Vesta VKF! kiírása igencsak megérintett. Amióta az eszemet tudom, édesapám szabad tűzön főz leginkább. Néha télen, hóban is kint rotyog a bogrács (ez nem vicc, tényleg így van!). Mert annak olyan az íze. És az csak úgy jó.
Grillrácsot persze inkább csak nyáron ragad, de akkor igen gyakran, ha tehetné, naponta. Szóval lehet mondani, hogy ennek a mi családunkban hagyománya van. Én persze zsenge gyermekkoromban csak a salátákat készítettem, meg az innivalót, de most már, hogy nagy vagyok, autonóm grillező lettem. Olyannyira, hogy télére grillserpenyőt szereztem be, hogy akkor se kelljen nélkülözni az ételről a pirult csíkokat.
Most is ez a serpenyő került bevetésre, a kerti grillsütőm gasztroblogon nem részletezendő egeres balesete miatt. (melyből remélhetőleg jövő héten kigyógyul)
A recepthez csak annyit fűznék hozzá, hogy a cékla szerintem így elkészítve a legfinomabb. Én nagy rajongója vagyok a növénynek, ettem már mindenféle formában, de szerintem ez így a legfinomabb (persze ezt közvetlenül követi a héjában, egészben sült változat). A sütéshez pedig elég egy gyengébb minőségű balzsamecetet használni, nekem külön erre a célra van egy bio balzsamecetem, és egy másik, jó/jobb minőségű Saba a salátákhoz. (mert balzsameceteben sütni amúgy nagyon jó dolog. Nemcsak céklát. De ezt majd máskor folytatom!)
Az orda szintén nagy kedvencem. Ez egy friss típusú, savóból készült sajt, én most tehéntejeset használtam. Ha nem kedveljük, vagy nem beszerezhető, megteszi másféle, friss típusú sajt is. Bár szerintem ez passzol legjobban ehhez a salátához.
Az őszibarackot most főleg a VKF! kiírás miatt grilleztem, de ha kevésbé ízes példányokba botlunk, és ezeket szeretnénk salátához felhasználni, feljavítani mindenképpen érdemes így kipróbálni, mert rengeteget tud javítani az ízeken!
És akkor végre a recept (mert kis túlzással annak nevezem)
fejenként 1 bébicékla, 1 közepes őszibarack, 1 nagy marék rukkola, 2-3 ek balzsamecet (sütéshez), 1 tk balzsamecet (dresszingnek), 2-3 dkg orda, 1-2 dkg dió, dióolaj, narancslé
A céklát meghámozom, vékony szeletekre vágom (vagy vékony cikkekre). Egy vastag falú, széles serpenyőben (teflon előny) nagyon kevés dióolajon, fedő alatt megpárolom. Ha kicsit megpuhult, a fedőt leveszem, rálocsolom a balzsamecetet, és folyamatos rázogatás mellett addig sütöm, amíg a folyadék elpárolog, és/vagy a cékla megpuhul (ha úgy szeretjük. Én nem. Én képes vagyok nyersen is megenni)
Az őszibarackot hasonlóképpen szeletelem fel, mint a céklát. Grillserpenyőben zsiradék nélkül egyik oldalát csíkosra sütöm. Ha ez kész, kiszedem a serpenyőből, és meglocsolom kevés narancslével.
A diót száraz serpenyőben megpirítom.
Összeállítás következik.
A rukkolával megágyazok a tányéron a még langyos cékla és őszibarack szeleteknek, az egészet meglocsolom kevés dióolajjal és balzsamecettel, rámorzsolom az ordát, és megszórom a durvára vágott dióval. És kész is.
A sütemény-kiszúró használata a zöldségeknél/gyümölcsöknél opcionális. Én megértem, ha valakinek nincsen türelme hozzá…
Hű, ez eszméletlen szép lett!!!! Az ízeket is próbálom magamban elképzelni-az is tökéletes!!!
Köszönöm, Trinity!
Nekem a balzsameceteben sült cékla, meg a grillezett őszibarack nagy kedvencem- csak idő kérdése volt, hogy összeboronáljam őket! ;)
Nagyon tetszik ez a csillagtányér! Főleg a cékla-barack párosítás nagyon jó ötlet! ;)
Gyönyörűséges a tálalás!
Hát ez gyönyörű lett! Még nem késő pályát módosítani :))
Még sose sütöttem balzamecetben a céklát, itt az ideje, azt hiszem.
Köszönöm a dicsérő szavakat! Örülök, hogy tetszik, már megérte a pepecselést! :)
Beatbull! Szerintem ez nagyon jó páros, én biztosan fogom őket még együtt készíteni egy párszor! ;)
Ági! Érdemes! :)))
Hú, ez nem csak nagyon izgalmas (szeretem az ilyen hideg-meleg, gyümölcsös salátákat), de gyönyörű is!
Köszönöm, Rossamela! És örülök, hogy tetszik! :)
2009. július 12., vasárnap