A receptet Latsiánál találtam néhány nappal ezelőtt, és nem is volt kérdés, hogy el fogom készíteni.
Valami, amiben ennyi mogyoró van, az csak finom lehet, de ez a tallér azért erősen meglepett. Mert még annál is jobb, mint amilyenre számítottam. Miután kihűl, egészen ropogós lesz, töményen mogyorós, és Latsia találóan fogalmazott, amikor azt írta, hogy olyan gyorsan fogy el, mint ahogy elkészül...
A mennyiségeket a húsz dekás mogyorós zacskóhoz szabtam, és tettem bele némi fahéjat is, mivel az nem árthat véleményem szerint, de egyebekben nem változtattam semmit, mert ez úgy jó, ahogy van. Ja, de igen, mégis. Nem tettem a tetejére egész mogyorót-mert nem találtam itthon (pedig tudom, hogy van. Férj sosem tenne olyat, hogy suttyomban megeszi. Ugye?), de ha valaki rendelkezik ilyesmivel, az nyomjon mindegyik tallér tetejébe egyet-egyet!
- 2 tepsihez
- 20 dkg finomra őrölt mogyoró
- 6 dkg vaj
- 1 dl cukor
- 1 nagy tojás
- 1 tk őrölt fahéj
A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd 2 cm átmérőjű gombócokat formáztam belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültettem. Kicsit meg fog nőni, ne pakoljuk túl szorosan.
A gombócok tetejét villával lelapítottam, majd 180°C fokon (gázsütőben) 15 perc alatt kisütöttem. Ha az alja aranyszínű, akkor jó.
Papírostól rácsra emelve hűtöttem ki.
A mogyorót én is dugdodsom ám, és még így sem sikerül mindig "megmenteni":-))
A férjem pedig bevallotta töredelmesen, hogy a mogyorót ő ette meg... :)
A kirándulás pedig azonnal be lesz ütemezve, amint elmúlnak a fagyok. Férj kicsit megkönnyebbült, mert szerintem már unta, hogy minden alkalommal arról a tengerszemről kezdtem el beszélni, amint elhagytuk a Sárospatak táblát. :)
Apropó, megérkezett a piros nokedliszaggatóm, bár még nem avattam fel :-)
Én most sütöttem meg a mogyoró helyett mandulával, és jós sok darált kávéval ezt a tallért megint, és az is elég ütős lett (szó szerint)! :)
Remélem, beválik majd a nokedliszaggató! :)