Nem, az nem úgy van, hogy mostanában már nem eszünk palacsintát, sőt. Kevés dolog van, amit Csipi jobban szeret és egyszerűbben elkészíthető reggelire, mint a duci palacsinták, lehetőleg valamilyen szósszal, sziruppal. Csak hát most már hétvégén reggelente két kávé között még félig ájultna, félig alva kóborolok a konyhában palacsintasütés közben, és a produktum is sokkal gyorsabban fogy el annál, minthogy én magamhoz térve épkézláb fotókat készíthetnék róluk. A variációk többségéből pedig már született is számos poszt korábban. Most azonban a beteg kisangyallal itthon rekedtünk, és ebédre palacsintát óhajtott. Én pedig kísérleteztem egy kicsit, és a prósza nyomdokaiban haladva egy kukoricaliszttel és aludttejjel készült változat készült, ami meglepően finom lett. Fűszerként én rózsavizet és sáfrányt használtam, de nem kell ezen a ponton eltántorodni, aki nem szereti a keleti hangulatú édességeket, az használjon nyugodtan ezek helyett ánizst (egy teáskanálnyi porrá őrölve elég belőle, és remekül passzol a kukoricaliszthez), vagy akár vaníliát. A kísérő nálunk juharszirup volt, mert ez Csipinél kihagyhatatlan, ha palacsintáról van szó, én pedig mézzel kiveret aludttejet csorgattam a palacsinták tetejére.
Végezetül pedig néhány werkfotó is készült, nem a klasszikus értelemben, inkább csak a gasztrofotózás aktuális nehézségeinek ecsetelésére.
A sáfrányt kevés cukorral porrá őrölöm, majd egy teáskanálnyi forró vízzel feloldom.
A tojásokat villával habosra verem, majd hozzáadom a sütőporral és szódabikarbónával jól elkevert liszteket, cukrot, rózsavizet, és a sáfrányos vizet. Alaposan kikeverem, majd 15 percig pihenni hagyom a tésztát.
Kerámia vagy teflon serpenyőben kevés vajat hevítek, és evőkanálnyi adagokban kisütöm a palacsintákat. Minden adag palacsinta sütése előtt papírtörlővel áttörlöm a serpenyőt, égett vaj ne maradjon benne, és kevés vajat minden adag előtt dobok bele.
Mézzel kikevert aludttejel vagy juharsziruppal tálalom.
Nagyon elmélyült a kis hölgy. :)
Ugye milyen jó a kukoricaliszthez is a kefír? És a krumpliprószában is fantasztikus. Vannak, akik tejföllel készítik mindkettőt, de úgy nem jó. Kell az a kis savanykásság, ami az aludttej (kefír) sajátja.
Duende, nagyon elmélyült, és nagyon precízen építette a díszletet. :) Egyébként kisfiú, csak régen vágtunk hajat, mert kicsit nehezen viseli. :)
Szerintem is remekül működik együtt a kettő, a savanykás tejtermékek pedig kifejezetten jót tesznek a sütőporos palacsintatésztáknak is, az utóbbi időben már szinte csak tejföllel vagy joghurttal készítem a reggeli palacsintákat, sokkal finomabb és könnyebb lesz tőle a tészta. :) A prósza pedig az egyik kedvencem egyébként is. :)
Úgy látom, lassan nem lesz gond azzal, hogy félálomban nem tudsz fotót készíteni a reggelikről, hisz Csipiből egyre inkább egy profi fotós kerekedik ki ;)
Nagyon tetszik a recept mögötti háttérkép!
Ó, kislánynak néztem. Hát gyönyörű ez a gyerek! Azt hiszem, felkészülhetsz a serdülőkorra, mert lányrajongókból nem lesz hiány… :)
Hm. Ne is mondd. Prósza for ever! :) Bár zala nem egy túl jól főző vidék, de a prósza azért nagy találmánya ennek a tájnak.
Beatbull, köszönöm, nagyon örülök hogy tetszik! :) A segítségem valóban hatékony fotós, bár a témaválsztása még kicsit csapongó, és palacsintát is egyelőre inkább csak megeszi. :)))
Duende, köszönjük! :) Bár én elfogult vagyok, de szerintem is gyönyörű. Méteres szempillák, hatalmas szemek- már most odavan a bölcsis csoport hölgykoszorúja érte. Pedig még csak 3 éves. :)
A prósza valóban nagy találmány, de én a zalai konyhával is ki vagyok békülve. Bár igazság szerint csak kevés tájegysége van az országnak, ahol számomra nem túl szimpatikus konyhát visznek. :)
De jó! Pont tegnap sütöttem meg a az ánizsos kukoricás kenyeredet. Előbb vagy utóbb ez is sorra kerül.
Csipi pedig milyen nagy fiú már! Hát nem csak nálunk telik az idő? Nekem is az jutott eszembe, ami Beatbullnak. Még a végén fotós lesz belőle. :)
Jenis, nem csak nálatok. Hatalmasat nőtt az elmúlt hónapokban. :)
A fotós lehet, hogy össze fog jönni, ma magyaráztatta el velem, hogy mi az a blende. :)))
Azt elhiszem! :)
Hát, kolbászt, hurkát nem tudnak tölteni és a töltött káposztákról ne is beszéljünk. Nem is létezik. És a sárgatúró sem. És véletlenül sem ennének együtt édeset és sósat. :)
Duende, viszont amit ott kukoricából és krumpliból művelnek, azt én mindet imádom! :) A töltött káposzta meg érdekes kérdés egy szabolcsinak, mi eleve nem hiszünk abban, hogy a paradicsomoson kívül egyáltalán mást illik-e töltött káposztának hívni. :)))
:) Azt hiszem, kis hazánk azért elég jó gasztronómiával rendelkezik. Akárki akármit mondjon is. :)
Duende, teljesen igazad van! :)
2012. február 15., szerda