Az ok pedig egyszerű, minimanó annyira rákapott a palacsintára, hogy vannak napok, amikor nem is hajlandó mást elfogyasztani. Ilyenkor sütök palacsintát, reggel, este, délben, mikor hogy. Az édesek után jöttek a sósak, már egészen nagy belőle a repertoár, így időszerű lesz lassan lejegyezni.
Ezzel párhuzamosan persze próbálom elérni, hogy a palacsintafogyasztása ismét az elfogadható szintre csökkenjen, egyelőre kevés sikerrel. De ez is csak egy időszak, majd ezt is megunja, mint a kacsát vagy a bárányt. Legalábbis remélem…
A krumplit finomra reszeljük, a sajtot és a fokhagymát is.
Hozzáadjuk a tojást, tejet vagy tejfölt, lisztet, olívaolajat, és a fűszereket ízlés szerint, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük a tésztát. Sűrű tejföl állagú tésztának kell lennie.
15 percre félretesszük pihenni.
A masszából két evőkanálnyi adagokat rakok a forró palacsintasütőbe, majd közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm a korongokat. Lehetőleg teflon serpenyőben süssük, akkor már további zsiradékot sem kell adni hozzá.
Finomra metélt snidlinggel kikevert tejföllel, reszelt sajttal még forrón tálalom.
Az elkészítésnél kimaradt a liszt hozzáadása, nem mintha nem lenne evidens :)
Ez a recept tulajdonképpen a tócsni és a palacsinta keresztezése,nem? Már el is neveztem magamban palacsninak, és ezt kapja ma ebédre nálam is a gyerek:))
Köszi, Vesta, javítom!
Igen, olyan kis hibrid lett, szóval a palacsin név kifejezetten találó! :)
Aztán remélem, a gyerkőcnek is ízleni fog! :)
Nagyon finomnak nez ki.
Attila, örülök hogy tetszik! :)
2010. január 22., péntek