Nagyon jól néz ki és tetszik az ötlet a tojásfehérjével ;) Ismét egy jó kis tea-barack párosítás ;)

Beatbull, köszi! :)
Az állaga nagyon jó lett, jobb, mint zselatinnal, tényleg.
A barack-zöld tea-gyömbér meg örök szerelem. :)

Hát végülis a panna cottánál sokan elfelejtik, hogy ez főtt tejszínt jelent szó szerint, és eredetileg kb. negyedórát rotyogtatták a tűzön, tehát az eleve sűrítette. Ezért is kell(ene) minimális zselatin bele.

Itt meg kicsit puddingosítják ebben a receptben, plusz benne van a hosszabb hőkezelés is.

Az eredeti receptben itt is felfőzik a tejszínt, de az inkább csak az aromatizálás miatt.
Viszont a por zselatin nekem elég mumus, kétszer még nem lett vele egyforma állagú eddig semmi. Lapot meg tényleg csak ritkán kapni.
Az autentikus panna cotta mondjuk nem tudom, milyen, amit eddig ettem, az szerintem nem az volt, de lehet, hogy ez meg azért tetszik nekem jobban, mert inkább pudingos az állaga. :)

Tulképp a panna cotta úgy zselatinos (vagy inkább annyira nem) hogy szinte puding :)

Na jó, teszek még egy próbát a porral.
4,8 dl tejszínhez két csapott tk/4 gr zselatin jó lesz? :)

:-))) Türelem panna cotta receptet terem! ;-)
Itt volt anyukám, és mivel egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor találkozunk egy évben, a számítógépet a zenehallgatáson kívül másra nemigen használtam az elmúlt két hétben. Ezért nem írtam az éttermes poszthoz sem, de lassan beindulok…

A türelem az nem az erősségem, de ezt akkor már kivárom… :)
De ne vedd sürgetésnek, nem kell rohanni, most úgyis kipróbálom még előtte Piszke zselatin arányával a zselatinosat is.
A receptet egyébként a poszt után lefordította a jövendő sógornőm (szegénykém, magára vette a szöveget… :) ), de nagyon érdekelne a Te tapasztalatod, hogyan lehet elkerülni a kéreg képződését a tetején.
Az éttermes kommenthez azóta tartozik egy nem túl vidám kiegészítés: van rossz kaja a Vár étteremben is… Borzalmas rossz libát és harcsát sikerült ott ennünk egy hete. A kiszolgálás kedves volt most is, de úgy látszik, hétköznap érkezni egy turistacsoport után nem túl szerencsés.
A Divinusba viszont úgy tűnik, eljutunk, Férj elcserélte az ügyeletét. Majd beszámolok róla! :)

Kész. :-) Én is magamra vettem…
http://piazza-piazza.blogspot.com/2010/02/post-poszt.html
A kéreg szerintem azért képződik a tetején, mert a tojásfehérjét nem szabad nagyon felverni.
Az angol szövegben is a “mix” szerintem szimplán keverést jelent, akkor is ha nekünk automatikusan a turmix../botmix…/robotmix… jut eszünkbe. Ennek a panna cottának a sikere egyébként szinte kizárólag a tojásfehérje viselkedésétől függ (bár olvastam már azt is, hogy valakinek szilikon formában nem keményedett meg.)
Leszűrni nem a hab miatt kell – sőt, tkp. hab nem is nagyon kell hogy legyen a tetején – hanem hogy a narancs/citrom héjától megszabadítsuk a tejszínt.
Most így hirtelen más nem nagyon jut eszembe.
Vár étterem – a kisvárdai? Ott még nem voltunk sosem. Amikor otthon vagyunk általában nyugat vagy max. dél felé vesszük az irányt. :-)
De rendes Férj! Olvaslak majd!

Jovanna, Sárospatak. Most olvastam megint a hszt. Ott pedig bizony ettünk már nagyon finomakat, igaz, csak egyszer, az is két éve volt, ennyi idő alatt azért sokminden változhat egy étterem életében. A fenti szöveg ide is érvényes, mármint, hogy nyugat vagy dél felé tekergünk, így számunkra Patak is kiesik egy kicsit.

Köszönöm! :)
Hát igen, a turmixgép lehet, hogy nem elég gyengéd megoldás. Ezt most akkor megyek, és letesztelem! :)
A kisvárdai Vár éttermet még viccből se keverjük ide, az egy tragédia!
Viszont a sárospatakiban rendszeresen tartanak borkóstolós vacsorákat is, 5 fogás, hegyaljai borokkal. Ha éppen itthon vagytok, oda érdemes ellátogatni. Havonta egyszer van ilyen (kivéve télen), ha érdekel, átküldöm a márciusi és áprilisi programot e-mailben!

Tragédia. :-) Megnéztem a honlapjukat. A pizzák sora a Son-go-ku pizzával kezdődik. Izgalmas!
A programnak nagyon örülnék! Úgy néz ki, Húsvét környékén megyünk haza. Ha sikerül több mint 3-4 napig maradni, akkor jó lenne beépíteni a programba egy étteremlátogatást is, bár inkább ebédet terveznék, mert Anna általában este fél nyolckor már kidől, utána meg már nem szeretem megbolygatni a megszokott szunyát.

