütöm, mindkét oldalán szép barna csíkosra. Ha kész, olívaolajjal és citromlével meglocsolom, sózom, majd a hal mellé tálalom.
Egyik szilveszterkor barátokkal mi is kesztyűvel és nagy kabátban főztük a gulyást kint a hidegben – olyan hideg volt, hogy a másnapra ebédre meghagyott gulyás kőkeményre fagyott egy fél éjszaka alatt. De jó buli volt ;)
Izgalmasan hangzik a rozmaringos füstölés és egyben sütés! Nekem a friss borsikafű eddig a kedvenc zöldfűszerem pisztránghoz – kíváncsi vagyok milyen borsikafűvel füstölve!?
Az igazi halászlevesesek is kimennek a mínuszba karácsonykor! Szerintük konyhában nem lehet ilyesmit főzni.
Beatbull, köszi! :) Ezek az érdekesen alakuló közös főzések rendszerint jó bulik, nekem is van egy-két emlékezetes élményem. :)))
A borsikafű kiváló ötlet, legközelebb kipróbálom, van belőle egy hatalmas bokor, szóval egyelőre csak frissel. :)
Egyébként először kevesebb parázson készült, akkor sokkal intenzívebben rozmaringos lett a hal íze, az inkább füstölődött, mint sült, csak hát lassabban készült el, a bőre meg nem lett ropogós. De az is érdekes irány, szerintem még fogok vele kísérletezni, főleg hogy szinte teljesen kiköltöztünk újabban a grill mellé. :)
Saját levében, ez egyértelmű! Hogy felejthettem el a halászlevet.! :)
De tényleg csak úgy az igazi.
2010. július 13., kedd