Reggelikészítés közben szóba került, hogy a ricottás palacsintáról még nem írtam külön bejegyzést, csak a sós változatról. Ezen a férjem nagyon meglepődött, mivel ez a Nigella recept hetente legalább egyszer készül, főleg hétvégén, reggelire. Igaz, én teljes kiőrlésű búzaliszttel készítem, nem feltétlenül az egészséges életmód jegyében, csak így szerintünk jobb az íze. Meg van még néhány apróbb módosítás, de lényegében ugyan az a receptje. A mákos változat is hasonló, mint a “sima” , csak ez liszt+ mákkal készül a 100 gr liszt helyett (ezt most csak azért írom ide le, mert az már tényleg nincs előttem, hogy a sima változatot is posztolom, annyira keveset változtattam az eredeti recepten, viszont azért azt a keveset is képes vagyok elfelejteni, szóval most feljegyzéseket készítek magamnak ) Na, ez az értekezés már messzire vezet, inkább jöjjön a recept. Amiről még csak annyit, hogy nálunk letaszította trónjáról a sima változatot. Nagyon finom!
A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát keverek (simára, habverővel), nekem általában még kell bele önteni egy kevés tejet. Fél óra pihentetés után teflon serpenyőben kisütöm evőkanálnyi adagokban, kis, duci, kerek palacsintáknak további zsiradék hozzáadása nélkül. Erdei gyümölcsből sűrű szószt főzök hozzá, és juharszirupot is teszek az asztalra. De a férjem csak “üresen” szereti.
Még nem érkezett be hozzászólás.