Közben én is megetettem, lefektettem aludni az enyémet. :)
Akkor a Rákócziba nem megyünk, valahogy a Son-go-ku pizza engem sem hozott lázba. :)
A Krúdy az a villa hotel, a nagyerdei villa soron.
A programot, mármint a Várét azért átküldöm. Fel lehet náluk iratkozni a körlevélre, akkor e-mailben mindig értesítenek a következő eseményről. Mi gyerekestől megyünk, ott lehet foglalni szobát is, így mi ott fogunk aludni. A mienk esete 11-ig simán húzza (többnyire mi alszunk el mellette a szőnyegen), és nagyon szereti az éttermeket. Ott még nem is válogat annyira a kajában, mint itthon. Már csak arról kellene meggyőznöm, hogy legalább az éjszakai szoptatásoktól tekintsen el, és akkor lehet, hogy én is tudnék bort kóstolni. Legalább néhány kortyot… :)
A Divinus mégsem jött össze, bár a férjem elcserélte az ügyeletét, de az meg közben teltházas lett. Így a hajdúszoboszlói Silverbe megyünk, emlékeim szerint ott 4-5 éve elég jó volt a kaja. Azért erről is beszámolok majd, elvégre ez a nyugati iránynak megfelel. :)

Öööö, izé, nem találok e-mail címet a blogon…
Tudsz küldeni valamilyen elérhetőséget az én e-mail címemre esetleg? killervidra@flat-cat.hu

Ide írom, de biztos megtaláljátok.
Olvasgattam a Gabával való párbeszédeteket, tetszett, és azonnal előjött néhány gondolat.
Az első az, hogy szomorú, hogy ez így van. A másodikra már enyhültebben fogalmaznék.

Én is ebből a csücsökből származok, mint Ti:), szóval ismerem egy kicsit a körülményeket. Az ország keleti felében (hangsúlyozottan nem a nyugatiban!) hosszú évekkel ezelőtt is lehetett igen jót enni. Semmi flanc, egyszerű, házias, de nagyon jó koszt! Olyan nagymamás, megfőzték rendesen (ahogy anyukám mondta). Tudni kellett, hol, de aki tudta, jó. Mára nem tudom, mi a helyzet, DE!!
Lehet, hogy nekünk ez a konyha nem túl izgalmas, de az itt élő emberek ezt kedvelik. Mutattam a blogomat a rokonoknak és nem igen tudnak vele mit kezdeni. Megértem. Ők, ha étterembe mennek, ugyanazt a konyhát várják el, amit otthon is főznek, csak picit jobban. No pizza:)), no egyéb, na jó, csak módjával.
Hozzá kell tennem, hogy imádok náluk enni (és lenni), mert olyan békebeli ízeket varázsolnak az asztalra, amit gyerekkoromban ettem utoljára, és tényleg nem hiányzik a pácolt borjúboróka kamádlival megspékelt ihumbával filotázott salátaágyon :)))) Ott, akkor, csak már hazafelémenet:)))

Igen, Mamma, megtaláljuk! :)
Nocsak, még egy földi? :))))
Igen, igazad van azzal kapcsolatban, amit a házias konyháról írtál! De sajnos a helyzet az elmúlt években nagyon sokat változott. A pénztelenség itt még jobban érint mindenkit, a vendéglátóhelyeket főleg. Itt az embereknek most ez az utolsó, amire áldoznak. Sorra zárnak be a helyek, ami még nyitva van, ott “értelemszerűen” az ételen, tisztességes alapanyagokon spórolnak. (bár azokat itt egyébként is kissé körülményesebb beszerezni, nekem is, pedig én csak egy háztartást vezetek, nem egy egész éttermet) Nyíregyházán például egyetlen hely sincs, ahol normális ételt lehetne enni. Nem extrát, nem flancosat, csak nem tömérdek sótól és vegetától ízes, mikróban újramelegített ipari sertést vagy csirkét sajttal és sonkával, többnyire kirántva. Szóval nemcsak a flancos hiányzik, hanem a házias konyha is, a tisztességesen elkészített étel, jó minőségű alapanyagokból (szintén nem feltétlenül extra, nem drága, csak jó. Amilyet én használok otthon). Persze nem próbáltunk még minden helyet, a jó kis családi vállalkozásokat kicsit nehéz megtalálni, de azért rajta vagyunk a témán! :) Esetleg valami tipp, amit Te jónak találtál, mikor utoljára itt jártatok?
Én egyébként nagyon szeretem a szabolcsi konyhát, a férjem is, itthon is sokszor főzök szabolcsi ételeket. Meg apu zseniális szakács, és ha hazalátogatunk (elég közel lakunk a szüleimhez, így ez nem túl ritka alkalom szerencsére), ott házias ételekből nincs hiány! Ha nem is étterem, de ez legalább mindig biztos pont. :)
Nagyi süteményeit, kelt tésztáit meg semmi nem űberelheti, ez egyértelmű! :)
A blogon lévő “fura” ételekkel kapcsolatban meg, hát, én szoktam küldeni haza abból, amit főzök, elrakok (igazság szerint apu kívánságlistával érkezik, hogy akkor most ezt és ezt kéri a blogról :) ), és legnagyobb meglepetésemre nagyon nagy sikere van! Az idős szomszédok, a szüleim barátai, a nagymamám(!) körében. Amikor elmondom, hogy mi ez és hogyan készül, akkor persze ők is értetlenül néznek, na de miután megkóstolják! Szóval nyitottak ők mindenféle újdonságra, ha van alkalmuk kipróbálni. :)

