Lecsó

Lecsót főzni mindenki tud, ez igaz, de ezen blog célja mégis elsősorban a saját receptjeim összegyűjtése, szóval jöjjön a lecsó. A hagyományos receptet kissé meggyötörve, meglehetősen sok paradicsommal készítem (igazából a paprika-paradicsom arányait tekintve nálam pont fordítva kerül bele), de Férj csak így szereti és ez a változat az én ízlésemnek is kedvesebb.

Viszont most leírom a hagyományos receptet is, mert kissé kezd elegem lenni abból, hogy lépten-nyomon pocskondiázzák a hagyományos magyar konyhát, főleg olyanok, akik azt sem tudják, mi fán terem. Már attól is lever a víz, ha valaki öntudatosan kijelenti, hogy a bécsi szelet, a brassói vagy a frankfurti leves az igazi magyarosch, de ha nem ez, akkor a pörkölt-gulyás-töltött káposzta (amit persze illik mélységesen megvetni) és semmi más. A fűszerpaprika használata mintha manapság egyenesen bűn lenne, ellenben a gagyi curry por… Az egy dolog, hogy már a XIX. századi polgári konyhát sem illik a kizárólagos hagyományos magyar konyhaként aposztrofálni szerintem, de hogy az átkos alatt elterjedt össznemzeti igénytelenséget miért kell idekeverni, azt nem tudom. Szerintem arról nem a pörkölt intézménye tehet. Mellesleg megjegyzem, a nagyszüleim, szüleim akkor is finoman, változatosan főztek, nem úszott minden a zsírban, de amibe kellett, igenis belekerült a paprika (másba meg nem) és a legfinomabb (szabolcsi) töltött káposztát meg pörköltöt Apu főzi. (nyilván ez egy szubjektív vélemény. Bár aki evett belőle, az még mindig megerősítette… Ettől eltérő véleményt azért természetesen elfogadok)

Azt sem gondolom, hogy a paprika mellőzése és vad gyűlölete elégséges a korszerű konyhához. Inkább a vegetán, húsleveskockán, MINDENFÉLE kockán, gyorséttermeken és egyéb glutamáttal agyonnyomott vackokon kellene elgondolkozni. Pusztán a paprika elhagyásával ugyanis még nem fog minőségi étel képződni. Továbbá szép dolog más nemzetek konyhájából szemezgetni, én is gyakran ezt teszem, de közben nem kellene megfeledkezni a saját hagyományainkról.

A főzés kicsit több annál, hogy egybedobálom az alapanyagokat. Sok esetben a magyar  konyha felett annyira biztos ítélet hozók az alapvető főzéstechnikai ismeretekkel  sincsenek tisztában (amelyek ismerete pedig például pont a jó pörkölt elkészítéséhez elengedhetetlen). (akinek nem inge, ne vegye magára) Milyen meglepő, hogy mégis inkább (külföldi) magazinok 5 perces tortareceptjeivel és kamukínai különlegességeivel pallérozzák magukat, ahelyett, hogy megtanulnának tisztességesen főzni. (ismét akinek nem inge…)

Miért nem lehet elfogadni, hogy mindennek megvan a maga helye, hogy sokfélék vagyunk és az ízlésünk is sokféle? Miért nem az igénytelenség ellen (nemcsak a főzésben) küzdenek ennyire lelkesen kis hazánk fiai, miért mindig csak egymás torkának esünk? Ez valami olyan dolog, amit én sosem fogok megérteni.

Ennyi sok mellébeszélés után jöjjön a recept!

Elsőként a hagyományos (így főzöm másoknak) változat:

• 4 adag
• 25 dkg füstölt, húsos szalonna (erdélyi),
• 40 dkg vöröshagyma,
• 1,2 kg paprika (színes, lehetőleg édes és félcsípős vegyesen),
• 50 dkg édes húsú, lédús paradicsom,
• 1 csapott ek fűszerpaprika
• opcionális: 1 gerezd fokhagyma
• só

A szalonnát apró kockákra vágom, kiolvasztom a zsírt belőle ( és ha csak magunknak készül, pörcösre sütöm). Ha túl soknak találnánk a zsírt, itt ki lehet kanalazni belőle. Én nem szoktam. Bár amúgy a zsírszegény ételeket preferálom, ezt így szeretem.

A zsíron a félfőre vágott, hajszálvékonyra szeletelt hagymát üvegesre sütöm. Megy hozzá a félbevágott, 2 mm szeletekre metélt paprika, és addig sütöm időnként megkeverve amíg a paprika összeesik. Megszórom a fűszerpaprikával (és hozzáadom a finomra aprított fokhagymát. Ez ugye elvileg nem kell bele, de én ezzel szeretem) . Hozzáadom a gerezdekre vágott paradicsomot is. Addig főzöm, fedő alatt, amíg a zöldségek kellőképpen megpuhulnak. Ha túl sok lenne a leve, fedő nélkül be lehet forralni.

Friss fehér kenyér jár mellé.

Címkék: paprika, paradicsom

6 hozzászólás a bejegyzéshez: Lecsó

Szólj hozzá