Zöldfűszeres csirkenyársak kukoricapürével, zöldsalátával
Avagy csirkebab, de ilyen komolytalan címet nem akartam most adni neki.
Amikor tegnap másfél órán keresztül meg voltam róla győződve, hogy egy hibás sablon fájl alkalmazása kapcsán töröltem a teljes Flat-Cat blogot, akkor rá kellett jönnöm, mennyire megszerettem. Rajta van az elmúlt másfél évünk, ételekben és történetekben, a kisfiam első lépése, az első szava, és a születésétől fogva minden fontosabb dolog, ami velünk történt. A szavakban, vagy a szavak között,.
Rajta vannak a receptek, az régiek, a családiak, a szabolcsiak, az újak, az ötletek, a tervek.
Ott vannak a fotók, amiket egyre inkább kezdek megszeretni, és milyen furcsa, de egy-egy kép egészen hozzá tud nőni az emberhez.
Aztán meg már itt vagytok ti is, kedves olvasók! Amikor elkezdtem írni a blogot, nem gondoltam, hogy valaha olvassa majd a családon, barátokon kívül bárki más. Aztán most látom, hogy olvassátok, hogy megfőzitek a recepteket, és már ez is hozzátartozik a bloghoz, a részévé vált. Én meg még meg sem köszöntem. A saját szórakoztatásunkra indult, ez igaz, de most már ez több annál, és ez nagyon, nagyon jó érzés. Szóval köszönöm hogy vagytok, hogy olvastok, hogy írtok! Nélkületek ez az egész, a blog már nem lenne ugyanaz.
Na, de elég az érzelgésből, a legtöbb olvasó mégis csak a receptekre kíváncsi.(Ugye?)
Ismét egy babáknak való étel, bár nem hazudok, Férj is imádta, sőt ez most kifejezetten az ő kedvére készült. De hatalmas előnye, többek között, hogy a csirkehúsért amúgy nem lelkesedő apróság is jóízűen (és főleg bőségesen!) falatozott belőle. Férjnek zöldsalátával, minimanónak kukoricapürével, vagyis kinek-kinek a kedvenc köretével.
Recept.
- 2-3 adag
- a nyársakhoz (7 db):
- 50 dkg csirkemellfilé (vagy csirke felsőcomb filé)
- 2 gerezd fokhagyma
- 2-3 újhagyma
- 3 ek olívaolaj
- 1/2 biocitrom leve és reszelt héja (ha nincs bio, akkor a héjat hagyjuk ki)
- 1-1 tk szárított kakukkfű, majoranna, bazsalikom, tárkony
- 1/2 kk őrölt rozmaring
- bambusznyársak
- a kukoricához:
- 50 dkg szemes kukorica (mélyhűtött)
- 3 dl tej
- 2 gerezd fokhagyma
- 2-3 dkg vaj

Tegnap másfél órán keresztül volt alkalmam gondolkodni és összegezni...
Aniko
Bár akkor ott nem úgy gondoltam, de a blogolást valószínűleg folytattam volna.
Csak sajnáltam volna az elveszettnek hitt tartalmat.
Ijesztgetsz itt minket és saját magadat...többet ilyet nem szabad:)
"A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom."
Peel, köszönöm! Ezen most teljesen meghatódtam.
És köszönöm, hogy megosztod velünk az Életetek pillanatait is. Ponty Úr huncut mosolyától mindig jó(bb) kedvem lesz! :)
Azóta már lementettük, és utóbb kiderült, hogy az öcsém menti, nagyjából havonta, folyamatosan. Csak eddig ezt én nem tudtam.
Egyébként nem tudta, hogy belepiszkálok a férjem adminisztrátori kódjával a blogba, puszta elővigyázatosságból csinálta eddig a mentéseket.
Most viszont jól megkaptam tőle, hogy na látom, ezért nincs nekem jogosultságom bonyolultabb dolgokhoz, én csak írjak meg főzzek... :)))