Ó, Mamma, tudtam én, tudtam én, éreztem! ;-)
Cat, publikus a mailem, a profilra kell csak klikkelni, de azért ideírom: gabahernadi@freemail.hu
(Ez az egész téma egyébként megérdemelne egy külön posztot, hátha elindítanánk vele valamit…)
Cat, nem a Rákócziban van az a bizonyos pizza, ott jót ettünk, hanem a kisvárdai Várban, amiről azt írtad, hogy “tragédia”.
Nnnnna, szóval emlékeztek még a Kispipára? Lehet, hogy ez csak valami naaagy, nosztalgikus álom, de én határozottan emlékszem, hogy ott igenis jókat lehetett enni. Olyan nagymamásat, mint ahogy Mamma írta. Most miért nem lehet egy ilyen helyet kitalálni? Kell a csudának a libamáj, a camembert meg a királyrákfarok, nem beszélve a rántott/töltött húsok ezeregyfélefajtájáról. Én nem hiszem, hogy az emberek ezt igénylik. Ezt eszik, mert ez van az étlapon.
Ááááá, most megint mennem kell. Legközelebb elmentem wordbe a hszt, és csak egy nagyobb lélegzetvételnyi szöveggel jelentkezem, mert ennek így nem sok értelme van.

Rendben, köszi, küldöm! Látszik, hogy igazi számítógépes géniusz vagyok…
Akkor a Rákóczit még megkeressük. Valahol a vár környékén van?
A Kispipa az melyik városban? :)
Egy jó házias hellyel én is kiegyeznék a közelben (azt már nem is merem írni, hogy esetleg többel), de én azért azt sem bánnám, ha lenne errefelé valami “puccosabb” is. ;) Mi nem nagyon jutunk el 100 km-nél messzebb itthonról, így nekem ez már kicsit hiányzik, utoljára 5 éve ettem étteremben nem házias kaját (mármint jót).
Közben eszembe jutott a Magita is Erdőbényén, ott is jó kis biztonsági, középszerű (kicsit túlságosan is középszerű) konyha van, hatalmas adagokkal. Kivéve a desszertek. Az ott is pocsék.
Az a jó, ha gyerekkel vagy itthon, hogy igazából napközben csak néhány hosszabb-rövidebb kommentre van idő, aztán rögtön menni kell. Mint nekem most! :)

Ott tartottam, hogy az emberek ezt eszik, mert ez van az étlapon. De miért ne lehetne mondjuk egy nyúlpaprikást, egy kocsonyát, egy fácánból készült húslevest vagy netán egy krumplicsukát is feltenni? Nem beszélve az olyan nyalánkságokról, mint pl. a saláta vagy a csalánleves. Desszert? Lekváros derelye, nudli, tejbegríz, meggyes pite, tarkedli…legyen csak úgy nagyanyósan vagy kicsit „fiatalosítva”, csak legyen!
Cat, meggyőztél! Megnéztem a hírlevelet, (köszönöm!) és egyre jobban inspirál a dolog! Igaz a két időpont nekünk nem stimmel, de egy ebédre mindenképp elugrunk, a nyarat meg majd meglátjuk, hogy alakul. A Silverről pedig várjuk a beszámolót.
Ponty Úr meg csak szopizzon még egy darabig akár éjjel is! Irigyellek, én egy hete már nem szoptatok. :-(( Nem bírtam követni a lányom tempóját.
Közben engedelmeddel áthozom az éttermes témát ide. Én sem arrab gondoltam, hogy „uncsi” a somlói meg a palacsinta, hanem arra, hogy annyi, de annyi forrásból meríthetnek ma már a szakácsok (ld. Flat Cat palacsinta cimkéje :-)))), hogy az a minimum lenne, hogy legalább ezt a két desszertet kicsit feldobják valamivel, ha már végképp semmi más épkézláb ötletük nincs.
Éjjel kicsit gondolkodtam az otthoni éttermi élményeimről, és őszintén szólva elsősorban a rossz tapasztalatok villantak fel: az Ős Kajánban egy félig nyers süllő(?), a tokaji Millennium Hotel éttermében egy adag „roston zöldség”, ami gyakorlatilag nem volt más, mint egy halom olajban úszó hagyma, egy debreceni olasz étterem (ma már nincs meg) jóelőre beolajozott-ecetezett zöldsalátája és kőkemény tésztája, szintén Debrecenben a Lucullusban egy paradicsomleves-rizses hús menü, ami szerintem még az egykori iskolai menza szintet sem érte el, a Kemence Csárdában egy ehetetlenül sós kapros szósz, a nyíregyházi Középkori étteremben egy steak, amit többszöri próbálkozás után sem tudtam megrágni, szóval tényleg katasztófa az egész. (És mindez úgy, hogy ritkán jártam étteremben!) Ennyire nehéz lenne éttermet „csinálni”?
Eszembe jutott, hogy a tiszateleki Kancsal Harcsában nagyon jól főznek, csak be kell jelentkezni előre (esetleges kérést-kívánságot pl. süllő, kecsege, vagy eleve fix. menüt előre megbeszélni) máskülönben a halászlén és sajttal töltött pulykamellen kívül nem sok mindent talál az ember. A korhely halászléjük nagyon finom! Nem tudom viszont, hogy télen nyitva vannak-e.
Már csak a blog téma maradt, de arról tényleg majd csak holnapután…

