aludttejes kukoricalisztes palacsinta
Nem, az nem úgy van, hogy mostanában már nem eszünk palacsintát, sőt. Kevés dolog van, amit Csipi jobban szeret és egyszerűbben elkészíthető reggelire, mint a duci palacsinták, lehetőleg valamilyen szósszal, sziruppal. Csak hát most már hétvégén reggelente két kávé között még félig ájultna, félig alva kóborolok a konyhában palacsintasütés közben, és a produktum is sokkal gyorsabban fogy el annál, minthogy én magamhoz térve épkézláb fotókat készíthetnék róluk. A variációk többségéből pedig már született is számos poszt korábban. Most azonban a beteg kisangyallal itthon rekedtünk, és ebédre palacsintát óhajtott. Én pedig kísérleteztem egy kicsit, és a prósza nyomdokaiban haladva egy kukoricaliszttel és aludttejjel készült változat készült, ami meglepően finom lett. Fűszerként én rózsavizet és sáfrányt használtam, de nem kell ezen a ponton eltántorodni, aki nem szereti a keleti hangulatú édességeket, az használjon nyugodtan ezek helyett ánizst (egy teáskanálnyi porrá őrölve elég belőle, és remekül passzol a kukoricaliszthez), vagy akár vaníliát. A kísérő nálunk juharszirup volt, mert ez Csipinél kihagyhatatlan, ha palacsintáról van szó, én pedig mézzel kiveret aludttejet csorgattam a palacsinták tetejére.
Végezetül pedig néhány werkfotó is készült, nem a klasszikus értelemben, inkább csak a gasztrofotózás aktuális nehézségeinek ecsetelésére.
- aludttejes kukoricalisztes palacsinta
- 2 tojás
- 20 dkg aludttej
- 8 dkg kukoricaliszt
- 8 dkg rétesliszt
- 2 ek nádcukor
- 1 tk sütőpor
- 1/2 tk szódabikarbóna
- 1 tk rózsavíz
- 10 szál sáfrány
- vaj a sütéshez
Ugye milyen jó a kukoricaliszthez is a kefír? És a krumpliprószában is fantasztikus. Vannak, akik tejföllel készítik mindkettőt, de úgy nem jó. Kell az a kis savanykásság, ami az aludttej (kefír) sajátja.
Szerintem is remekül működik együtt a kettő, a savanykás tejtermékek pedig kifejezetten jót tesznek a sütőporos palacsintatésztáknak is, az utóbbi időben már szinte csak tejföllel vagy joghurttal készítem a reggeli palacsintákat, sokkal finomabb és könnyebb lesz tőle a tészta. :) A prósza pedig az egyik kedvencem egyébként is. :)
Nagyon tetszik a recept mögötti háttérkép!
Duende, köszönjük! :) Bár én elfogult vagyok, de szerintem is gyönyörű. Méteres szempillák, hatalmas szemek- már most odavan a bölcsis csoport hölgykoszorúja érte. Pedig még csak 3 éves. :)
A prósza valóban nagy találmány, de én a zalai konyhával is ki vagyok békülve. Bár igazság szerint csak kevés tájegysége van az országnak, ahol számomra nem túl szimpatikus konyhát visznek. :)
Hm. Ne is mondd. Prósza for ever! :) Bár zala nem egy túl jól főző vidék, de a prósza azért nagy találmánya ennek a tájnak.
Csipi pedig milyen nagy fiú már! Hát nem csak nálunk telik az idő? Nekem is az jutott eszembe, ami Beatbullnak. Még a végén fotós lesz belőle. :)
A fotós lehet, hogy össze fog jönni, ma magyaráztatta el velem, hogy mi az a blende. :)))
Hát, kolbászt, hurkát nem tudnak tölteni és a töltött káposztákról ne is beszéljünk. Nem is létezik. És a sárgatúró sem. És véletlenül sem ennének együtt édeset és sósat. :)