Avagy csirkebab, de ilyen komolytalan címet nem akartam most adni neki.
Amikor tegnap másfél órán keresztül meg voltam róla győződve, hogy egy hibás sablon fájl alkalmazása kapcsán töröltem a teljes Flat-Cat blogot, akkor rá kellett jönnöm, mennyire megszerettem. Rajta van az elmúlt másfél évünk, ételekben és történetekben, a kisfiam első lépése, az első szava, és a születésétől fogva minden fontosabb dolog, ami velünk történt. A szavakban, vagy a szavak között,.
Rajta vannak a receptek, az régiek, a családiak, a szabolcsiak, az újak, az ötletek, a tervek.
Ott vannak a fotók, amiket egyre inkább kezdek megszeretni, és milyen furcsa, de egy-egy kép egészen hozzá tud nőni az emberhez.
Aztán meg már itt vagytok ti is, kedves olvasók! Amikor elkezdtem írni a blogot, nem gondoltam, hogy valaha olvassa majd a családon, barátokon kívül bárki más. Aztán most látom, hogy olvassátok, hogy megfőzitek a recepteket, és már ez is hozzátartozik a bloghoz, a részévé vált. Én meg még meg sem köszöntem. A saját szórakoztatásunkra indult, ez igaz, de most már ez több annál, és ez nagyon, nagyon jó érzés. Szóval köszönöm hogy vagytok, hogy olvastok, hogy írtok! Nélkületek ez az egész, a blog már nem lenne ugyanaz.
Na, de elég az érzelgésből, a legtöbb olvasó mégis csak a receptekre kíváncsi.(Ugye?)
Ismét egy babáknak való étel, bár nem hazudok, Férj is imádta, sőt ez most kifejezetten az ő kedvére készült. De hatalmas előnye, többek között, hogy a csirkehúsért amúgy nem lelkesedő apróság is jóízűen (és főleg bőségesen!) falatozott belőle. Férjnek zöldsalátával, minimanónak kukoricapürével, vagyis kinek-kinek a kedvenc köretével.
Recept.
A csirkehúst megtisztítjuk, kivágjuk az inakat, hártyákat, nagyobb kockákra vágjuk. Az újhagymát megtisztítjuk és nagyobb darabokra vágjuk, úgy hogy a szár zsenge zöld része is kerüljön bele. A fokhagymát felaprítjuk. Késes robotgépbe kerül a hús, a hagyma, fokhagyma, olaj, zöldfűszerek, a citrom leve és héja, továbbá só ízlés szerint. A robotgéppel pürésítjük a keveréket. (robotgép hiányában a húst daráljuk le, a hagymákat pedig aprítsuk finomra, mielőtt összeállítjuk a masszát)
A masszából maroknyi adagokat nyomkodjunk a bambusznyársak köré, jól tapasszuk rá, egyenletes vastagságban. Kb 2 cm átmérőjű rudakat kell kapnunk.
Felhevített grillserpenyőben (vagy teflon serpenyőben) süssük a nyársakat minden oldalukon (4 oldalúnak szoktam őket kinevezni) 2-3 percig süssük nagy lángon.
Közben elkészül a kukorica is, amelyhez a vajon sütjük néhány másodpercig a nagyjából felaprított fokhagymát, majd hozzáadjuk a kukoricát, sózzuk, felöntjük tejjel, és a forrástól számított 3-4 perc alatt lefedve puhára főzzük. Végül botmixerrel pürésítjük.
A zöldsaláta most madárbegy saláta volt, sok olívaolajjal, mézes levendulás fehérborecettel és koktélparadicsommal összeforgatva.
Ez milyen szép volt :-)
Köszönöm. :)
Tegnap másfél órán keresztül volt alkalmam gondolkodni és összegezni…
Nem règen talàltam rà a blogodra, de nagyon tetszik ès igazàn sajnàltam volna tobbet nem olvasni!
Aniko
Aniko, kedves vagy, köszönöm! :)
Bár akkor ott nem úgy gondoltam, de a blogolást valószínűleg folytattam volna.
Csak sajnáltam volna az elveszettnek hitt tartalmat.
:)
Ijesztgetsz itt minket és saját magadat…többet ilyet nem szabad:)
Köszi, hogy vagy!
“A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.”
Angéla, én is így gondolom! Hozzá sem merek már nyúlni az adminisztrátori funkciókhoz, pedig egy kicsit már unom a blognak ezt a “ruháját”. De inkább ez, mint a hófehér képernyő, amit másfél órán át néztem…
Peel, köszönöm! Ezen most teljesen meghatódtam.
Vigyázz erre a kincset érő blogra! (Tessék lementeni!!!) Tudnád hányszor jövök hozzád főzés közben is, ha valamit éppen elfelejtek, vagy eszembe jut, hogy Nálad láttam… :)
És köszönöm, hogy megosztod velünk az Életetek pillanatait is. Ponty Úr huncut mosolyától mindig jó(bb) kedvem lesz! :)
Felhőlány, nagyon kedves vagy, köszönöm. :)
Azóta már lementettük, és utóbb kiderült, hogy az öcsém menti, nagyjából havonta, folyamatosan. Csak eddig ezt én nem tudtam.
Lehet, hogy az öcséd ismer? :))) Magas volt…;)
Mindenképpen. :)
Egyébként nem tudta, hogy belepiszkálok a férjem adminisztrátori kódjával a blogba, puszta elővigyázatosságból csinálta eddig a mentéseket.
Most viszont jól megkaptam tőle, hogy na látom, ezért nincs nekem jogosultságom bonyolultabb dolgokhoz, én csak írjak meg főzzek… :)))
Én bevallom nem csak a receptek miatt olvaslak ( bár azok vezettek ide, azaz az édes sütőtökleves). Kíváncsian várom a személyes morzsákat és a fórumos hozzászólásokat is! ;)
Ennek örülök, Jenis! :)
2010. április 20., kedd