A Magita a gazdasági válság előtt ilyen volt… Finom, helyi bárányok, megfizethető áron, vargányás húsleves, vadhúsok, tokaji aszú zselé túrókrémen…
Most meg szűzpecsenye borskéregben (egyébként nem rossz! Csak uncsi. Főleg a mirelit steak burgonyával…).
A Várban egyébként van egy nagyon finom desszert is a somlói és a bolti fagyik között, a tejespite birslekvárral. Szóval szerintem egyről beszélünk. :)
Az Ős kaján akkor ezek szerint nem csak egy alkalommal teljesített mélyen az árakból és a hírnevéből elvárható színvonal alatt… Mindegy, mert annyira rossz élmény volt, hogy oda soha többet nem megyünk vissza. Érdekesség: az Ős kaján Magyarország 10 legjobb vidéki éttermének listáján szerepel (7.-8. helyen talán)!!!! Mi is így kerültünk oda. Megdöbbentő, legalábbis nekem. Ilyen rossz, és rosszul elkészített húsokat még soha, egy utolsó vidéki talponállóban sem ettem! (ott legalább próbálkoznak elleplezni, hogy csak mócsing van benne, hús meg szinte semmi. Ja, és mindezt nem hátszínnek és kacsamell carpaccionak árulják!)
Debrecenben az éttermi kultúra tényleg nem jellemző, időnként kinyit egy ígéretes hely, aztán nagyon hamar győz a gyors meggazdagodás lehetősége és a helyi igényekhez (ott sajnos tényleg a (fizetőképes) többségnek erre van igénye) alkalmazkodik: hatalmas adagok, hangzatos nevek, kaotikus (divatosnak gondolt) ízvilág. Retekcsíra persze van a tányéron, díszítésnek, de a barnamártás porból van. Mondjuk tesznek bele egy kis Kotányi curry port is, mert az olyan trendi(?).
Nyíregyháza: igazi tragédia. Többnyire olcsó, rossz minőségű ételeket próbálnak meg a vendégre sózni, drágán, rosszul elkészítve. Van egy hely (John’s pub), ahol mindenbe tömérdek cukrot tesznek. Húsokba, elvileg sós salátákba, levesekbe. Mondjuk a desszertek ott finomak. :) A Las Palmas nevű steak house(?)-ban például 5000 Ft-ért ettem totálisan szárazra párolt-sütött vörös tonhalat, 2 dl(tényleg ennyi!) szójaszósszal leöntve. Illetve nem ettem meg, nem bírtam, mert ehetetlen volt. Igaz, lehetett volna gyanakodni, amikor teljesen bolondnak néztek, háromszor jött vissza a pincér, visszakérdezni, hogy tényleg félig átsütve kérem a HALAT??? Aztán persze úgy döntöttek, hogy dilis vagyok, és csakazértis jóóól átsütötték.
A középkori étteremben szerencsétek volt, az többet van zárva (by ANTSZ), mint nyitva, és anyuéknál az egész tanári karnak gyomorrontása lett egy ott elköltött közös vacsora után.
És még mennyit tudnék írni… Próbálkoztunk ám mi rendesen.
Még egy adalék a színvonal hiányáról: az ibrányi asszisztensnőnk fia szakács. Igen jó. Itt nem nagyon talált munkát, ha igen, akkor a próbaidő alatt hülyére dolgoztatták, utána meg elzavarták. Pedig a vendégek szerették, nagyon elégedettek voltak a főztjével. Aztán megunta, kiment most, szilveszter előtt egy angol 5 csillagos szállodába dolgozni. Most ő ott a sous chef…
Ja igen, a hagyományos desszertek újragondolása: a Divinus egy ilyen étlappal nyitott, én azért szerettem volna oda eljutni. De ezek szerint már nem érdemes. (egyébként örülök, hogy tetszenek a palacsinták! :) )
A Kancsal csárda is felkerül a listára, tavasszal mindenképpen megnézzük! :)
Szoptatás: jó dolog, igen. De éjszaka még mindig 3-4 alakalommal eszik az én kis tündérkém. Már elfáradtam…
Ráadásul nagyon sok tejem van, így nem motivált, hogy rendes ételeket egyen. Iszonyú kínban vagyok a neki való főzéssel, nagyon válogatós, és abból is csak keveset eszik, ami ízlik neki. Ez azért is gáz, mert lassan már szeretnénk a következő babát. Ha minden jól megy, nem sok alkalmam lesz az idén sem borozni! :)
De nem panaszkodom, mert egyébként egy angyal, képes hosszú perceken át is eljátszani a lábamnál, amíg én hozzászólásokat írok. :)

