Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).
Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!
Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.
A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.
A gombócok…hát igen. Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2×2 méteres teakonyhában 40×40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)
Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.
A húst megtisztítom a hártyáktól, zsiradéktól, majd nagyobb kockákra vágom, húsdarálón a fokhagymával és az aszalt paradicsommal átdarálom. Én háromszor daráltam át, mert nagyon élveztem, hogy rendes húsdarálót használhatok, meg hogy van időm főzni, de igazából tökéletesen elég a kétszeri darálás is. Húsdaráló hiányában pedig lehet késes robotgépet is használni, vagy éles késsel aprítani finomra.
A húst összegyúrom a mozsárban szétzúzott rozmaringlevelekkel, a sóval és az aszalt paradicsom olajából 2 evőkanálnyival. Két centi átmérőjű gombócokat gyúrok belőle. Lehet nagyobbakat is, csak akkor a sütés után pároljuk együtt pár percig a sárgarépás szósszal, hogy biztosan teljesen hőkezelve legyenek a gombócok.
Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, majd a gombócokat mérsékelt láng felett minden oldalukról aranyszínűre sütöm, több részleteben, hogy könnyebben lehessen forgatni. 5-6 perc alatt átsülnek, tovább sütni nem ér, mert kiszáradnak.
Közben a hagymát, répát nagyjából felaprítom, majd a vajon átsütöm kicsit, ha kezd enyhén színt kapni, megy hozzá a felaprított fokhagyma is, sózom, felöntöm a húslevessel és fedő alatt puhára párolom. Ha megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a száráról lecsipkedett zöldlevelet és botmixerrel pürésítem.
A gombócokat a mártásba szedem, kicsit összemelegítem.
Időközben kifőzött tetszőleges durumtésztával tálalom. Elvileg a spagetti illene hozzá, de attól a gyerek újabban ideges lesz, szóval nálunk marad a fussili hozzá egyelőre.
Már hiányoltalak! :)
Ponty Úr tagadhatatlanul vidéki Úrfi… :)
Na, és hát ez a húsgolyó sem utolsó… :))
Hát most egyelőre leszek, aztán egy kicsit megint nem. Igyekszem civilizálni a gyereket. :)
Főzni főztem, azt nem tudom megúszni, csak fénykép nincs meg blog. A nagy pihenésben már annyira elfáradtam, hogy nem is tudom, mikor érem majd magam utol. :)
Hát anya az ilyen?
Azt az angyaljóságú, ártatlan gyereket kukoricára térdepeltetni! :-)))
:)))
Az angyaljóságúnál nagyon hangosan és nagyon sokáig nevettem. :)))
De néhány pontosítás:
1.) Nem anya, hanem nagymama, én csak fényképeztem. :)
2.) A fotó azután készült, miután 4-5, nála több évvel idősebb gyereket eltávolított a teknő mellől, azok heves sivalkodása ellenére, majd azt ő egyedül elfoglalta. Közben több ízben fennállt a veszélye hogy kitoloncolnak bennünket, mert az én gyermekem olyan lelkesen védelmezte a teknőjét és közben hatalmas elánnal lapátolta ki két kézzel a kukoricát belőle. :)
Nem találom a ” Ponty kukoricaágyon” receptjét:)
Egyem a szívét, de édes :))))
Judit igazad van, milyen figyelmetlen vagyok! :)))
A recept így kezdődik: végy egy 13 kilós Pontyot és egy zsák kukoricát…. :D
Lekvároskukta, köszi! Tolmácsolom a fiatalember felé! :)
Nagyon édes ez a kis falusi gyerek :-) Csak kiváncsiságból kérdezem: milyen magas Ponty úrfi? Mert az én gyerekem 20 hónaposan alig 11 kiló, igaz, csak kb. 85 cm “magas”. Ne értsd félre, nem gondolom, hogy Ponty kövér lenne (egyáltalán nem úgy néz ki), csak én nem igazán vagyok képben kicsi gyerekek magasság-/súlyadataival. Tudom, gugli a barátom :-) Meg milyenanyaazilyen, ha még azt se tudja, mekkorának kellene lennie a gyerekének és jó-e, ha csak akkora, amekkora (nem mintha a nyújtópad/hízlalás mellett tudnék valami megoldást)…
