Tudom, hogy még nincs itt a tél, de csak a naptár szerint. Ha előkerülnek a kesztyűk a fiókból, és fel kell installálni a téli gumikat a kocsikra, akkor az már tél, legalábbis nálunk.
Ez nem panaszkodás, szeretem én a telet, csak most kicsit rosszul érint, hogy az ősz meg elmaradt.
De ha már így alakult, akkor legalább jöjjenek a finom, meleg krémlevesek. Annyi változtatással, hogy most a tejszínes receptek helyett a Ponty-barát verziók kerülnek előtérbe, azaz csupa olyasmi készül, amit egy 10 hónapos csöppség is nyugodtan fogyaszthat, velünk együtt. Ez ugyanis szempont, kisded nem igazán szereti, ha kirekesztjük a családi étkezésekből, azaz ő is azt akarja enni, amit mi, nem elég, hogy etetőszékestől odaültetjük az asztalunkhoz, holmi bébitáppal. A gyermek szaglása pedig igen kifinomult, észlelése élénk, így egyből kiszúrja, ha nem ugyanazt kapja és iszonyú hisztit rendez. Enni meg persze nem eszik belőle.
A kisördög ízlése szerencsére igen kiváló, szóval lehet úgy is nézni a dolgot, hogy enyhe külső kényszer hatására ugyan, de a krémleveseim forradalmasítva és tejszín-mentesítve lettek és egy sokkal egészségesebb irányba mozdultak el. A fejenként egy deci tejszín helyett ugyanis most mást kell kitalálnom.
2+ 1/4 adag
200 gr zöldborsó (zsenge, amúgy meg mirelit),
2 répa (~ 15 dkg),
2 szál angol zeller (vagy kéz pici, zsenge zellergumó, ~ 6 dkg a kettő együtt. Nekem most ilyen volt, nem tudom hogyan, de Apu szerezte)
1 szem nagyobb krumpli (~ 20 dkg)
1 fej fokhagyma (~ 10 gerezd. Nem tévedés. Ez egy kisebb fej a magyarból, és nem a kínai fokhagymából)
5 dl csirke alaplé
2 dl víz
2-3 ek olívaolaj
a felnőtt adagba őrölt csili, reszelt parmezán/grana padano, barna kenyér kockák, vaj
A fokhagyma gerezdeket nagyjából felvágtam, az olajon kissé megsütöttem. Rövid ideig (~ 1 perc), színt ne kapjon!
Ment hozzá a meghámozott, nagyobb kockákra vágott répa, krumpli és a zeller, kicsit ezeket is átpirítottam. Felöntöttem a vízzel és az alaplével, beleöntöttem a borsót, majd fedő alatt addig főztem, amíg a krumpli is megpuhult.
Botmixerrel pürésítettem. Ezen a ponton lehet hígítani, ha túl sűrűnek találjuk, én nem tettem, és át is lehet szűrni, én ezt sem tettem.
A baba adag ezzel kész, ezt kimertem. Ez már így is nagyon finom.
A maradékot felforraltam, majd került bele némi őrölt csili és reszelt grana padano, úgy egy maréknyi (~ 3 dkg). Közben vajon fél centisre vagdosott barna kenyér kockákat pirítottam aranyszínűre, ezzel tálaltam.
A babáknak való változat passzírozással 7, passzírozás nélkül 8 hónapos kor után adható. 9 (10) hónapos kor után egy kis parmezán is kerülhet a bébitápba.
Zöld leveshez zöld kérdés dukál :) Van-e kedved válaszolni? http://ludanyo.blogspot.com/2009/10/tudatos-vasarlas.html
A levesed is nagyon tetszik, nálunk is nagyjából így készülnek a krémlevesek.
Finom ez nagyon- ma a mentás változattal szemeztem, még van a teraszon, bírja a hideget..Gusztusos nagyon a paprikával meghintve!!
Trinity, köszi! :)
A mentás isteni lehet, csak Ponty nem bírja a mentát! De nekem a mentás zöldborsópüré az egyik kedvenc köretem! :)
Lúdanyó, köszi! :)
Majd igyekszem válaszolni, bár nem kizárt pár nap csúszás, ugyanis ma van Férj szülinapja, és ilyenkor több napos ünneplés várható… :)
Én csak most kezdek rászokni erre a változatra. Tudom én, hogy nem túl modern elgondolás, de nekem a krémlevesekbe “kötelező elem” volt a fejenként 1 dl tejszín és az étkezési keményítő. A’la kilencvenes évek. Ponty miatt készítem most így, és tényleg finom is, meg minden, de nekem akkor is hiányzik a tejszín belőle…
először azt hittem, avokádókrémleves, nagyon olyan színe van! aztán olvasva, igen:D sok fokhagyma csodákat tesz! és valóban nem kell tejszín a krémlevesbe!
Szendvics! Örülök, hogy tetszik! :)
Azért én továbbra is szeretem tejszínnel a zöldségkrémlevest, bár ha jobban belegondolok, azt az én értelmezésem szerint készítve inkább tejszínlevesnek illene hívni… És akkor én is arra jutok, hogy az igazi zöldségkrémlevesekbe nem is kell tejszín. :)
2009. október 22., csütörtök