off :)
Megcsináltam tegnap a panna cottát! Fini lett nagyon, nagyon jó az állaga, nem lett habos, kérges, csak az én (egyébként elég vacak) sütőmben sok neki az idő, vagy a 160°C fok, így a teteje egy kicsit megsült. Szóval ezen még dolgoznom kell. :)

A Magitában még nem voltunk, de azért az már valami, hogy az étlapjukon van egy-két nem szokványosnak nevezhető étel is.
A Rákócziban is van finom desszert: gőzgombóc! :-))) A címüket megtalálod a honlapjukon.
John’s Pub, Las Palmas??? Ezek viszonylag új helyek, igaz?
Nekem puccos hely különösebben nem hiányzik. Annyi pénzem nincs, hogy pl. egy Alajmo vagy egy Marchesi szintű vacsorára befizessek (igaz, egyelőre sem Alajmo, sem Marchesi szintű étterm sincs a környéken) és ha gazdag lennék is inkább házhoz hívnám a szakácsot, mert nem szeretem amikor a pincérek körbelihegnek, és azt is, amikor újratöltik a vizespoharamat.
Ellenben egy a régi, hagyományos szabolcsi ételeket felvonultató étteremben szívesen elücsörögnék. De lehet, hogy csak azért gondolom így, mert messze élek, és itt, alapanyag híján nem tudom nap mint nap ugyanazokat az ételeket elkészíteni, mint otthon.
A blogról csak annyit akartam írni, hogy én itt teljesen hétköznapi ételeket készítek, amiknek a nagy részét, ha van hozzá anyag, otthon is össze lehetne dobni, mégsem igazán kellenek. A halak szinte egyáltalán nem, a zöldségek talán még annyira sem, ellenben a tészták és egy-két hús igen. De már nem nagyon érdekel a dolog, az olaszok ugyanilyenek, nem kell nekik a tejföl, az édesvízi hal, a gyümölcsleves (bár ez már nekem is furcsa), és tátott szájjal figyelik azt is, amikor valaki hajnalok hajnalán egy karika szalámit tesz a szájába. Érdekes, hogy sokuk elképednek amikor meglátják a nyárson sült szalonnát, mer’ az húúúúúú, zsírazcsaksemmimás, de ha hajszálvékonyra felszeleteled nekik a füstöltet, úgy már jó.
Egy dolgot sajnálok csak: van akivel meg sem lehet kóstoltatni új ízeket. Csökönyös egy népség vagyunk mi mindannyian ezen a világon!
Héééé, héééé, héééé, hány évesnek is tetszik lenni? Csak a Kispipa miatt kérdezem. ;-) Jó, na nem kell megmondani. A Kispipa Nyíregyháza kellős központjában, a mostani Müller(????) helyén volt évtizedekkel ezelőtt. Anyukám dekoratőr volt, és nyáron, amikor szünet volt a suliban, gyakran vitt magával, olyankor reggel leszálltunk a kisvonatról, végigbaktattunk a Rákóczi úton, bementünk az Imbiszbe, tejet ittunk meg friss ropogós kiflit ettünk; akkor még volt igazi Krúdy mozi, meg ÁFÉSZ, és naptárakat gyűjtöttünk, esti tornára tornáztunk, TV maci után meg bezúgtunk az ágyba.
Óóóóó, lesz kis Ponty? De jóóó!
Hajaj, akkor nem lesz könnyű az elválsztás.
Ponty Úrnak meg üzenem, hogy ne legyen válogatós, mert az anyósjelöltek nem szeretik a válogatós kérőket! ;-) Bár ha a tésztát megeszi, akkor jöhet! :-)))
A szoptatásról jutott eszembe, hogy a múlt héten mesélte az egyik ismerősöm, hogy 3!!! évig szoptatta a kislányát. Azt mondta, hogy bámit csinált, nem apadt el a teje, és ráadásul rengeteg volt! Ééééés, most én is örülök, mert nekem is megint van tejem. Igaz, nem sok, de van. Hogy mitől, fogalmam sincs, még elkezdtem diétázni is, de nem is fontos, a lényeg, hogy madarat lehetett volna velem fogatni az utóbbi két napban. :-)
Örülök, hogy sikerült a panna cotta. Azóta láttam, letakartad!

