Diós, körtés rozmaringos cipó

Férj igazán kiérdemelt már egy fehér kenyeret. Ropogós héjút, puha belűt. Ahogy ő szereti. Mert ennyi bűnözés belefér. Meg mert szabadságon van, és ilyenkor dőzsölésre vágyik. Meg azért is, mert ünnepelni kell, készen lett végre a kerítés, ismét használhatjuk a teraszt és a kert azon részét, ami ezáltal kutyamentesítve lett.

Nem tudom, másnál hogy van, de a mi keretünket egyszerűen elpusztították az egyébként kedves, de végtelenül eleven, és örökmozgó, továbbá ásni és rágni szerető ördögszekereink. A csúcspont az volt, amikor a három méter magas platán facsemetét kirágták tőből. Vagy az amikor a még forró, faszénnel teli grillsütőt ellopta Zizi? Vagy amikor “kiültették” egy éjszaka alatt az összes rózsabokrom? Esetleg amikor megették a boróka bokrokat? Vagy mégiscsak az, amikor a hálószobánk alá ástak egy bunkert a földbe, a beton alap alá, és egész éjszaka benne ugattak? Nem tudnám eldönteni, mindegy is, a lényeg, hogy a kertünk úgy nézett ki, mint Verdun csata után… Eddig. Holnaptól ültetünk, parkosítunk ismét az elkerített részen, a kerítésen kívül pedig maradnak a mi kis vadorzóink a kert urai továbbra is.

Kissé elkalandoztam ismét.

Vissza a recepthez! A körte-rozmaring-dió atombiztos hármasa ismét, ezúttal kenyérben.

1 cipóhoz, 24 cm átmérőjű, kerek sütőtálba

400 gr+ 150 gr rétesliszt, 2 tk cukor, 2 tk só, bő csipet friss élesztő (2 gr), 30 gr dióolaj, 2 ek finomra aprított friss rozmaring levélke, 8 dkg dió, 1 jó érett vilmoskörte (150 gr), 2 dl víz

Kevés liszttel elmorzsolom az élesztőt, hozzáadom a 400 gr liszt többi részét is, cukrot, sót, olajat, langyos vizet, és alaposan kidolgozom. Keményebb, rugalmas tésztát kell kapnom. Cipóvá formáztam, olajjal lekentem, és konyharuhával letakarva félretettem. (nem kell meleg helyre, van ideje megkelni reggelig )

Most előző este dagasztottam, így kb 12 órát kelt először, ezért tettem bele ilyen kevés élesztőt. Ha valaki jobban siet, használjon többet belőle!

Miután megkelt, hozzágyúrtam a rozmaringot, a pirított, durvára vágott diót, és a hámozott, lereszelt körtét is. Átgyúrtam, és még annyi lisztet adtam hozzá, hogy a tészta ismét kemény, rugalmas legyen. Ez nekem most 150 gr volt, de a mennyiség a körte levesességétől függ. (ha lágyabb marad a tészta, ellapul, és nem lehet belőle magas cipót sütni)

Cipóvá formázom ismét, és egy, a cipónál kissé nagyobb darab sütőpapírra teszem. A tetejét éles késsel mélyen bevágom egymással párhuzamosan, két helyen. Ismét kelesztés, amíg a duplájára nő, nekem most  ehhez 30 perc elég volt. Szépen megnőtt ennyi idő alatt.

A sütőtállal együtt közben előmelegítem a sütőt 260°C fokra. Ha a kenyér megkelt, a sütőpapír segítségével átemelem a forró sütőtálba, ecset segítségével vízzel alaposan lekenem a tetejét, lefedem, majd 260°C fokon 20 percig sütöm. Ezután a hőfokot visszaállítom 200°C fokra, a tál tetejét leveszem, és még 20 percig sütöm. A cél egy aranyszínű, ropogós cipó, ami megkopogtatva kongó hangot hallat. Rácson hűtöm ki.

Férj azt állította, hogy ez a legfinomabb kenyér, amit valaha evett.

Én meg nem vitatkozom vele.

Címkék: dió, kelt tészta, kenyér, körte

6 hozzászólás a bejegyzéshez: Diós, körtés rozmaringos cipó

Szólj hozzá