Ricottás fonott kalács aszalt szilvával, kukoricaliszttel
Tegnap ilyen gyúrós-nyújtós napom volt. Érdekes, hogy mennyire szívesen elbíbelődom a kelt tésztákkal, a dagasztással, nyújtással, formázással, míg a süteményeknek még a gyúrásától is sikítófrászt kapok... (és akkor a "rendes" ételekkel való órákig tartó meditatív szöszmötölés idegnyugtató (persze csak számomra) hatását még nem is említettem)
Szóval ez most fonott, de fonás nélkül is éppoly finom. A mák sem szükséges a tetejére, ez csak Férj félrevezetése miatt került oda, hátha akkor nem tűnik fel neki, hogy ez mégiscsak kalács, mert azt ő nem szereti... (bár a félrevezetés nem volt sikeres, viszont a kalács, a műfaj ellenére annál inkább. Ezek szerint ez tészta még a legnagyobb renitenseket is képes meggyőzni)
Az alapja szintén a szokásos ricottás kelt tészta, csak ezúttal került bele némi kukoricaliszt is.
Szerintem jól illett volna a tésztába némi kandírozott narancshéj, de Férj annak szintén nem nagy rajongója és végső soron most mégiscsak az ő meggyőzése volt a cél a kalács esszenciális voltáról az étrendünkben. Ez egyébként sikerült.
1 kis szögletes kenyérforma
25 dkg ricotta, 12 dkg kukoricaliszt, 15 dkg rétesliszt, 2 tojás, 7,5 dkg puha vaj, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg cukor, 1,5 dkg élesztő, szűk 1 tk reszelt narancshéj, 1/2 kk só
tojás a kenéshez, mák a szóráshoz
Az aszalt szilvát, ha keményebb, beáztatom.
A liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd az aszalt szilva kivételével hozzáadom a többi hozzávalót, és alaposan kidolgozom a tésztát, addig, amíg dagasztás közben elválik a kezemtől. Lágyabb, rugalmas tészta a cél.
Nedves konyharuhával lefedve a tálat félreteszem kelni, amíg a duplájára nem nő.
Ezt követően hozzáadom a késsel kisebb darabokra vagdosott aszalt szilvát, átgyúrom a tésztát, majd három részre osztom. Gyúródeszkán kb 3 cm átmérőjű hengereket sodrok belőle, ezeket az egyik végükön összenyomom, majd hármas fonással megfonom. A másik végén is összenyomom a tésztát, az illesztéseket begyűröm alulra és sütőpapírral bélelt formába teszem. A tetejét lekenem tojással, mákkal megszórom.
Miután a tészta a duplájára kelt, 220°C fokon 35 perc alatt megsütöm, vagy amíg a teteje aranyszínű nem lesz.( a kisült kalácsnak pedig megkopogtatva dobozos hangja kell legyen)
Rácsra emelve hűtöm ki.
Fúúúú, de nagyon jó ez is, meg a kenyér is!
Ponty úr pedig tündéri ;-)
Szerintem ha Ponty Úr megszereti, Aptya sem tud majd ellenállni ;-)
Hát én is így remélem! ;)
Szerintem a kelttészta gyömöszölést kellemes pszihoterápiaként is lehetne alkalmazni-énrám kifejezetten nyugatólag hat:DD
A terápiás hatással egyetértek! :)))
A kukoricaliszt nem alkalmas önmagában sütéshez, réteshez főleg, mert túlságosan törékeny lesz vele a tészta.
Rizslisztből készül rétes-szerű tészta a kínaiaknál (talán. ebben nem vagyok biztos. én ilyet Nigella műsorában láttam csak és lehet, hogy ott volt pontatlan a fordítás), ezt talán Pesten készen lehet is kapnia ázsiai boltokban, de erről sajnos szintén nincs több információm (én erősen vidéki vagyok)
Remélem, sikerül találnod valamilyen megoldást! :)