Ma nem volt kedvem főzni. A helyzetet az bonyolította, hogy már tegnap este előbányásztam a mélyhűtőből egy kis bokorugró csirke földi maradványait, amelyek szépen, becsületesen kiolvadtak reggelre, és nem voltak tekintettel az éppen rajtam eluralkodó általános rosszkedvre. Azt tapasztalatból tudjuk már, hogy ilyenkor nem szabad kreatívkodni, maradni kell a jól bevált, elronthatatlan ételeknél. Mint sült csirke és krumplipüré.
Ráadásul a csirkemell is elveszítette bőre egy részét valahogyan a porciózás során, így azt kis baconnel kellett pótolnom. De összességében nem ártott neki.
2 főre
1 csirkemell (csontos, bőrös), 2 comb, 4 gerezd fokhagyma, 1 ek zsálya, 4 dkg vaj, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 TV paprika, 1-2 paradicsom, bacon, olívaolaj, só, bors
40 dkg burgonya, 1 dl tejszín, 5 dkg juhtúró, 3 dkg vaj, só, bors
30 dkg zöldbab, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, só, bors
A csirkemellet középen egy erőteljesebb mozdulattal megfelezem a csonttal együtt, úgy, hogy a bőrét (jelen esetben annak maradéka) ne vágjam le. A húst a csont mellett fellazítom mondjuk egy villa nyelével, vagy csak kézzel (a mellén és a combokon is). A combokon fellazítom kicsit a bőrt, úgy hogy tasak legyen a hús és a bőr között. A fokhagymát finomra aprítom, összekeverem zsályával, vajjal, sóval, borssal, és a bőr alá meg a főleg csont mellé tömködöm. A csirkemellet ezután néhány szelet baconbe csavarom, hogy mindenhol beborítsa (hústűvel lehet rögzíteni). Olívaolajon körbesütöm a húsokat, azután mellédobom a nagyjából felkarikázott hagymát, négybe vágott paprikát, felcikkezett paradicsomot, kevés vizet öntök alá, és fedő alatt lassú tűzön puhára párolom. Úgy készüljünk, hogy ez nagyon sok idő. Alaphangon másfél óra. De inkább több. Ha ez kész, fedő nélkül zsírjára sütöm.
Közben a krumplit meghámozom, megfőzöm, forrón összetöröm a vajjal és a juhtúróval, hozzáadom a tejszínt, ízesítem, és habverővel krémesre keverem.
A zöldbabot a fokhagymával együtt fedő alatt puhára párolom a vajon kb 5 perc alatt.
Nem a leggyorsabb vacsora, de semmilyen bonyolultabb agykérgi tevékenységet nem igényel.
Igazi comfort food! Imádnám! Főleg most,hogy beesett egy bazi nagy fordítási meló és szerdáig a wc-re se nagyon jutok ki :-D
2008. november 15., szombat