Sóskapuding

Tudom, hogy sokan idegenkednek a sóskától, és nem is jut más eszükbe róla, csak néhány rossz emlékű gyerekkori sóskamártás fakószürke főtt hús mellé, de az igazság az, hogy a sóska ezerféleképpen felhasználható. Régen használták is, levesek, húsok savanyítására, salátákba, főzeléknek, ahogy ez a korabeli szakácskönyvekből kiderül. Az pedig, hogy én ilyen jó kapcsolatba kerültem a sóskával édesanyám sóskaszószának köszönhető, ami nem is igazán szósz volt, hanem egy édes krém, és desszertként funkcionált. Tulajdonképpen gyerekként tavasztól őszig csak ezen éltem, és most hogy ezt leírtam, már látom, hamarosan ennek a krémnek is fel kell majd a blogra kerülnie, de egyelőre most a hétvégi termésből szemezgetek.

Hogy miért jó a sóska és miért szeretném én minden áron, évről évre népszerűsíteni? Hát először is, mindenütt ott van, minden kertben megterem, egy hihetetlenül igénytelen és hálás növény, ha egyszer elvetjük a magját, más teendőnk nincs is vele. Évelő, tehát egyszeri öt perces munkával évekre biztosíthatjuk magunknak a sóskatermést, és tavasszal az elsők között bújuk ki a föld alól, szóval már kora tavasztól ad termést. De ha olyan helyen lakunk, ahol a vadsóska (mezei sóska, rumex acetosa) megterem, találkozhatunk vele az utak mentén, töltéseken, érdemes a lábunk alá nézni és szedni belőle egy kosárral. A vadsóska színe sötét méregzöld, a levele húsosabb, keskenyebb, az íze pedig még intenzívebb.

A sóska olcsó (illetve hallottam már rémtörténeteket is az áráról, de mifelénk most olcsó), könnyen beszerezhető, tavasztól őszig minden piacon árulják. Általában helyi termelők árulják, tehát frissen kerül a piacokra és hazai, így általában jó minőségben lehet beszerezni.

Az élettani hatása is kedvező, nyersen igen magas a C vitamin tartalma, az ásványi anyag tartalma is jelentős, bőven tartalmaz vasat, kálciumot, foszfort. Az oxálsav tartalma magas, erre viszont figyelni kell, mert enyhe mérgezési tüneteket idézhet elő a mértéktelen fogyasztása.

Elsőként egy édesség, egy gőzölt puding, benne egy kevés sóskával, ami itt tulajdonképpen csak ad egy kis ízt a pudingnak, de nem dominál benne, szóval kezdő sóskások is nyugodtan kipróbálhatják.

• 3 felfújt formához
• 2 tojás
• 1 dl tejföl
• 2 dl tej
• 1 marék sóska (3 dkg)
• 1 tk rózsavíz (elhagyható)
• 2+1 ek nádcukor
• 2 ek fenyőmag
• só

A tejet, tejfölt, tojásokat, rózsavizet habverővel kikeverjük a két evőkanálnyi cukorral, átszűrjük, hozzákeverjük a megmosott, leszárított (jelen esetben lecentrifugázott), nagyon finomra aprított sóskát és szétosztjuk a szuflé formákban. (lehet az egészet turmixgépben is simára mixelni, majd a formákba szűrni, akkor ráadásul szép homogén zöld is lesz a puding) Egy magas falú tepsibe állítjuk a formákat, köréjük forróvizet öntünk úgy, hogy a víz a szuflé formák feléig érjen, majd előmelegített sütőben 140°C fokon 35 percig gőzöljük. (villanysütő, alsó-felső sütés)(kevésbé balesetveszélyes, ha csak a sütőben töltjük fel vízzel a tepsit) A cukrot csipetnyi sóval enyhén karamellizáljuk egy serpenyőben, majd hozzáadjuk a fenyőmagot, átkeverjük, szilikonos sütőlapra terítjük. Ha kihűlt, széttördeljük (vagy összetörjük sodrófával, ízlés szerint) és a pudingok tetejére szórjuk.