Aszalt paradicsomos sertéshúsgolyók sárgarépamártásban
Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).
Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!
Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.
A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.
A gombócok...hát igen. Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2x2 méteres teakonyhában 40x40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)
Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.
- 4-5 adag
- 80 dkg sertéscomb vagy szűzpecsenye (én szűzpecsenyét használtam)
- 8 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
- 2 ek az aszalt paradicsom olajából
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 ág friss vagy 1 ek szárított rozmaring
- só
- olaj a sütéshez
- a mártáshoz:
- 50 dkg sárgarépa
- 5 dl húsleves (vagy csirke alaplé)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 1 kis fej vöröshagyma ( 5 dkg)
- 3 dkg vaj
- 50 dkg tetszőleges száraztészta
Ponty Úr tagadhatatlanul vidéki Úrfi... :)
Na, és hát ez a húsgolyó sem utolsó... :))
Főzni főztem, azt nem tudom megúszni, csak fénykép nincs meg blog. A nagy pihenésben már annyira elfáradtam, hogy nem is tudom, mikor érem majd magam utol. :)
Azt az angyaljóságú, ártatlan gyereket kukoricára térdepeltetni! :-)))
Az angyaljóságúnál nagyon hangosan és nagyon sokáig nevettem. :)))
De néhány pontosítás:
1.) Nem anya, hanem nagymama, én csak fényképeztem. :)
2.) A fotó azután készült, miután 4-5, nála több évvel idősebb gyereket eltávolított a teknő mellől, azok heves sivalkodása ellenére, majd azt ő egyedül elfoglalta. Közben több ízben fennállt a veszélye hogy kitoloncolnak bennünket, mert az én gyermekem olyan lelkesen védelmezte a teknőjét és közben hatalmas elánnal lapátolta ki két kézzel a kukoricát belőle. :)
A recept így kezdődik: végy egy 13 kilós Pontyot és egy zsák kukoricát.... :D
Lekvároskukta, köszi! Tolmácsolom a fiatalember felé! :)
Egyébként a recept is jó, de szigurúan tojással :-D (ha bátor leszek, megpróbálom anélkül)
Ő is 85 cm. :) A 85 centihez a 11 és a 13 kg is teljesen jó, bőven benne van mindkettő a normál tartományban (nem gugli, Maródi Gyermekgyógyászat :) ), szóval sem hizlalni nem kell, sem nyújtani. :)
Ez a massza egyébként nem lesz lágy a tojástól, bőven elfér benne. De tojás nélkül is jó, csak alaposan kell hengergetés közben tömöríteni a golyókat, és biztosan nem esik majd szét. :)
A régi tányérok részben a nagymamámtól vannak, a régi evőeszközök zöme is, a többi zsibikről (Pécs+ Nyíregyháza). De a nagyi cuccait rendszeresen látom felbukkanni a zsibvásárokon is, régen ezek elég elterjedtek voltak, szóval még ma sem lehetetlen beszerezni belőlük párat. :)
Az új tányérok nagyobbik része Cora, a többi Metro. Elvétve akad 1-2 darab a Kikából is. Az új evőeszközök, szedőlapátok szintén a Metrobol. :)
Mi végre újra itthon, kiheverem a 10 nap folyamatos evést, aztán lassan én is megint elfoglaloma konyhát :-)- és az sem kizárt, hogy ezzel a recepttel fogom kezdeni...
Pontynak semmi baja, szerencsére elég vasgyúró kölök. De remélem nálatok is helyreállt az egészség. :) Viszont a zöld műanyagkést eltulajdonította, csak otthon vettem észre, elnézést kérünk és mélyen szégyenkezünk a kis enyveskezű miatt.
Igazából mi is csak ma értünk haza tartósabban (bár holnaptól két hétig meg majd vendégek jönnek-mennek), szóval nem tudom mikor pihenem ki magam, kicsit én is elfáradtam.
És persze örülök hogy tetszik a recept, mellesleg tényleg nagyon finom volt. :)))
Véletlenül találtalak meg valahol a neten, és itt ragadtam :) Végignéztem pár oldalnyi recepted, és csorog a nyálam, pedig most ettem (egy szánalmas kis mikrós melegszendvicset). Ritkán sütök-főzök, de egész tűrhetően, csak belekezdeni nehéz :)
teljesen el vagyok ájulva a különleges receptjeid hadától, és a fotók is gyönyörűek! beköltözhetek hozzátok, és főzöl rám? :)
Ha valamit elkészítettem tőled, majd jelentem hogy sikerült :)
Szandi
A koszt-kvartélyra majd visszatérünk, nem lehetetlen, hogy egyszer majd ez is sorra kerül. :)
A jelentést várom, remélem meg leszel elégedve a receptekkel! :)))
A Pontyos sztoriknak meg se vége, se hossza, arra egy külön blog is kevés lenne, de azért igyekszem! :D