Gabah, csak 3 éve költöztünk Nyíregyházára, azelőtt Debrecenben, Pécsett és Kisvárdán éltem. Szóval Nyíregyházán még nem vagyok annyira otthonos. (egyébként 33 :) )
John’s, Las Palmas: mindkettő belvárosi, “trendi” hely, a Las Palmas egy mexikói étterem/steak house/ trendi fiatalos hely akar lenni (ez kezdetben egyébként ígéretes volt, a steakjeik nagyon finomak voltak, ezért jártunk ide, de az igényesség a steakeket leszámítva itt is csak a legjobb mirelit zöldség-legjobb creme brulee por Hulala “tejszínhabbal”-ig terjed), a John’s pedig egy John Bull Pub imitáció, az eredetitől 20 méterre, de legalább jobb, mint az eredeti.
Puccos hely: nekem néha volna rá igényem. Na nem olyanra kell gondolni, ami drága, hanem csak olyanra, ahol van egy két izgalmasabb fogás is az étlapon, lelkes fiatal szakács, lendületes hely, érdekes új ízek, összeállítások. Egy-két pesti helyről hallottam, hogy ilyen, vagy például az Enoteca Corso Pécsett. De mi nem nagyon járunk el 100 km-nél messzebbre, mert a férjem annyit dolgozik, hogy ezt nem tehetjük meg (szabadság alatt is ügyel körzetben), pénzünk sincs rá (nekünk az egyetlen luxus tényleg az étel), szóval néha jó lenne, ha ilyen is lenne kicsit közelebb.
De emellett persze a finom házias ízek is jól jönnének. És úgy, hogy nem nekem kell megfőzni… :)
Egyébként egy dolog él bennem élénken egy régi olasz nyaralásunkkal kapcsolatban, hogy amikor a reggelihez kértem paradicsomot, csak úgy magában, nyersen, a vajas kenyér mellé, akkor teljesen elmeroggyantnak néztek. :)
A szoptatás meg, hát én is szoptatnék tovább, de úgy “praktikus”, ha most jön a második gyerek, mert anyagilag nem nagyon bírjuk azt, hogy én itthon vagyok. Az más kérdés, hogy két gyerek mellett már nem fogok tudni annyit dolgozni, mint előtte, szóval nem tudom mi lesz, valószínűleg megyünk külföldre…
Tényleg, Olaszországba nem keresnek magyar orvosokat? :)
Egyébként a kalóriabevitel és tejelválasztás között nincs összefüggés, az anyatej mennyisége a folyadékfogyasztástól, és a stressztől, kimerültségtől függ. Vagyis sok folyadékot kell inni, sokat aludni, és nyugodtnak maradni, nem izgulni például azon, hogy elmegy a tej. Ez nyilván igen könnyen megy egy pici gyerek mellett… Nekem szerencsém(?) van, nálam alvás és ivás nélkül is dől a tej. Talán ezért van az, hogy Ponty bolond lenne leszokni a szopizásról az éjjel-nappali, korlátlan fogyasztást biztosító tejcsárdája mellett…
De az nagyon jó, ha van anyatej, még ha mellé is kell táplálni, az a fontos, hogy minél tovább szoptasd a picit, ha tudod! Az anyatejnél jobb immunológiai védelem nem létezik! :)
A panna cotta meg nagyon fini! Legközelebb jön a vaníliás! :)

Értem már,hogy miért nincsenek “közös” étterem-élményeink; mi épp kb. 3 éve nem járunk otthon túl gyakran étterembe. Amikor megismerkedtünk, többször próbálkoztunk, de a sok kudarc következtében, és főleg mert a hosszú távollét után bizony nagyobbra értékelek egy buji, bográcsban főtt babgulyást mint egy garnélás rizottót. Persze, ha otthon élnénk, akkor biztos én is vágynék valami újra.
Olaszországban nem csak a paradicsom miatt néztek “elmeroggyantnak”, hanem a vajas kenyér miatt is. Mert itt bizony az emberek nem esznek vajas kenyeret -max. hotelben reggelire. Az olasz otthonokban a vajas kenyér fogalma nem létezik. Vajjal csak sütni lehet vagy főzni, és kész. :-)
Az anyatejjel kapcsolatban: én tényleg azt hittem, hogy a tejmennyiség -természetesen a lelkiállapot meg a folyadékbevitel mellett- a kalóriabeviteltől is függ. Pedig tényleg nagyon úgy tűnik, hogy nem, ugyanis most nagyon visszafogtam magam, és még mindig van egy kevés tejem.
Olaszországban bizony nagy az orvoshiány, a környékünkön különösen gyermekorvos nincs. Gondolhatod, itt Rivignanoban (kb.4500 lakosú város), egy gyerekorvos sincs.
Na, tessék jönni, és nyitni itt egy magánpraxist!

