Zselatin vs tojásfehérje: a zselatin. Panna cotta citromfűvel, mézzselével

Mivel senkit nem akarok hagyni kétségek között vergődni, amíg a másik panna cottát el nem készítem újra/ a másik bejegyzést meg nem írom, ezért gyorsan az elején leszögezem: a tojásfehérjés a nyerő.

Hogy miért? Zselatinnal két nap alatt két teljesen különböző állagú panna cottát sikerült készítenem, azonos mennyiségű alapanyagok felhasználásával. Csak tegnap a Szilasfood zselatinját használtam (okkersárga, karcos illatú, de a legközelebbi boltban csak ez volt), ma meg a Horváth Roziét (találtam itthon belőle egy keveset). Ez nekem kicsit nagy szórás, nem szeretem a kétes kimenetelű kísérleteket, szóval maradok a tojásfehérjésnél. (az is készült tegnap, állagra, ízre kiváló volt, csak még a sütővel harcolok, nevezetesen próbálom eltalálni, hogy az én érzékeny lelkű kis tűzhelyemben pontosan hány fok és mennyi idő kell ahhoz, hogy megszilárduljon, de még ne süljön meg a teteje)

Persze a Horváth Rozis igen jó lett, így megérdemel egy bejegyzést, a tetején lévő mézzseléért mindenképpen.

A citromfűvel meg Férj már nyúz egy ideje, ő joghurtos krémbe gondolta eredetileg, de így is meg lett vele elégedve. Ebből egyébként most nagyon szép, egészséges cserepeseket lehet kapni errefelé, szóval talán nem ez volt az utolsó citromfüves recept tőlem mostanában.

Egyébként a recept rém egyszerű, már megint. A zselatin arányaihoz pedig Piszke panna cotta receptjét vettem alapul.

• 4 adag
• 4 dl tejszín
• 4 gr zselatin = 2 csapott tk
• 1 marék citromfűlevél ( kb 40 db levélke)
• 40 gr cukor
• a mézzseléhez:
• 75 gr méz
• 75 gr víz
• 2 gr = 1 csapott tk zselatin

A tejszín felét meglangyosítjuk, hozzáadjuk a citromfű levélkéit, és turmixgéppel vagy botmixerrel összepürésítjük. Félretesszük pihenni, amíg a tejszín eléggé átveszi a citromfű aromáját, és leülepszik a tetején képződő minimális hab.

A tejszín másik felét elkeverjük a zselatinnal és a cukorral, összemelegítjük, amíg a cukor és a zselatin teljesen fel nem olvad benne (a zselatin olvadáspontja 35°C fok, szóval forralni nem szükséges)

A citromfüves tejszínt összekeverjük a zselatinossal, majd finom szűrőn keresztül csinos üvegpoharakba szűrjük.

A hűtőbe, vagy egyéb hideg helyre kerül 1-2 órára, amíg megdermed.

Ha a tejszínes réteg már kocsonyás, akkor elkészítjük a mézzselét.

A mézet a vízzel és a zselatinnal elkeverjük, majd addig melegítjük, amíg a zselatin maradéktalanul fel nem oldódik benne. Ha ez megvan, félretesszük a masszát, amíg kissé kihűl.

A tejszínes rétegre csorgatjuk a mézes folyadékot egy kanál segítségével ( a mézes lötyit a közvetlenül a tejszínes cucc fölé tartott kanálra öntjük, innen csorog le lassan, széles sugárban, így nem kavarja fel a tejszínes réteg tetejét, és szép áttetsző marad a zselé)

Ismét hűtő, néhány órára, majd lehet tálalni.

Ha inkább kiboríthatós formában szeretnénk, akkor a mézes réteg kerül alulra, azaz ezzel kell kezdeni az elkészítését. Ha ez megszilárdult, erre jön a tejszínes.

Szilikonos formából egyszerűbb kiborítani, de ha csak üveg, vagy fém van, az is jó. Előtte célszerű forró vízbe mártani néhány másodpercre, úgy könnyen kijön.

Címkék: édes, édesen liszt nélkül, méz

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Zselatin vs tojásfehérje: a zselatin. Panna cotta citromfűvel, mézzselével

Szólj hozzá