A teljes kapacitásától még messze van a blog, ezért elnézést is kérek, de jelenleg költözés előtt állunk, szerintem nem kell részleteznem, hogy ez mivel jár, főleg ha két kicsi gyerek is “segít” az előkészületekben. A fotózás még mindig sebtében, kapkodva, fél lábon állva a dobozok között (ezért is elnézést kérek :)), pedig kedv az lenne hozzá, és lenne is miről írnom, mert új receptek vannak bőven.
Ez a fasírt azonban végül itt landolt, ha nem is a számomra kívánatos minőségű fotóval, mivel igen nagy sikere volt, és alap darabbá avanzsált a heti étrendünkben. A lenti recept egy orientálisabb változat, adzuki babbal és keleti fűszerekkel, de készülhet hagyományos “magyaros” változatban is, tarka babból, a magos száraz fűszereket pedig egy nagy csokor finomra aprított petrezselyemmel helyettesítve, illetve az olaszos vonal is igen finom: apró fehér gyöngybabból, egy nagy csokor friss, apróra vágott bazsalikommal és némi (3-4 darab) finomra aprított aszalt paradicsommal.
Hogy miért jó a bab egy fasírtban? Egyfelől kiváltja a kenyérmorzsát és a tejet, így rögtön glutén és tejmentes fasírttá változik, illetve kiválóan szaporítja a húst, és közben remek fehérjeforrás is. Na meg finom. :)
Egyébként lehet sütni egyben is, de a masszából kis gombócokat formázva bő olajban is süthető, én inkább az előbbi megoldást preferálom, gyorsabb elkészíteni és egészségesebb is.
Én sóskából és vékonyra szelt lilahagymából kevert salátát adtam mellé, amit csak egy kevés olívaolajjal és még kevesebb fehér balzsamecettel forgattam össze, ami remekül passzolt (és ez az egyszerű saláta igazából a sóska szezon új kedvence is lett egyben)
A húst felkockázom és ledarálom (vagy késes robotgéppel finomra aprítom)
A hagymát, fokhagymát finomra aprítom, a száraz fűszereket mozsárban porrá tööm. Az olajon üvegesre sütöm a hagymát a fűszerekke, majd hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, és azzal is átpirítom.
A babot nagyjából összetöröm, nem szükséges teljesen pépesre én hagytam benne egész szemeket is. Hozzáadom a tojást, húst, fűszeres hagymát, összegyúrom.
Egy nagyobb tepsit kibélelek sütőpapírral, majd a masszát rákanalazom, nagyjából rúd formában. Olajos kézzel egy öt centi széles, 3-4 centi vastag rudat formázok belőle.
Előmelegített sütőben 180 C fokon 50 percig sütöm.
Sütés után megvárom, amíg kissé kihűl, majd szeletelem.
Szia! Merre költöztök, Budapest felé talán? E.
Szia Eszter! Nem, maradunk abban a faluban, ahol eddig laktunk, csak két utcával arrébb költözünk, egy nagyobb házba. A mostani két gyerek mellett már szűkössé vált. :)
Vagy úgy, értem! Nem vonz Budapest, ahol a fantasztikus fözési tudományodat kamatoztatni tudnád? Mint orvosként, mint szakácsként nagyobbak a lehetöségek! Vagy külföldön? Nem gondolkodtál ezen? E.
Szia Eszter! Külföldben gondolkodtunk egy ideig, anyagi okok miatt, de a család inkább támogat minket, semmint hogy elköltözzünk az országból. Szerencsére ez nálunk opció, így nem kényszerültünk ebbe a helyzetbe.
Van olyan szerencsénk, hogy a kórház, ahol dolgozunk abban a szakirányban, amit választottunk, egészen kiváló, országos hírű, így szakmailag számunkra ez a hely teljesen megfelel. A város, még egy nagyobb vidéki város sem vonz igazából, olyan módon, hogy ott feküdjünk le-ébredjünk fel, és nem a fák között, ahol a napi autós forgalom 50%-át mi “okozzuk”, szerintem én a leklem mélyén mindig falusi lány voltam. :) Persze így könnyű, hogy 5 percre lakunk a megyeszékhelytől, és elég gyakran utazunk, szóval nem mondhatom, hogy a városi lét előnyeit nem élvezem, de így nekem ez a kettősség teljesen megfelel. :)
Milyen jó nektek, hogy ilyen szerencsétek van a szülökkel és a munkával!
Azért kérdeztem külföldöt, mert egy ismerösöm északon teljesen el volt ájulva a bloggtól… Férjed nem szándékozik vendégposztot csinálni? E
Eszter, igen ebből a szempontból nagyo szerencsések vagyunk. :)
Volt róla szó, és még most sincs elvetve teljesen, a South Beach diéta a szíve csücske, arról szeretett volna írni egy bejegyzést, hátha még összejön. :)
2014. április 10., csütörtök