Persze, nyilván, velő, fujj, meg minden, anno én is ezt gondoltam róla, de az idő múlásával az ember ízlése nemesedik. (igen, ezt így mondjuk)
Szóval az ihlet a Tenkes velőkrémétől származik, amiben inkább volt házi zsír, mint velő, de nem az volt a lényeg, hiszen nincs finomabb a kemencében sült friss kenyérnél házi zsírral meg lilahagymával. Akkor akár a velő akár el is maradhat. Itthon viszont adott jó 15 kilónyi marha velős csont (ja, tudom, a sorsom sanyarú…), és azzal kell valamit kezdeni. Például ezt.
Nos, bő másfél órányi macerával sikerült előállítanom úgy másfél deci krémet, szóval nem a legpörgősebben elkészülő étellel állunk szemben, de hát ebből egy óra csak a sütőben sütés, szóval az aktív pancs az kevesebb. A megmaradt csontból meg lehet barna alaplevet is főzni, például ehhez a leíráshoz hasonlóan.
Ha valakinek mostanra még nem ment volna el a kedve tőle, akkor azért hagy mondjam el, hogy ez finom. Tényleg.
A csontokat sütőben 180°C fokon légkeverésen sütöm egy órán át. Ha kihűltek, kiütögetem belőlük a velőt. Úgy 15 dkg lesz belőle.
A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát szintén, a szalonnát kis kockákra vágom. Egy serpenyőben kiolvasztom a szalonna zsírját és pörcösre sütöm a darabkáit. Ezt követően kihalászom ezeket a zsírból, és szabadon felhasználom tetszőleges célra (kinek mi a nasi, nekem például ez), a krémhez már nem fog kelleni.
A zsírban üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát és néhány másodpercig együtt sütöm azokat. Felöntöm a brandyvel majd elforralom a folyadékot. Hozzáadom a velőt és 2-3 percig együtt sütöm, majd lehúzom a tűzről sózom, őrölök bele borsot, hozzáadom a citrom nagyon finomra (ha lehet szerecsendió reszelővel) reszelt héját és a levét (ez nem több 1 evőkanálnyinál). Villával összetöröm. (ezen a ponton nekem nem tetszett a túlságosan rusztikus állag, szóval botmixerrel részben pürésítettem, és így értelmét is vesztette a hagymák hihetetlenül finomra aprítása)
A kész krémet tálkába töltöm, üvegbe vagy porcelánba, a lényeg hogy ne fém legyen, a citrom miatt.
Pirítóssal, lilahagymával.
Igen, sajnos ezzel csak az a baj, hogy azt az adagot egyedül, egy ültő helyemben eltüntetném. :)
:)))
Én úgy tippeltem, hogy kétszerre elég lesz kettőnknek…
Ehhez képest egyszerre megettük (egy ültő helyünkben :) ), még a gyerek is kunyerált belőle, és nem érezzük úgy, hogy elég lett volna. :)
Örülök hogy tetszik! :)
Velőt hidegen? Ki fogom próbálni, kíváncsi vagyok, mert melegen egy szelet pirítós és só, az verhetetlen.
Chriesi, mi a Tenkes csárdában ettünk először hasonló velőkrémet, forró, kemencében frissen sült kukoricás kenyérrel. Isteni volt! Teljesen levett a lábamról, muszáj voltam itthon csapni egy ismétlést.:)
Nagyon finom, mindenképpen érdemes kipróbálni. :)
Most az egyszerű velős pirítós jutott eszembe…Egy időben mennyit ettünk, volt egy jól bevált helyünk, ahol isteni volt.
De ez a te krémed, ez ahhoz képest sokkal kifinomultabb, szerintem mi is eltüntetnénk együltő helyünkben:)))
Trinity, örülök hogy tetszik! :)
Én régen még a látványától is rosszul volta, ahogy apu vasárnaponként a velőt a pirítósra kente. Igaz, az tényleg elég régen, kisgyerekkoromban volt. :) Most meg nem győzöm behozni a lemaradást. :)
2010. október 18., hétfő