Vörösboros marhapörkölt, juhtúrós- gnocchival?

Pörköltöt főzni mindenki tud.

Gondolhatnánk, de ez nem igaz. Sokfélét, sokfelé kóstoltam már, és nagyon sokszor, de a legtöbbször ennél tovább nem is jutottam, mert nem volt érdemes. Az etalon nálunk az, már írnom sem kell, amit Apu készít. Ezen kívül én mást nem is nagyon eszek meg ezen a műfajon belül.

Az alapok most is tőle származnak, meg persze a régi szakácskönyveimből. Én a kétféle módszer házasságában hiszek. A jó pörköltöt pedig én onnan ismerem meg, hogy Apu kétszer szed belőle. És ez ilyen volt.

A köretről röviden: állagra a gnocchihoz hasonló, de annál kicsit könnyebb, levegősebb. Azért ez készült juhtúrós galuska helyett (amit Férj eredetileg rendelt hozzá), mert ez jól/jobban fagyasztható. Ez volt a fő szempont, mivel előző este készítettem el a fogásokat, és a nagy napon nem szerettem volna néhány percnél többet tölteni a konyhában a keresztelő után. Azért  egy adagot megkóstoltunk frissen is, csak egy kis vajjal, és az úgy valóban finomabb, de ez a fagyasztás után is még igen nagy sikereket ért el kis családom körében.

Hogy elkövetem e legközelebb is? A pörköltet egészen biztosan, bármikor (bár azért ez sem két perc alatt készült el, de legalább nem kellett mellette állni). A gnocchit- csak ünnepnapokon. Legyen annyi elég, hogy éjfélkor még mindig a konyhában álltam, tésztakukacokat hengergetve… Megérte, igen, de most jó ideig nem vágyom a gyúródeszka környékére sem. Persze, ha valaki megcsinálná helyettem…

Egyébként a tészta önállóan, főételként is megállja a helyét kis vajjal, borssal, reszelt juhsajttal

• 6 főre
• 1,2 kg marha lábszár,
• 40 dkg hagyma,
• 8 dkg zsír,
• 1 babérlevél,
• 2,5 dl száraz vörösbor,
• 1 púpos ek fűszerpaprika,
• alaplé (marha, ha van)
• gnocchi:
• 40 dkg héjában megfőzött, hámozott krumpli,
• 25 dkg juhtúró, finomliszt (kb 20 dkg),
• 1 kis tojás,
• só

Kezdem azzal, hogy a zsír házi, a fűszerpaprika szintén. A hús meg a bor pedig nagyon jó minőségű. Így mondjuk könnyű főzni. Enélkül meg nehéz. Úgy is szoktam kísérletezni, de nem szívesen.

A pörkölt:

A húsról a nagyobb (de csak az igen nagy, vaskos) inakat, lemezes hártyákat levágtam (ez a rész ízlés dolga, aki szereti, hagyja benne), a maradékot 3 cm kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vagdostam.

Egy szélesebb lábosban a zsíron üvegesre sütöttem a hagymát. Rádobtam a húst, addig sütöttem, amíg megpirult, színt kapott, majd ment hozzá a fűszerpaprika fele, a babérlevél és a bor. (a paprikával már ne süssük, ne pirítsuk, sőt, ha lehet, húzzuk le a tűzről amíg hozzákeverjük, meg ne égjen)

Fedő alatt pároltam puhára igen kis lángon és amikor már elfőtte az összes levét, kevés vízzel, vagy még jobb, ha húslével egészítettem ki a szaftot (semmiképpen sem túl sokkal, összesen kb 1-2 dl ha kell még hozzá. Ezt sem egyszerre kell hozzáadni, csak apránként, mindig egy keveset, hogy le ne égjen a hús. A főzés végére ne maradjon már alatta lé, csak kevés, sűrű szaft).

Innen addig fő, amíg a húst villával könnyedén el tudjuk vágni, és sűrű szaft képződik a hús köré. Ez néhány óra, a marha életkorától függően. Ez most három óra volt, igen kis lángon, fedő alatt. Sózni csak a főzés utolsó harmadában kell, különben a hús összepöndörödik és nehezebben is puhul(legalábbis így mondják a nálam öregebbek), ekkor megy hozzá a maradék fűszerpaprika, és ekkor halászom ki belőle a babérlevelet is.

Nem túl bonyolult recept, csak rá kell szánni az időt és az alapanyagokon sem szabad spórolni.

A gnocchi/ nudli:

A héjában megfőzött, kihűtött, meghámozott krumplit egy nagy fém szitán áttöröm. Ennek (vagy a lelkesedésnek) a hiányában jó a krumplinyomó is, de akkor biztosan darabos marad a massza. Ezt is lehet hívni rusztikusnak, de jelen esetben ez a minőség rovására megy. Mondtam, hogy nem egyszerű.

A masszához keverem a tojást, juhtúrót, egy púpos tk sót, és annyi lisztet, amivel lágy, de gyúrható, nem tapadós tésztát kapok. Nekem ez most 20 dkg volt pontosan, de ez nagyban függ a krumplitól is.

Ez a tészta egyébként lágyabb lett, mint a gnocchié kellene legyen.

Rövid (fél óra) pihentetés után lisztezett gyúródeszkán vékony rudakat sodortam a tésztából, kb 2 cm darabokra vagdostam, és kicsit kézzel még csinosabb formára hengergettem őket. (lehet, ezt nem kellett volna, és akkor gyorsabban végzek)

Bő, lobogó, sós vízben kifőztem, ez alig egy percig tartott a friss tésztánál. Szűrőlapáttal kihalásztam, majd kevés vajat dobtam rá.

Tejfölös uborkasalátával, természetesen.

Címkék: juhtúró, marha, tészta

7 hozzászólás a bejegyzéshez: Vörösboros marhapörkölt, juhtúrós- gnocchival?

Szólj hozzá