Kapros juhtúró gombóc cukkinis szósszal
A mai ebéd, amely végre baba-mama program keretein belül került megvalósításra. Na nem Ponty gyurmázta a gombócokat, ott még nem tartunk, de szépen álldogált mellettem, amíg én golyóztam, és mutogatta a kötényemen a lepkéket és a virágokat. (igen, én virágoslepkés kötényben főzök, és igen, Ponty meg fiú létére rá van kattanva a virágokra és a pillangókra. Ez van.)
Szóval ezt gondoltam ma ki a felhalmozott juhtúró hasznosítására, amit a juhtúrós túrótorta ismétlése miatt vettem, és ami mellett még több mint egy kiló túró árválkodik a hűtőmben felhasználásra várva. Sütő hiányában ugye mit is lehetne vele kezdeni... szerintem meg fogjuk utálni a túrógombócot hamarosan. Mert hogy ez olyan, mint a túrógombóc, csak sós és kapros, a prézli helyett meg van hozzá ez az isteni krémes szósz. Finom.
- 2-3 főre
- 25 dkg juhtúró
- 2 tojás
- 8 dkg búzadara
- kis csokor kapor
- só
- a szószhoz:
- 25 dkg cukkini
- 2 dkg vaj
- fél fej salotta (vagy 2 dkg vöröshagyma)
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 dl tejszín
- só
A juhtúrót alaposan összedolgozom egy villa segítségével a búzadarával, tojással, csipet sóval (ha szükséges) és a nagyon finomra aprított kaporral (a kapornak csak a lecsipkedett levelét használjuk, a szárakat ne!). A sózásnál vegyük figyelembe, hogy a juhtúró általában elég sós. A masszát félreteszem pihenni legalább 30 percre (de egy órára még jobb).
Közben a cukkinit nagyobb kockákra vágom. A megtisztított hagymát szintén nagyjából felaprítom, majd a vajon sütni kezdem a zöldségeket az egészben hagyott, megtisztított fokhagymagerezddel együtt. Addig kell sütni gyakori rázogatás, kavargatás közben (teflon serpenyő előny), amíg a cukkini megpuhul, elkezd szétesni és kis aranyszínt kapni. Ekkor hozzáöntöm a tejszínt, sózom, összeforralom, majd botmixerrel pürésítem.
A juhtúrós masszából nagyjából két centi átmérőjű gombócokat formázok, majd forró, sós vízben kifőzöm. Ha felúsztak a víz tetejére, lehalászom szűrőlapáttal és a szószba szedem. Tálalom.
A kapros túrós változat pedig remekül hangzik, egészen biztosan nagyon finom lesz! :)
Anna (és anya) üzeni, hogy egy virágokat és pillangókat imádó kispasassal tökjól ellenénk itt napközben! ;-) A keszkenőn pillangókergetésért cserébe adunk kizárólag etetőszékből való kenyértésztagyúrásnézés lehetőséget, és bónuszként egy mindenlébenkanál mindigmindenholottkellenniésmindentlátnimondanimászniállnifognielkapni élményt! Azt hiszem, Ponty Úr benne lesz a buliban! ;-)
Ha mégsem találsz angolul könyvet, írj, és ha arra járok, megveszem. (Elvégre nemsokára fogsz tudni olaszul is...;-)
Nálunk Tamás nagyon szereti a juhtúrós tésztákat (mármint amiben benne van a juhtúró, nem padig rajta), szóval ez is bejött neki. Meg az apjának is. Szerencsére. :)
A könyves lehetőséget észben tartom, nagyon köszönöm, még egy kicsit kutakodok az angol nyelvű után, de ha nem találok, lehet inkább veszek egy saját szótárt hozzá. :)
Nagyon örülök, hogy tetszik a blog! :)
Hát mi is ezt esszük, szóval nemcsak baba. Örülök hogy tetszik! Ez is meg a többi is. :)
Várlak kosztosnak! :)
Remélem ízleni fog! :)
Örülök hogy ízlett! :)
Másodszor amit írtál, az sajnos igaz, nem a juhtúró a gond. Akkor lesz ennyire könnyű a gombóc, ha ennyi dara kerül bele. Én ezt(meg az ehhez hasonló gombócokat :) )úgy szoktam készíteni, hogy a tűzhely köré pakolok mindent, és ahogy kiformáztam a gombócot, megy is a lobogó vízbe. Szóval párhuzamosan golyózom, főzöm, halászom ki ami megfőtt. Így nem nyomódik meg a gombóc.
De van egy másik megoldás is, amikor sietek így készítem: két evőkanállal formázom ki az adagokat, és minden adag azonnal megy a vízbe. Így egy kicsit galuskásabb alakú, de azért megközelítően kerek gombócokat lehet kapni kis gyakorlás után. :)