Kapribogyós borjúnyársak

Nyár  van, ilyenkor nem ritkaság, hogy karalábéfőzelék készül nálunk. Én ezt a receptet nagyon szeretem, így nem nagyon akarnék variálni rajta, szóval úgy készült, ahogy eddig is, most petrezselyemmel kapor helyett, tekintettel a borjúra. Mert nekem a karalábé érthetetlen okból kifolyólag a borjút kívánja maga mellé leginkább, így most is azt készítettem. De nem egyszerű sültet, hiszen a gyermekétkeztetési project még mindig tart, sőt, most már tombol (bár kezdünk rájönni, hogy a gyermek akkor eszik, ha ezzel a.) minket beégethet mások előtt, tudniillik idegenek társaságában újabban (két napja) csak úgy habzsol, miután mi előadtuk, hogy köszönjük szépen, de a mi gyermekünk nem eszik egyáltalán b.) nem ADJÁK neki az ételt, hanem ő úgy LOPJA. Na tessék, igazi kis magyar legény, pedig isten bizony nem így neveltük). Szóval nekem ma bevillant a kotlett, de nem az igazi, bordanyeles kis sült borjúfalat, hanem ahogy én azt annak idején, 14 éves koromban elképzeltem Zola Rougon-Macquart regényciklusának olvasgatása közben, ahol úgy rémlik minden egyes részben borjúkotlettet ettek, meg egyáltalán, szinte minden részben folyamatosan ettek csupa elképzelhetetlen finomságot véget nem érő vacsorákon (hisz franciák), különös tekintettel a Nanára, ahol a lépten-nyomon felbukkanó cukrozott mandula, Nana kedvence olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a hirtelen támadt függőségemet aztán még évekig nem tudtam orvosolni. De a kotlett. Én akkor még nem tudtam főzni, és fogalmam sem volt, hogy ez vajon mi lehet, én olyan hosszúkás, duci fasírtféleségnek gondoltam. Természetesen erről a fajta ételről lesz itt most szó.

Az egyszerűbb kezelhetőség miatt bambusznyársra tapasztva, amolyan kebab formában, az ízesítése pedig a borjúhoz klasszikusan passzoló zsálya-citrom-kapri trió egy kis fokhagymával kiegészítve, hisz még mindig kisdedre való tekintettel a natúr ízek nálunk mostanában szóba sem jöhetnek a húsoknál. Itt egy megjegyzés: a kapribogyót nem találtam egyik hozzátáplálási táblázatban sem, de én az aprómagvas gyümölcsökkel tettem egy kategóriába, így én másfél éves kor fölött adhatónak tippelem. Ezért ennél kisebb babáknak a kaprival és borssal való bekeverés előtt vegyük ki a húsos masszából a megfelelő adagot és abból készítsünk kapri mentes nyársakat.

Természetesen ez is nagyon finom, és a kölök imádta. Bár itthon nem evett belőle egyáltalán, de amikor az apjától kellett ellopni az ügyeleti vacsoráját Ibrányban, akkor bevágott két nyársat (szigorúan az asztal mellett pipiskedve, mintegy észrevétlenül) és egy egész tányér főzeléket is, karalábéstól (amit egyébként eddig soha nem tudott még vele megetetni senki, még a bűvös erejű nagymama sem).

• 3-4 adag( 10 nyárs)
• 1 kg borjúcomb
• 1 fej salotta vagy piknikhagyma (kicsi, édes vöröshagyma, úgy 4-5 dkg)
• 5 dkg vaj
• 5 gerezd fokhagyma
• 5 ek kapribogyó
• 2 citrom nagyon finomra reszelt héja
• 5 zsályalevél vagy 1 ek szárított zsálya
• 1 ek fehérbors

A húst megtisztítom, levágom róla a hártyákat, lemezeket, inakat. Késsel nagyon finomra vágom, vagy húsdarálóval kétszer (inkább háromszor) átdarálom/késes robotgéppel finomra aprítom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát és a zsályát szintén (ha szárított a zsálya, akkor mozsárban porrá őrölöm), a kapribogyót lecsepegtetem, átöblítem, leszárítom, majd késsel durvára vágom. A fehérborsot mozsárban porrá őrölöm.

A húst összegyúrom a fűszerekkel, hagymával és a puha (vagy olvasztott) vajjal, majd bambusznyársak köré tapasztom egyenletesen, úgy hogy nagyjából 2 centi vastag rudakat kapjak.

Felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm a nyársakat, vagy amíg a hús teljesen ki nem világosodik.

Karalábéfőzelék mellé tálalom.

Megjegyzés: Ha a borjú nem igazán borjú, hanem közelít a növendékmarhához, akkor érdemes a húst felhasználás előtt néhány napig a hűtőben pihentetni, hogy puhább legyen. Rácsra téve, lazán zsírpapírba csomagolva, jól szellőző helyre. Alá kell azért egy tál, ha netán csöpögne a húslé belőle. Ha nagyon nedves, véres lenne a papír, azt időnként cseréljük le, de más teendő nincs vele. Enélkül az eljárás nélkül is élvezhető a hús még növendékmarhából is, de a pihentetéssel puhább, omlósabb lesz.

Címkék: babának, borjú, fél óra

4 hozzászólás a bejegyzéshez: Kapribogyós borjúnyársak

Szólj hozzá