Korhelyleves céklából, birsből óvatlan duhajoknak

2009. november 26, csütörtök | leves, sertés | Szerző: Herczeg Gabriella

P5030055

Igazán nem ezt akartam ma főzni, de délben kaptam egy könyörgő telefont életem párjától, hogy jajveszékelnek a macskák a fejében és háborog a gyomra a tegnapi búcsúztató buli után. Nem kezdtem el olyan elmésségekkel traktálni, hogy aki éjjel legény, az nappal is legyen az, meg minek iszik, aki nem bírja. Ezt majd akkor, ha hazajött.

Viszont a húst már kivettem a mélyhűtőből, szóval ezért szűzpecsenyéből főztem levest. Ez nem kötelező elem, sőt. Hagyományosan én is disznó vagy borjú combból főzök ilyen leveseket, ez csak a magyarázat, hogy nem megőrültem, hanem a helyzet volt speciális.

Mivel a influenza járvány miatt kisdeddel be vagyunk szorulva a házba, a közös bevásárlásoknak egy időre vége. Férj meg túlságosan el van foglalva, például holmi búcsúztató bulikkal ahhoz, hogy egyedül mehessek beszerző körútra, így abból főzök, ami itthon akad. A múlt heti sütőtökös sorozat után most a birsalma készleteinket élem fel. Meg a céklát is hozzá.

Ez a leves amúgy a fejben való megfőzés után kétesélyesnek indult, vagyis lehetett volna vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó is. Szerencsére (Férj szerencséjére) ez utóbbi lett.

Nagyon finom, pikáns (utálom ezt a szót, de nem tudok rá jobbat, tényleg pikáns), kellemesen savanykás, beteg gyomorba való. Nem mintha megérdemelné.

  • 4-6 adag
  • 30 dkg cékla (hámozva mérve)
  • 30 dkg krumpli (hámozva n mérve)
  • 30 dkg birsalma (tisztítva mérve)
  • 1 nagy fej vöröshagyma (~ 6 dkg)
  • 40 dkg szűzpecsenye (csak most. Egyébként borjú vagy sertéscomb)
  • 4-5 ek olívaolaj
  • 2 babérlevél,
  • 8 szem szegfűbors,
  • 4 cm gyömbérgyökér,
  • 1 kk szárított, reszelt citromhéj (vagy 1 bio citrom héja reszelve)
  • 1 nagy citrom leve (~0,5 dl),
  • 2 ek méz (vagy ízlés szerint)
  • 3+2 dl tejföl

A húst megtisztítom, lehártyázom, centis kockákra vágom. A vöröshagymát apró kockákra vágom. A birsalmát, céklát fél centisre kockázom.

Az olajon üvegesre pirítom a hagymát, majd hozzáadom a húst és 1-2 percig sütöm, amíg kis színt nem kap. Kihalászom az edényből, tálba szedem, alufóliával lefedem, majd a visszamaradt olajhoz hozzáadom a céklát és a birset, átpirítom az egészet, majd felöntöm 1 liternyi vízzel. Sózom, hozzáadom a fűszereket, babért, reszelt citromhéjat, egész szegfűborsot, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levét. Ha nem nagyon szálkás a gyömbér, mehet bele simán csak reszelve is.

A krumplit finomra reszelem és ez is megy a levesbe. Ez majd teljesen szétfő, és ez fogja sűríteni.

Fedő alatt addig főzöm, amíg a birs és a cékla megpuhul. Nagyon sűrű leves, időnként meg kell kavarni, nehogy leégjen. Viszont hamar megfő.

Itt ki lehet venni egy adaggal a babának, a tejföl előtt. 7 hónapos kor után már adható, az enyém imádta. Ha azonban a picinek is adunk belőle, érdemes a gyömbér kicsavart levével csak ezek után ízesíteni az ételt. De az enyém már elég nagy ehhez és imádja a csípőset, szóval én azt az elején beletettem.

Végül a citrom levével, mézzel ízesítem, kevés levessel hőkiegyenlítek 3 dl tejölt és ezt is a leveshez adom, a félretett hússal együtt. A hőkiegyenlítést én most elblicceltem, ki is csapódott egy kicsit a tejföl, de ez szerencsére csak a leves esztétikai értékét csökkentette. Felforralom és ezzel kész is.

Nagyon sok tejföllel, savlekötővel és aszpirinnel tálalom.

 

 

Címkék: , , , ,

6 hozzászólás a bejegyzéshez: Korhelyleves céklából, birsből óvatlan duhajoknak

trinity
2009. november 26., csütörtök

Jópofa az utolsó mondat is:)))
A leves színe csodás, a szűzpecsenyéből nem lehet rossz. Sőt…..

killervidra
2009. november 26., csütörtök

Köszi, Trinity! :)))
Tényleg nagyon finom, de azért ez kissé túlzás. (nem mintha nem főztünk volna már fehérpecsenyéből marhahúslevest, mert csak az volt otthon… )
Egyébként tényleg nagyon finom lett, nem is gondoltam volna! Még a cékla esküdt ellensége, Férj is szuperlatívuszokban nyilatkozott róla. :)

nokedli
2009. november 26., csütörtök

én már csak a színe miatt is ´szívesen kirpóbálnám. mivel ilyen húféléink nem nagyon shzoktak itthon lenni, anélkül is szívesen kipróbálnám;-)

killervidra
2009. november 27., péntek

Nokedli, a színe tényleg gyönyörű! :)
Szűzpecsenye az nem kell hozzá, disznó vagy borjúcomb tökéletesen megfelel (a marhát csak azért nem írom, mert azzal túl sokáig főne).
Legközelebb én sem szűzpecsenyéből készíteném, de én sertésszűzből veszek nagyon sokat, az van itthon állandóan a mélyhűtőben, mert sültnek főleg azt esszük. (túl nagy a kísértés, mert ahol veszem, ott a comb és a szűzpecsenye azonos árban van, így nem tudok neki ellenállni)
Korhelylevesre (eddig) szerencsére nem volt sűrűn igény, de mostantól előrelátó leszek, és tartani fogok egy darab disznócombot is a fagyóban. :)

peel
2012. október 19., péntek

A héten végre sort kerítettem rá, szenzációs ízharmónia volt : ) /Bár azt hittem, sohasem fő meg az a fránya cékla./

killervidra
2012. október 21., vasárnap

Peel, nagyon örülök hogy ízlett! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)