Ez most komolyan felvillanyozott, a magyar források szerint nem kell orvos Olaszországba. Pedig a férjem kijelentette hogy csak oda, vagy Svédországba lenne hajlandó kiköltözni. Hát, én, ugye, az olasz verzió felé hajlok… :)
Anyatej: a kalóriabeviteltől egyáltalán nem függ, a szervezet képes minden kalóriát és tápanyagot elvonni az anya szervezetéből, hogy az anyatejbe juttassa. Igazából a kicsi megkap mindent (kivéve az esszenciális anyagokat, amit nem tud előállítani a szervezet, és csak külső forrásból tudja fedezni az igényt), szóval itt csak mi épülünk le, nem a kicsi. :) Ami fontos (legalábbis nálam az volt), hogy extra mennyiségű vitamint és telítetlen zsírsavakat kell fogyasztani, mert a tejjel minden kiürül belőlünk, és nálunk léphet fel hiányállapot (nálam volt is ilyen, fáradékonyság, koncentrációs zavar, fejfájás stb.), ezt korrigálni kell, akár vitaminbogyókkal is. Meg az omega 3 zsírsavak, lecitin azért is fontosak (azon kívül, hogy a szervezet nem tudja előállítani, szóval teljes mértékben a táplálékkel kell bevinni és a kicsiknek ez nagyon fontos a tejben), mert minél többet eszünk belőle, annál több jut az anyatejbe, és annál okosabb lesz a minimanó. :)))
Én ezt túlzásba is vittem szerintem, mert Ponty mostanában már simán átver, kicselez… :)))

Ponty kicselez. :-))) Ettől azért tartok én is, ugyanis Anna olyan furcsán, mélyrehatóan figyel mindent és mindenkit, hogy előbb vagy utóbb ez lesz a vége.
Tej: értem. Tehát max. én purcanhatok ki, a gyerek attól még fejlődik rendesen. :-)
Olvastam én is valahol, hogy a statisztikák szerint nincs orvoshiány Olaszországban, és ez lehet, hogy így is van, de most, ahogy hirtelen rákerestem, azért bőőőőven akad a neten is állásajánlat. Mondjuk sokkal bővebben, mint egy tolmács/fordítónak, pedig gondolom az orvosi állások jó része inkább egészségügyi oldalakon jelenik meg.
Annát meg egyébként még eddig mindig a kórházba vittük vizsgálatra. Ezt javasolják addig, amíg az ember nem talál magának egy magánorvost, mert a környéken lévő körzeti gyermekorvosoknál egy fia hely sincs.

Hogy kicselez e? Abszolút.
Egyfelől most már négykézláb gyorsabb, mint én járva (szerencsére a járás még nem megy neki ilyen gyorsan), másrészt meg kicsit több mindent tud, mint a mit a nagykönyv szerint kellene neki. A szemlélődő, élénk tekintetű, állandóan figyelő gyermekek veszélyesek! Mindent elraktároznak a kis fejükben, megjegyeznek, és 10-12 hónaposan már kész terveik vannak. Ponty MINDEN távirányítót korrektül használ, ismeri a billentyűzetet, korrektül használja az egeret (egyszer egy egész sorozat képet törölt le nyomtalanul), a mosógépet, képes napokig tervezgetni, ha meg akar szerezni valamit (és többnyire sikerül is neki), engem már tökéletesen manipulál, és néha az apját is… :)))
Az olasz helyzet az orvosok terén érdekes, így magyar szemmel, de akkor nem reménytelen. Mondjuk a kitelepülés még arrébb van jó néhány évvel, és akkor lesz aktuális, ha itt nem változik semmi (de valószínűleg nem fog. Ezt jó 10-20 éve lenne rendbe tenni, ami most itt van. De nem valószínű, hogy bárki megcsinálná…) Szóval akkor elkezdek nézelődni a neten. Meg olaszul tanulni, az most már duplán aktuális lett. :))))

Ponty Úr nagy kópé lehet!
Okos lesz, meg persze furfangos. ;-) Fantasztikus, hogy mennyi mindent képesek magukba szívni. Lassan Anna is egyedül főzi a tésztát :-/ ti. mostanában CSAK anyával és CSAK ölben vagy max. ülve jó. Feküdni, úgy tűnik, nem akar többé. Főzni meg ugye muszáj minden nap, hát főzünk együtt. A veszélyesebb részeknél meg a zöldségpucolásnál leteszem, de már sokminden megy egy kézzel. :-)))
Állás ügyben nézelődj csak, és ha segítségre lenne szükséged, írj!
Először miért volt aktuális az olasz nyelv?

