Minimanó már javulóban, már nem kell a priznic, hűtőfürdő és az injekciók, de nagyon bágyadt kis teremtés vált belőle az elmúlt napok során. Nem közlekedik fénysebességgel, nem tör-zúz a tárgyak alaposabb megismerésének érdekében, és a legfájdalmasabb része: nem kacag már hangosan egész álló nap. Csak fáradtan kucorog a kanapé sarkában, szopizza a kis ujját, és szomorú tekintettel bámulja a Bebe TV-t, mert most beteg, és ilyenkor TV-t nézni is szabad.
Az ennivaló is nehezen megy, szóval igyekszünk a kedvében járni nagyon. Ezért még a kukorica krémleves passzírozását is bevállaltam, ami nem egy nagy dolog, csak én utálom rettenetesen elmosogatni utána a szűrőt. De minimanó imádta, így természetesen megérte.
Ennek a krémlevesnek nincs sok különlegessége, csak az, hogy tejmentesen kellett készíteni ( a levesbetétként a felnőttek által beleszórt reszelt juhsajtot leszámítva), mivel Ponty emésztőrendszerét kicsit kikezdte az antibiotikum, és most rosszul reagál a tejjel készült ételekre. Viszont aki teheti, az ne hagyja el belőle a sajtot!
A hagymát nagyjából feldaraboljuk tisztítás után, és az olívaolajon lassú tűzön addig sütjük, gyakran kavargatva, amíg aranyszínű nem lesz, azaz karamellizálódik. (de meg ne égjen!)
Az utolsó néhány másodpercre hozzádobom a fokhagymát, majd egy-két kavarás után megy bele a kukorica és a felkockázott, meghámozott krumpli is.
Sózom, majd fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket. Ha ez kész, botmixerrel pürésítem, majd szűrőn átpasszírozom.
Tálalásnál a forró leves bőven szórok a reszelt sajtból.
Megjegyzés: Lehet bele tenni szárított csilit is, ha nem babának készül, de ha bébiétel is lesz belőle, akkor tálalásnál lehet bele tenni egy kevés finomra aprított, friss csilit.
Gyógyuljon meg Minimanó:)
Jó úton halad! :)
ha nem jártam nálad ár napot, mindig ámulok, hogy ezalatt te miket varászoltál! nem is tudom soha, mit is kommentáljak elöször!
Nokedli, ennek őszintén örülök! :)
2010. március 24., szerda