Tökmagos kenyér

Ismét egy relatív koffeinmegvonási állapotban elkövetett konyhai baleset következik.

Az történt, hogy most meg véletlenül beleöntöttem a dagasztó tálba az egész pohár, előre kikészített vizet. Aztán nem volt kedvem hozzáadni több lisztet. Még később pedig (másnap), mindenféle dolgunk akadt Ponty Úrral, úgyhogy a tészta kb 18-20 órát kelt.

Az eredmény: vékony, ropogós héjú, lukacsos, könnyű szerkezetű tészta, annak ellenére, hogy teljes kiőrlésű búzalisztet használtam csak a dagasztáshoz. Na, ez tudom, hogy többeknek bejön (Férj!). Én speciel utálom, amikor a likacsokban elakad a vaj vagy a sajtkrém kenegetés közben (igen, tudom, sajnálom, bennem van a hiba), de vannak egyesek lakásszerte, akik meg szeretik. És a jó feleség képes áldozatokat hozni!

És igen, már megint van benne gyümölcs, mert Férj addig nyüszögött nekem a konyhában, Ponty Úrral az ölében (azt sugallva ezzel, hogy a kisded is ezért lobbizik), amíg csak került bele ez is, az amúgy is lágy tészta ellenére. Ezúttal alma.

1 kis cipó/ 24 cm átmérőjű fedeles sütőtál

300 gr teljes kiőrlésű búzaliszt, 200 gr víz, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 30 gr tökmagolaj, 2 nagy marék (kb 75 gr) tökmag (sózatlan, hántolt), 2 ek koriandermag, 75 gr durvára reszelt alma, 1 gr=bő csipetnyi (nagyon) friss élesztő (tényleg 1 gr volt, lemértem)

A liszttel elmorzsolom az élesztőt, és a vízzel, cukorral, sóval, olajjal alaposan kidolgozom. Ezúttal közepesen kemény, inkább lágyabb tészta az eredmény. Megpróbálom cipóvá formázni, olajjal lekenem a tetejét, és megfeledkezem róla.

Kb 18 óra múlva eszembe jut, hogy tegnap dagasztottam. Megnézem a tésztát, és tapsikolva rohangálok körbe a konyhában, hogy milyen szépen megnőtt, de nem esett össze. Mindeközben házastárs a mentális épségemért aggódik.

Ennek annyira megörülök, hogy elkezdek mást főzni, mondván egy kevés időt akkor még várhat a tészta.

Estefelé a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítom, majd mozsárban porrá őrölöm. Megy a tésztához, akárcsak a frissen megpirított, egész tökmag és a reszelt alma. Jól kidolgozom ismét, és tapasztalom, hogy a tészta olyan lágy, hogy szinte lemászik a gyúródeszkáról. Így hát a formázásról kivételesen lemondok, és próbálom cipó formájú kupacban egy alkalmas méretű sütőpapírra borítani. A mindenféle bevagdosásokra ezúttal kísérletet sem teszek.

Fedeles sütőtállal együtt beizzítom közben a sütőt 290°C fokra. Ha a hőfokot elérte, és a tészta is megnőtt a duplájára (kb 30 perc), akkor a papírral együtt átemelem az amorf pacát a sütőtálba. Fedővel, max hőfokon 15 perc, majd mérsékelem a hőfokot 220°C fokra, így még 20 perc fedél nélkül.

Ha megsült, rácson hűtöm ki.

Férjnek le kellett vagdosni az összes csücskét, és azon frissiben megette.

A szétszórtság pedig ezek szerint néha hasznos is lehet.

Címkék: alma, kelt tészta, kenyér, tökmag

5 hozzászólás a bejegyzéshez: Tökmagos kenyér

Szólj hozzá