Bár már nemsokára itt az ünnep, és készültem, készülök is sok saját készítésű gasztroajándékkal, amiknek természtesen itt lesz majd a helye a blogon (és persze időben, hogy még el lehessen készíteni az ünnepekre), de most néhány könnyen elkészíthető egytálételt hoznék először, hiszen a nagy készülődésben jól jöhetnek az ilyen receptek a hétköznapokra. Nem véletlenül írtam könnyen elkészíthetőt, hiszen ezek egy része marhahúsból készül, vagyis nem épp gyorsan fő meg, de tennivaló nincs sok vele, csak ki kell várni, amíg a hús megpuhul. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre nagyobb adag is készíthető, és meg merem kockáztatni, hogy másnap még munkahelyi ebédnek is megfelel.
A marháról néhány szót. Vidéken nem könnyű jó minőségű marhát kapni, ezt saját káromon tanultam meg, de ki lehet fogni egy-két hentest, akinek az áruja garantáltan megbízható. Nem érlelt marha, de jó ízű, fiatal növendék, én a debreceni Sámsoni úti hentes marhahúsáért kezeskedem, nem is igen vásárolok máshol marhahúst. Aztán még marad a Metro, de ott tapasztalatom szerint főként a külföldi (argentín, francia) érlelt marhahúst érdemes venni, aminek bizony igen borsos az ára, vagy pedig a szürkemarhát, ami megfizethetőbb, de ritkábban találkozom vele a hűtőpultban sajnos. Tehát kedves debreceni olvasók, a Sámsoni úti hentest érdemes felkeresni, ha marháról,birkáról van szó!
A marhahúst nagyjából 2 centis kockákra vágom, a liszttel megszórom, összeforgatom, a hagymát finomra aprítom, a megtisztított fokhagymát kés pengéjével meglapítom. Az olívaolaj és vaj keverékén üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a marhahúst és a fokhagymát is, és nagyobb lángon rázogatva, kevergetve addig sütöm, amíg kis színt kap a hús. Felöntöm az alaplével, sózom, hozzáadom a babérlevelet, egész ág rozmaringot, a porrá őrölt szegfűborsot, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a hús megpuhul.
Közben enyhén sós vízben puhára főzöm az átöblített gerslit.
Ha a hús már megpuhult, fedő nélkül, nagy láng fölött beforralom a levét, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott aszalt szilvát és a vörösbort is.
Amikor a szaft már kellően sűrű, hozzáadom a gerslit, összeforgatom, összeforralom, kiszedem belőle a rozmaringágat, babérlevelet, majd tálalom. Ízlés szerint a végén kerülhet bele még néhány csepp vörösborecet is.
Ez aztán az gazán nekem való ismét!:) Ezt is el kellene készítenem…!
Epercsók, nagyon örülök hogy tetszik! :)
Anyu rábólintott, hogy ez legyen karácsonykor, igaz, mi tyúkhusival vetjük be, remélem, így is összeérnek az ízek a szánkban : ))))
Peel, nagyon örülök, hogy ennyire megtetszett ez a recept! :) Ha nem baj, belekotyogok egy picit: ha tyúkhúsból készül, akkor én egy édes szamorodnit választanék hozzá inkább bornak, és abból talán mehet bele picit több is, mint az ebben a receptben megadott mennyiség. :)
Akkor teszünk vele egy próbát : )
:) Majd várom a beszámolót. :)
Napok óta nézegetem ezt a receptet. Marhát venni nem mertem, mert múlt héten vágtunk disznót és a férjem kitérne a hitéből. Erre ma felhívott az apósom, adott egy címet és az utasítás az volt, hogy hozzak el egy szép adag tanyasi szürkemarha húst. Frisset. Szaftosat. Odafelé vettem gerslit…
:))) Jenis, ez egy igazi sikertörténet! :) Remélem, ízleni fog! :)
Én rögtön 1 kg húsból fogtam hozzá és egyetlen étkezést bírt. Pedig nálunk sem szokott 3 felnőtt adagnál több elfogyni.
:))) Nagyon örülök hogy ízlett! :)
Adós vagyok még egy nagy köszivel : ))) Merthogy ez elkészült karácsonyra – a fánkocskákat már nem merte a gyomrunk bevállalni szentestére, ezért eltettük későbbre, de nincs elfelejtve!!! – és isteni volt tyúkkal és a javasolt fehérborral is : ))) A gersli viszont nem főtt meg időben hozzá, úgyhogy maradék krumplipürével volt… Máig nem értem, hogy miért nem akart az a fránya megpuhulni : DDD
Nagyon örülök hogy ízlett! :))) A gersli sajnos elég lassan fő, több mint fél óra kell neki. De a krumplipüré sem hangzik hozzá rosszul. ;)
2011. december 10., szombat