Nem túl gyakran sütök fehér kenyeret, nem(csak) azért, mert olyan nagyon egészségtudatosan táplálkozunk, hanem mert nem szeretem. Ízlés kérdése megint, de nekem a teljes kiőrlésű liszt íze tetszik, a simaliszté meg nem. De vannak ételek, amihez el sem tudok képzelni mást, mint fehér kenyeret. A lecsó pont ilyen. Hogy kevésbé legyen száraz, fojtós a tésztája, került bele burgonya is, meg egy kis hagyma, az íze kedvéért.
1 közepes cipó
300 gr rétesliszt, 1 kis krumpli (75 gr), 160 ml a krumpli főzővizéből, 1 pici vöröshagyma (40 gr), 30 gr olívaolaj (vagy kacsazsír), 1 ek fehérborecet, 5 gr friss élesztő, 1 púpos tk só, 1 tk cukor
(Zsír-olaj kérdés: Férj miatt olívaolaj. De érdemes tenni egy próbát a kacsazsírral! Még finomabb lesz tőle!)
A krumplit hámozom, kis kockákra vágom, és felteszem főni annyi vízben, ami ellepi. Nagyjából ez annyi vizet jelent, amit majd fel fogunk használni a tésztához is. Ha megfőtt, kiszedem, a vizet felfogom egy edénybe, és kimérek belőle 160 ml-t. Ha kevesebb, kevés vízzel kipótolom. Pürésítem villa/krumplinyomó/botmixer segítségével.
A hagymát nagyon apróra felkockázom és az olajon üvegesre sütöm.
Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, és a többi hozzávalóval alaposan kidolgozom. Cipóvá formálom és konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.
Ha megkelt, jól átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán cipóvá formázom és a tetején haránt irányban éles késsel ejtek néhány mély metszést. Most sütőzacskóban sütöttem, ebbe tettem óvatosan a tésztát a második kelesztés idejére. Érdekes tapasztalat volt, de maradok inkább a sütőtálas módszernél. (a sütőzacskó ugyanis sütés során hozzáragadt a grillrácshoz, aztán kiszakadt és a rácsra égett…)
Egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a sütőt, majd miután a duplájára nőtt, a kenyér a tepsire helyezve 260°C fokon sült 15 percet. Utána kivágtam a sütőzacskót és mérsékeltem a hőfokot 220°C fokra, így még sült 25 percet.
Rácson hűtöttem ki.
Gyönyörű! :))
Köszönöm, Limara! :)
2009. augusztus 29., szombat