Egyébként a recept is jó, de szigurúan tojással :-D (ha bátor leszek, megpróbálom anélkül)
Köszönjük. :)
Ő is 85 cm. :) A 85 centihez a 11 és a 13 kg is teljesen jó, bőven benne van mindkettő a normál tartományban (nem gugli, Maródi Gyermekgyógyászat :) ), szóval sem hizlalni nem kell, sem nyújtani. :)
Ez a massza egyébként nem lesz lágy a tojástól, bőven elfér benne. De tojás nélkül is jó, csak alaposan kell hengergetés közben tömöríteni a golyókat, és biztosan nem esik majd szét. :)
basszus, de jó kajákat főzöl. és el kell árulnod, honnan vannak a tányérjaid és az evőeszközeid! :)
Köszi, örülök hogy tetszik! :)))
A régi tányérok részben a nagymamámtól vannak, a régi evőeszközök zöme is, a többi zsibikről (Pécs+ Nyíregyháza). De a nagyi cuccait rendszeresen látom felbukkanni a zsibvásárokon is, régen ezek elég elterjedtek voltak, szóval még ma sem lehetetlen beszerezni belőlük párat. :)
Az új tányérok nagyobbik része Cora, a többi Metro. Elvétve akad 1-2 darab a Kikából is. Az új evőeszközök, szedőlapátok szintén a Metrobol. :)
Remélem jól éreztétek magatokat, még ha kicsit nyüzsgősre is sikerült a nap :-) (és azt is remélem, hogy Gy. nem fertőzte meg ezt a tünemény gyermeket)
Mi végre újra itthon, kiheverem a 10 nap folyamatos evést, aztán lassan én is megint elfoglaloma konyhát :-)- és az sem kizárt, hogy ezzel a recepttel fogom kezdeni…
Mi az hogy! :))) Nagyon jó volt, azóta anyu kukoricát akar venni a gyereknek meg teknőt. :D
Pontynak semmi baja, szerencsére elég vasgyúró kölök. De remélem nálatok is helyreállt az egészség. :) Viszont a zöld műanyagkést eltulajdonította, csak otthon vettem észre, elnézést kérünk és mélyen szégyenkezünk a kis enyveskezű miatt.
Igazából mi is csak ma értünk haza tartósabban (bár holnaptól két hétig meg majd vendégek jönnek-mennek), szóval nem tudom mikor pihenem ki magam, kicsit én is elfáradtam.
És persze örülök hogy tetszik a recept, mellesleg tényleg nagyon finom volt. :)))
Szia!
Véletlenül találtalak meg valahol a neten, és itt ragadtam :) Végignéztem pár oldalnyi recepted, és csorog a nyálam, pedig most ettem (egy szánalmas kis mikrós melegszendvicset). Ritkán sütök-főzök, de egész tűrhetően, csak belekezdeni nehéz :)
teljesen el vagyok ájulva a különleges receptjeid hadától, és a fotók is gyönyörűek! beköltözhetek hozzátok, és főzöl rám? :)
Ha valamit elkészítettem tőled, majd jelentem hogy sikerült :)
Szandi
Szandi, nagyon aranyos vagy, köszönöm! :)
A koszt-kvartélyra majd visszatérünk, nem lehetetlen, hogy egyszer majd ez is sorra kerül. :)
A jelentést várom, remélem meg leszel elégedve a receptekkel! :)))
Mire ideértem, látom, megint eltűntetek, de jól teszitek, a nyár erre való! Várom majd a jó receptek mellett Ponty úr legújabb elfoglaltságainak történetét is:)
Már most nemsokára jövök megint. :)
A Pontyos sztoriknak meg se vége, se hossza, arra egy külön blog is kevés lenne, de azért igyekszem! :D
Megint egy remek recept, mentettem és köszönet érte!
Ottis, köszönöm! :)
A sárgarépa címszó alatt nem találtam rá (szokás szerint nálad indul a keresés, ha főzni akarok, innen merítem az ötletet), még szerencse, hogy a google visszadobott hozzád. Könnyű sárgarépás receptet kerestem, és örültem, hogy mégis itt volt, amit kerestem. Mivel a hús már könyökömön jön ki, így én sajtgolyóval csináltam. Isteni második fogás volt a lencselevesed mellé : )))
Peel, nagyon örülök hogy ízlett! :) Az én hibám, javítom, írom a plusz címkét! (de nagyon jól esett olvasni, hogy mekkora erőfeszítéseket tettél a recept felkutatására! A sajtgolyó pedig remekül hangzik hozzá! :) )
2010. június 23., szerda