Vagy egybesült fasírt. Mindegy hogy hívjuk, a kisfiam egyik kedvenc étele következik. Tulajdonképpen minden ünnepi eseményre ezt kéri, annak ellenére, hogy ez nem egy kifejezetten ünnepi étel, inkább házias, gyorsan elkészülő finomság, de hát a három és fél évesek már csak ilyenek. Krumplipürével rendeli természtesen. Ezen az érdekességen túl azonban ez egy könnyen összeállítható recept, ami napokra megoldhatja egy kisebb család élelmezési problémáját, akár ha munkahelyi ebédről, akár piknikről van szó, de főzelékfeltétként is remekül funkcionál, mi már minden helyzetben teszteltük.
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, majd a vajon üvegesre fonnyasztom a hagymát, hozzáadom a fokhagymát és kissé átpirítom. A zsemléket széttépkedem és leöntöm forró tejjel.
A húsokat ledarálom (szerencsésebb esetben ezt a hentes már megteszi), majd alaposan összegyúrom a hagymával, a tejtől alaposan kinyomkodott és szétmorzsolt zsemlével, az elhabart tojásokkal, finomra aprított petrezselyemzölddel, sózom, borsozom (ízlés szerint), majd hozzáadom az apró kockákra vágott ecetes uborkát, ismét átgyúrom.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelek (mert így könnyebb lesz mosogatni), kiolajozom, majd a masszából két hosszú rudat formázok a tepisben olajos kézzel. A tetejüket olívaolajjal vékonyan átkenem, majd előmelegített sütőben 200 C fokra állítva a hőmérsékletet (villanysütő alsó-felső sütés) 50 percig sütöm. Nekem a sütőhőmérőm végig 180 C fokot szokott mutatni a művelet közben, tehát pontosabb hőfoknak inkább ezt adnám meg.
A kész húskenyeret rácson hűtöttem ki.
Dejó! Én nagyon szeretem az egybefasírtot. (Az ugyan az, mint a húskenyér? Jéé.)
Sosem jutott eszembe uborkát tenni bele. Pedig milyen jó ötlet!
Én néha megszórom zsemlemorzsával és úgy sütöm ki.
Nyilván ilyet én is fogok csinálni. Valahogy mostanában nem készült nálunk hasonló.
:) Nem csak a három és fél évesek, de a 48 évesek is. :) Párom nagy kedvence, imádja. Én szalonna-alapon sütöm, nem kolozsvárival, hanem jóféle kenyérszalonnát vágok vékony szeletekre, és erre halmozom a fasírtot. Anyóskától tanultam. Nálunk ecetes-almás-lilahagymás-zellerleveles krumplisalátával párosítandó. Ettől eltérni nem ajálatos, mert ez a családi “hagyomány”. Mindenhogy jó a fasírt szerintem. :)
Jenis, én először -sok év után- Csipi 2. szülinapjára készítettem, azóta pedig rendszeresen, a kicsinek annyira ízlik. Nem csak ecetes uborka mehet bele (bár nekünk azzal az igazi nagy kedvenc), lehet csinálni Stefániának főtt tojással, marinált gombával is nagyon finom, de csináltam már ecetes gyöngyhagymával, és csak úgy simán, minden nélkül is szeretik. Igazi gyerekbarát étel, és nem is túl megterhelő elkészíteni nagyobb adagokban sem. :)
Duende, ez remekül hangzik! Az a saláta…hát meg is értem, hogy a párod kedvence! :)
Az ominózus szülinapra nálunk is szalonnába, igaz, baconbe tekerve készült, mellé lencsefőzelék volt, klasszikus, rántással, a férjem számára most is az az etalon. :) A gyerek kedvéért változtatni kellett ezt-azt, de így is nagyon finom, és valóban, a fasírt mindenhogyan jó! :)
:) Na azt a klasszikus lencsefőzeléket én is imádom! Nálam is etalon. :)
Duende, nálunk is ezek az igazi családi kedvencek, lencsefőzelék, palócleves, birkapörkölt, nincs vita, ezeket mindenki szereti. :)
Szia!
Ez a recept lett a család nagy kedvence. Nagyon gyors, ízletes. Köszönet érte!
Kriszti, nagyon örülök hogy ízlik! :)
2012. május 4., péntek