Férj szereti a főzeléket. Nagyon. De nem mindet. A zöldbabot például egy rossz emlékű kórházi ebéd óta gyűlöli, amikor is egy kissé mackós küllemű nővérke belediktált egy egész tányérral, minden tiltakozása ellenére, pedig volt vagy három éves. A kelkáposztához nem kötődnek ilyen erős negatív emóciók, azt (is) egyszerűen eddig csak rosszul elkészítve ette.
Szóval ma az volt a házi feladat, hogy kelkáposzta főzelék legyen, de ezúttal finom. Nem nagy feladat, mert szerintem a kelkáposzta főzelék alapból finom, csak nem kell feljavítani vízzel, liszttel, meg vegetával…
A hagymát apró kockákra vágom, a fokhagymagerezdeket felezem. A vajon megpirítom a köményeket, majd megy hozzá a hagyma, végül a fokhagyma is. 1-2 percig sütöm, de színt ne kapjon.
Hozzáadom a meghámozott, egyenletesen fél cm kockákra vágott újkrumplit, és a 2 mm csíkokra vágott kelkáposztát. Felöntöm az alaplével és még annyi vizet öntök még alá, amennyi félig ellepi ( a káposzta össze fog esni). Fedő alatt készre párolom. Mivel a kel és a krumpli is új volt, ez nem tartott túl sokáig.
Végül sózom, borsozom, és a felét egy másik edénybe átszedem. Botmixerrel pürésítem, ezzel sűrítem a főzeléket. Visszaöntöm a darabos részhez, ha szükséges, még pótolok hozzá folyadékot (bár szerintem ez nagyon sűrűn finom csak igazán), még egyszer felforralom, és kész is.
Párolt marhaszelet volt a feltét hozzá.
Megjegyzés: Ha a krumpli és a kel már nem új, akkor két lehetőség van. Vagy a kelt adom hozzá előbb és csak kb negyed óra múlva a krumplit, hogy az ne főjön szét teljesen, vagy egyszerre adom hozzá mindkettőt, ilyenkor a krumpli szétfő, nem lesznek benne nagyobb darabok belőle, de nem kell botmixerrel sem pürésíteni, a krumpli úgyis besűríti.
Na ez lesz a mai menü :)
Sok sikert! Éljen a kelkáposzta! :)
2009. október 31., szombat