Harissza (Hareesa)

Ez nem a fűszerpaszta harissza!

Ezt a bejegyzést azért írom meg most, mert az előző bejegyzés megírása óta megettem még 3 szelet harisszát, szóval ha az éjszaka folyamán nem szállítanak el a sürgősségi osztályra heveny hasnyálmirigy gyulladás miatt, akkor legkésőbb holnap nagyon beteg leszek, és rá sem bírok majd nézni a maradékra. Ami nem baj, mert jön Öccs, aki azt majd szépen mindet megeszi, és aztán ő lesz beteg. Ez egy szép, kerek, ugyanakkor rendkívül jellemző családi történet rólunk, és az arab édességekről.

Aki eddig eljutott, azt egyfelől irigylem a kitartásáért, másfelől most figyelmeztetem, hogy ez irgalmatlanul édes.

Furcsa, mert amúgy nem szeretjük az édeset (én meg Öccs. Férj nem, ő szereti. A moderáltan édes dolgokat. A harisszát nem, az nem ilyen), de a szirupos-virics arab cuccokért odavagyunk.

És ez az első házi készítésű harissza, ami jobb (elnézést, de tényleg), mint amit Pécsett ettünk az Oázisban, ahová amúgy az igen ízletes gyros miatt jártunk, és ahol a kedves arab úriembert 4 éven át győzködtük, én meg Férj (látogatásai alkalmával Öccs is csatlakozott lelkes kis csapatunkhoz), hogy ugyan árulja már el, hogyan készítik. Ő fennhangon kacagott sokat, és azt mondta: nem.

Ez egy egész jó recept, és itt még számos más ígéreteset találtam. Változtatások persze vannak, de csak a szükségesek.

Utolsó figyelmeztetés, nagyon-nagyon édes!

20x20 cm formához

2 csésze búzadara, 1 csésze kókuszreszelék, 1 csésze joghurt, 1 csésze cukor, 1/4 csésze tej, 1/4 csésze olvasztott vaj, 1/3 tk sütőpor, fél citrom leve és reszelt héja, 165 ml (1 doboz) kókusztej

vaj és kókuszreszelék a szóráshoz

A sziruphoz

1 csésze cukor, 1 csésze víz, 1 citrom reszelt héja, másfél citrom leve

És akkor én még nem édesített kókuszt használtam...

Szóval ez is rém egyszerű, a joghurtot, tejet, cukrot, vajat, kókusztejet, citrom levét és héját habverővel simára keverem. Ezután apránként hozzáadom a darát, a kókuszt, és a sütőport. Eredeti receptben nincs kókusztej, de eredeti recepttel nekem majdhogynem szilárd halmazállapotú volt a massza. Eredeti recept szerint ilyenkor kell még bele tej, de én annak használatát Ponty Úr táplálása miatt igyekszem mellőzni. De természetesen tejjel is jó. A sütőformát kivajazom, "kilisztezem" kókuszreszelékkel, és beleöntöm a masszát.

175°C fok, 45 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz.

Közben elkészítem a szirupot: a hozzávalókat gyorsforralóba öntöm, elkeverem, és 2/3-ra beforralom.

Ha a tészta megsült, rálocsolom a szirupot, és 5 percre visszateszem a sütőbe. Eredeti recept szerint ekkor magába kellene szívnia a szirupot. Ez nálam nem történt meg, csak az egész tészta szépen felúszott a szirup tetejére, és ekkor kissé megijedtem, pedig még csak a fele szirupot öntöttem rá.

Szóval hagytam hűlni, és valóban, elkezdett beszivárogni a tésztába a nedvesség. De azért nem túl gyorsan. Szóval inkább meghagytam a szirup másik felét locsolgatni a felvágott szeleteket.

Megjegyzem, tényleg akkor jó igazán a tészta, ha alaposan eláztatja a szirup, de ezt még nem tudom, hogy lehet elérni. Addig is locsolgatunk.

Megjegyzés: a képen látható mindenféle ( fahéj, kesudió) azért kerültek oda, hogy ne úgy nézzen ki, mintha tejbegrízt fényképeznék. Nos, sajnos nem sokat javított a végeredményen. Mármint a képén. Az összezavarásért elnézést kérek!.