Van a gyerek, meg van az ő ízlése. Felháborító módon kétéves kora ellenére nem szereti a rozéra sütött húsokat, ellenben minden jöhet, ami darált húsból készül, vagy éppen bármilyen sertésalkatrészből, alaposan és puhára sütve. Meg a kagylót is szereti, de ez most tulajdonképpen nem is tartozik ide.
Tehát adott a feladat: olyat főzni, ami a család minden tagjának megfelel. A karajtekercs pedig az egyik kedvenc lett ebben a kategóriában. Nem egészben sütve, hanem szeletenként töltve, így nagyon hamar elkészül, jól elő is készíthető, mindig annyit lehet megsütni belőle, amekkora a jelenlévő családtagok száma/ az étvágy, és a variációk száma pedig szinte végtelen. Ez lett az egyik kedvenc tekercsünk.
4 főre
Hús:
80 dkg karaj (8 ujjnyi vastag szelet, csont nélkül)
16 fél nagyobb aszalt paradicsom, olajban eltett, lecsepegtetve (nagyjából 12-14 dkg)
4 ág oregánó (vagy 1 kk szárított)
1 dl húsleves
2 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
1 ek vaj
só
Köret:
20 dkg lencse
10 dkg rizs (basmati)
5 dkg mazsola
1 dl húsleves
3 szegfűszeg
1 kis csokor petrezselyemzöld
2 ek enyhe ízű extra szűz olívaolaj
só
fekete bors
A beáztatott lencsét leszűröm és friss, sós vízben puhára főzöm. A rizst bő sós vízben szintén puhára főzöm. A húslevesbe szórom a mazsolát, majd addig főzöm, amíg az összes levest magába nem szívja. A forró rizst, lencsét, mazsolát összeforgatom a mozsárban kevés sóval porrá őrölt szegfűszeggel, őrölök rá borsot, végül megszórom a finomra aprított petrezselyemzölddel és meglocsolom az olívaolajjal.
A karajszeletekről levágom az esetleg rajtalévő fehér hártyákat, majd mindkét oldalán kíméletesen, de alaposan kiklopfolom. A hús hosszabbik szélén elosztom a lecsepegtetett, hosszában elfelezett aszalt paradicsomot (ha szárított oregánót használunk, ezen a ponton szórjuk meg a porrá őrölt fűszerrel a hús tekercs belseje felé eső oldalát), majd feltekerek minden szeletet és hústűvel/ konyhai spárgával/ fogvájóval rögzítem a tekercseket.
Az olívaolajt felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a tekercseket minden oldalukon aranyszínűre sütöm, melléjük dobom a fokhagymát, az egészben hagyott oregánót, felöntöm a levessel, és a lehető legkisebb lángon, fedő alatt puhára párolom. Ha elfő a leves, lehet még pótolni. Amikor a karaj megpuhult, leveszem a fedőt és elforralom a folyadékot alóla.
Ez szuper! A holnapi ebédünk ez lesz! Így mindenki frisset kaphat, ugyanis ahányan vagyunk annyi féle időpontban ebédelünk. Karaj pedig még mindig akad itthon elég. :)
killervidra
Jenis, örülök hogy tetszik! :) Akkor ezek szerint végre jobban vagy! Ennek nagyon örülök! :) Az ahányan vagyunk, annyiféle időpontban ebédelünk sajnos ismerős, ismerős... De az ilyen tekercsek jó megoldásnak bizonyultak nálunk. :)
Családi Tűzhely, köszönöm, örülök hogy tetszik a recept! :)
Családi Tűzhely, köszönöm, örülök hogy tetszik a recept! :)