Hát a blogod miatt! :))) A lelendő sógornőm ugyan lefordít egy-két receptet, ha kérem, de azért a rendszeres olvasást kissé nehezíti, ha nem ismerem a nyelvet. Meg még van egy pár olasz blog, amit jó lenne olvasni, szóval terveztem már nyelvet tanulni egy ideje. :)
És persze a plusz egy nyelvvizsga sem hátrány, az mindig jól jön. :)
Ponty Úr meg valóban nagy kópé, kicsit néha túl nagy is… :) Néhány napja például ellopta a kávéscsészémet az asztalról (de hogy hogyan?), és kiitta az aljából a kávét. Szerencsére csak egy korty volt benne. De rajtunk röhögött az egész kórház, amikor a férjem elmesélte… Szóval résen kell lenni, nagyon.
Én is többnyire fél kézzel főzök. Például a palacsinta fél kézzel, két serpenyőben m ár nagyon megy! :) Meg egy idő után menni fog néhány másodpercnyi részekre bontani a konyhai munkát, hogy azonnal el tudjál dobni mindent, és bármikor ugorhass, ha kell. (márpedig kell :) ) Ezért használom mostanában a turmixgépet a kézi mixer helyett, minden teflonban fő, hogy ne kellejen annyit kavargatni, meg ilyenek. Egy idő után roppant találékonnyá válik az ember! :)))

A blogom miatt?? Hééé, hééé, akkor mi a csudáért gyűröm magam éjjel, amikor egyébként aludhatnék is ;-), és posztolok két nyelven??? Egyébként nagy munka, nem gondoltam ebbe olyan nagyon bele az elején, és felelőtlenül ígérgettem olaszul is meg magyarul is a recepteket.
Ezen a kàvés sztorin én is hangosan felnevettem! Remélem, egyszer lesz alkalmam megismerni ezt a szimpatikus kisscrácot.
A turmixgépes megoldást meg lestoppoltam. Máris veszem elő! A teflonok megvannak, a konyhai munka másodpercnyi részekre való lebontása egyre jobban megy, szerintem 1-2 hónap, és ebben is profi leszek. ;-)
Na, megyek, jó olasztanulást! :-)))

Az úgy volt, hogy kb öt éve eldöntöttem, hogy megtanulok olaszul. Évente egy-két alkalommal volt egy-egy kisebb fellángolás, amikor nekiálltam tanfolyamot keresni, beszereztem a könyveket- aztán végül hagytam az egészet. De amikor beígérted, hogy esetleg nem lesz majd kétnyelvű a blog (ezzel nagyjából egyszerre jelentette be a férjem, hogy Svédországon kívül Olaszország is szóbajön, mint lehetséges új otthon), akkor megszületett a szilárd elhatározás, hogy most végre nekikezdek. Szóval végtelenül örülök, hogy magyarul is vannak receptek (főleg mert egyelőre csak így tudom elolvasni :) ), de ha estleg majd csak olasz nyelven lesz fent… :)
Azt meg elhiszem, hogy hatalmas munka, nekem magyarul is elég nagy kihívást jelent már éjszakánként nekiülni bepötyögni a recepteket, miután a fiúkat letettem aludni. :)
Ha estleg legközelebb erre jártok, akkor megejthetjük a fiatalok bemutatását egymásnak, végülis Ibrány alig 30 kilométer, és nagyjából hetente jár ki Férj oda ügyelni (mi meg szorgosan látogatjuk! :) ) Persze csak ha úgy alakul, hogy van kedvetek hozzá, és nincs egyéb program. El tudom képzelni, hogy szétszednek itthon a rokonok, barátok, ha nagyritkán hazajöttök! :)
Emlékeim szerint egyébként ez az időszak volt a legnagyobb kihívás a gyerek+ főzésben, miután megtanul kúszni-mászni, már picit könnyebb lesz, simán elszerelget majd a lábad mellett a konyhában (persze csak néha :) ). Akkor majd lehet megint két kézzel főzni (időnként :) ).

No akkor nagyon buszke leszek ám magamra, ha tényleg beindul a nyelvtanulás!
Férj Ibrányban ügyel? Hmmmmm…azt hiszem, vannak közös ismerőseink. ;-)
Egyébként igen, most biztos szét fognak szedni, mert legutóbb tavaly júliusban voltunk otthon, és anyukámon meg a kedvenc ibrányi “nagynénin, nagybácsin” kívül még senki sem látta Annát. A 84 éves nagymamám már számolja a napokat meg puszilgatja az Annáról készült fotókat. Gondolhatod…:-))))
Azért az e-mail címed “elteszem”, és ha úgy alakul, írok (időben). Majd keresünk egy jó éttermet a városban. ;-D
Azt a szerelős időszakot már nagyon várom!

Közös ismerősök? Majd az asszisztensnőknél utánaérdeklődök! :)
Bár nem lennék meglepve, ha ő is ismerne, mert mondjuk az ő körzetükbe tartoztál volna gyerkőcként! :) (egyébként Sinka doktornő helyett ügyel(ünk) Ibrányban, Ani meg az ő, és egyben a mi asszisztensnőnk is :) )
Hú, jó rég nem jártatok itthon! De Annának nagy lesz az élmény, meg neked is, mert ilyenkor elkobozzák a gyereket, és az anyját a közelébe sem engedik. :)
A szerelős időszak egyébként sok szempontból tényleg könnyebb, meg tele van meglepetésekkel, ami utólag nagyon mulatságos tud lenni, bár ott és akkor nem annyira… :)))