Vannak ezek a krémkönnyű vagy krémfehér, én már nem is tudom, izébizé jégkrémek. És azt mondja a reklám, hogy ha én igazán szeretem a gyerekemet, akkor ilyen ipari hulladékkal tömöm. Na hát én meg gonosz vagyok, ez tudvalevő, és nem szeretem a kölköt igazándiból, mert nem adok neki ilyesmit. (az már egészen más kérdés, hogy Férj és az 1. számú nagymama viszont minden adandó alkalommal megteszi ezt a hátam mögött, és mindenféle radioaktív színű vackokkal eteti, szóval ha úgy vesszük, én csak próbálom kompenzálni az ő áldásos működésüket)
Szóval amit eddig írtam, az már sokkal hosszabb, mint a recept. Ugyanis ahhoz nem kell más, csak tejszín, vaníliás cukor, esetleg némi nádcukor, meg egy-két szép (szóval nem olyan, mint az enyém) jégkrémforma. Ezt pár száz forintért a kisebb áruházláncokban, ennél sokkal olcsóbban pedig a 100 forintos boltokban lehet beszerezni. De ha nincs a pálcikás fagyasztó alkalmatosság, akkor helyette megteszi néhány eldobható (de valójában rengetegszer felhasználható) műanyag kávés pohár is, meg néhány spatula. A végeredmény pedig egy eszméletlen krémes, finom és könnyű jégkrém.
Aztán ha bonyolítani akarjuk a dolgunkat mégis, akkor jöhet a tetejére némi csoki is. Én 55% kakaótartalmú étcsokival vontam be, és a gazdaságosabb alapanyag felhasználás miatt az olvadt, langyos, 30°C fok körüli hőmérsékletű csokit egyszerűen egy szilikon ecsettel kentem rá a még fagyos jégkrémre. Így lett rajta egy vékony réteg roppanós csoki is, ami ugyan nem annyira szép, mintha mártottam volna, de így 10 dkg étcsokiból megúsztam négy jégkrémet. A csoki egyébként azonnal rádermedt, ezután celofánba csomagoltam, és ment vissza a fagyasztóba. (már ami megúszta Férj minőség ellenőrző tevékenységét) Na hát a csokizással már egy pöttyet macerásabb a móka, nem is írom le ennél bővebben(?) a receptbe, mert Csipi meg úgyis csoki nélkül kapja.
A tejszínt a vaníliás cukorral kemény habbá verem. Ha még szükséges, adok hozzá cukrot és azzal is elkeverem.
A habot a jégkrémformába kanalazom, ha az alját időnként az asztalhoz csapdossuk, akkor szépen lesüllyed majd a hab és könnyű lesz viszonylag hézagmentesen megtölteni. Annyi habot teszünk a formába, hogy teljesen tele legyen, elsimítjuk a tetejét és utána beleillesztjük a nyelét. (azért meg kell jegyeznem, hogy az 5 db az én formáim méretével mérve jött ki 2 dl tejszínből)
Fagyasztóba kerül, és 6-8 óra múlva ehető.
Ha fogyasztás előtt meleg vízbe mártjuk, vagy néhány percig hagyjuk kiengedni, könnyen kiszedhető lesz a formákból.
Ha pedig van igény egy kis extrára, akkor olvasztott csokiba márthatjuk még fagyosan. A csoki azonnal rádermed, szóval ezután be is lehet csomagolni, mondjuk celofánba és mehet vissza a fagyasztóba.
Igazán nagyon finom lehet
Milyen jó ötlet! És lehetne hozzá keverni egyéb finomságokat is (gyümölcsöt, fűszereket, ilyesmit)
De ha igazán szereted a gyereket, akkor mindenféle töltött cukorkával is meg kell tömnöd. Szerintem egy ilyen reklám a pedofíliával van egy kategóriában.
Bianka, az volt! :)
Lúdanyó, igen, úgy van! Ez volt most a prototípus, hogy milyen a keményre vert tejszínhab lefagyasztva (és tényleg olyan, mint a jégkrém. Csak finomabb. :)), de az ízesített változatok még csak most jönnek! :) Mondjuk gyümölccsel csak nekünk, mert Csipi azt nem szereti. :)
Azok a reklámok tényleg sokkolóak, nehéz elhinni, hogy bárki bedől nekik. De sajnos tudom, hogy így van. :(
Az a jó az egészben, hogy mire a Zintézmény tömi majd a gyereket neked nem tetsző dolgokkal, te egészen edzett leszel! hidd el, hatalmas előny :-)))
a túró rudis receptedet nézegetem, mert (nagy örömömre) a bolti nem ízlik a lányomnak. kiköpi.
:))) Igazad lehet. Bár arra azért kíváncsi leszek, hogy az én szuperválogatós csemegém mit fog majd megenni a menzán… :)
A túró rudi az olyan lett, mint amilyen régen volt, mármint a túró része, szerintem nagyon finom. Harapható, nem olyan puha, fura ízű vacak, mint a bolti. A csokizás az a macerás rész, de ha nem törekszünk a tükörsima, csúcsgasztonómiához illő kinézetű végeredményre, akkor az is aránylag hamar megvan. :) (a sima hűtőben való előhűtés és utána a szilikon ecsetes kenegetés vált be eddig a legjobban)
menzától függ, sokmindent megesznek a gyerekek házon kívül, amin aztán lehet csodálkozni otthon :-) (otthon vega unokatestvérem szó nélkül megette a húst az oviban)
viszont jó alapot lehet adni a gyereknek, hogy akármilyen vackot, szemetet ne egyen meg máshol, merje azt mondani, hogy ő ezt nem kéri stb.
a csoki részét nem fogom túlzásba vinni, arra gondoltam, hogy vagy az alapja lesz, vagy a “fedele”
Én is ebben reménykedem. Bár nem tudom, nálunk hogy lesz, apuéknak gyakorlatilag bármit megeszik (kivéve azt amit itthon meg imád :) ), a múltkor a lacipecsenyésnél találtam meg őket, és addigra a kölök már bevágott fél szelet füstölt, sült tarját… :) Mondjuk vackokat a bizarr színű ostyákon és fagyikon kívül mást nem kapott eddig, de remélem nem nagyon jön meg hozzá a kedve. Na majd meglátjuk. :)
A csokiról jut eszembe, én kiskoromban csak a túrót ettem meg belőle, a csokit le kellett róla tördelni, szóval nem is vagyok benne biztos, hogy a gyerekek ezt igénylik. Az alap vagy fedél jó ötlet, akkor lehet egy kibélelt kapcsos formában is csinálni és elég szeletelni, nem kell gyurmázni vele. :)
A lányom kb. 2 hete minden nap megkérdezi csináltam-e már csokifagyit, mer’ azt mondtam, hogy majd ha megint meleg lesz, megint csinálok. Ma megtörtem és megcsináltam ezt, jófajta kakaót szitáltam bele, pici narancshéj és egy csipet vanília is ment bele. A hűtőben ül, holnap kezdődik a nyár :-)
:))) Édes gyerek! :)
Nálunk is elég nagy fagyi szezon van a január ellenére, én most parfétortában utazom. :)
Örülök hogy megtetszett a recept, remekül hangzik a kakaós-vaníliás-narancsos változat! :)
2010. augusztus 17., kedd