Cékla krémleves rebarbarával
Lehet, hogy furán hangzik, de nekem a cékla inkább édesen jöhet, mint sósan. Talán azért, mert nagyim annak idején a nyers céklasalátát nagyon sok cukorral készítette. Eleinte háborogtunk, de aztán megszoktuk. Még később hiányzott az édessége, ha valaki, valahol "normálisan" készítette. Szóval talán a megszokás...
Az is igaz, hogy a cékla alapvetően édeskés ízű, és én ilyenkor nyáron leginkább magában, nyersen szeretem enni, mint az almát (igen, tudom, ez van, sajnálom. De ezt már annyiszor írtam... ).
És mivel egy nagyon kedves, öreg néni minden héten hoz nekünk egy-egy szatyorral a kisvárdai piacra, hát céklából idehaza éppenséggel nincsen hiány. Szóval készül nyersen, sütve, főzve, mindenhogy.( és még nem unom! ) Most éppen krémlevesnek, rebarbarával.
Szerintem az ízük együtt igazán remek lett, és ez az édeskés-savanykás leves, behűtve, ebben a hőségben nekem most nagyon jól esett.
4 adag
30 dkg cékla, 40 dkg rebarbara (ennyi maradt), 30 dkg alma, 6-8 szem szegfűbors, 2 dl tejszín, 3-4 ek cukor, csipet só
A rebarbarát megtisztítom, a fás részeket lehúzkodom róla, nagyobb darabokra vágom, egy kis fazékba hajigálom. A meghámozott, nagyobb darabokra vágott céklát és almát szintén. Megy hozzá a szegfűbors, csipet só, és annyi víz, amennyi éppen ellepi. Fedő alatt puhára főzöm.
Ha ez megvan, megy hozzá a tejszín, a cukor, egyet forr, és ha kicsit már kihűlt, irány a turmixgép. (lehet botmixerrel is, de azzal nekem a csilis történet óta komoly fenntartásaim vannak)
És akkor kész is. Megy a hűtőbe, mert ez hidegen a legfinomabb!
Errefelé sajnos június végén a spárgával egy napon véget ér a rebarbara szezonja, hogy regenerálódhasson a növény.
Valóban édes-savanykás volt. Leginkább egy gyümölcslevesre emlékeztetett.
A nyári cékla egyébként, amit errefelé termesztenek, apró termetű, belül fehér-ciklámen céltábla-mintás, és sokkal enyhébb ízű, mint a téli. Ezt tényleg finom nyersen is. A rebarbara meg itt gyomnövénynek számít, szóval inkább irtják, mint regenerálódni hagyják, de az hogy meg lehet enni, nem nagyon jut senki eszébe. Én például ingyen kapom egy nénitől, mert ő úgyis csak levágná, és a jószágnak adná.
(és jövőre már saját is lesz)
Szóval falun lakni -ilyenkor azt gondolom- mégsem annyira rossz dolog! ;)
És kedves Beatbull! Hamarosan az mi teraszunkon is lesz belőle! ;)