Kecskesajtos, zsenge zöldborsós orecchiette tészta kis citrommal, 15 perc alatt

Nyár van, visszavonhatatlanul.

Igaz, hogy alig néhány nap alatt érkezett meg hozzánk mind a 36°C fokával, perzselő sugaraival, és ahol még egy héttel ezelőtt állt a víz, ott most szárazon pereg a homok. A békák öngyilkosok lesznek (nem vicc, az egyik felnyársalta magát a szögesdrótra),a  csigák petyhüdten lógnak a virágcserepeken, és olyan szánalmasak, hogy már nincs is szívem kilakoltatni őket a kertünkből.

Ponty bágyadtan pislog egész nap egy szál pelusban, és már a meztelenkedés sem dobja fel, nincs kedve homokozni, focizni a kertben, mert meleg van, és pára, iszonyatos pára, szinte megfojtja az embert. Engem is, nemhogy egy 17 hónapost. Persze ragad a naptejtől, és ez sem tetszik neki, nem az a piperkőc fajta akit csak úgy kenegetni lehet, minden reggel külön küzdelem, amíg egyenletesen bevonom faktorokkal a kicsi testét. Hát ez van most az öltöztetés helyett.

De a legyek jól vannak, köszönik szépen, a nagy vízben szépen kikeltek a lárvák, és aztán pont időben jött a meleg, felszárította a pocsolyákat, hogy ily módon biztosítsa nekik az optimális életkörülményeket. Ennek köszönhetően hemzsegnek kint és persze bejutnak a lakásba is, és hiába lóg a plafon minden négyzetméteréről légycsapda, éjszakára mindig marad egy, amelyik azzal szórakozik, hogy a hajunkba fúrja magát, ezzel percenként felébresztve a kiszemelt áldozatát. Azt meg már nem is említem, hogy miattuk Férj mostanában naponta előadja a légycsapós jelenetet a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből…

Ha valaki mostanra arra a következtetésre jutott, hogy a nyár talán nem az én kedvenc évszakom, annak igaza van, nem szeretem, nagyon nem. Három hónap az évben, amit túl kell élni valahogy, és a meleg első percétől csak arra tudok gondolni, hogy mikor jön már az ősz. A június talán a legrosszabb, minden évben sokkol a hirtelen beköszöntő nyári időjárás, az égető nap, a forróság, a szárazság, a mozdulatlan és bágyasztó levegő. Aztán júliusra már kicsit megszokom, az augusztusi nyárutó pedig egészen magával ragad a hervadó szépségével.

Hát röviden(?) ennyi, ez a magyarázat, hogy miért fognak most megszaporodni a sütemények, a néhány perc alatt összedobható önvigasztaló finomságok a blogon, mert mint minden rendes nő, én is gyógyítom a lelkem, és egyáltalán nem meglepő módon én ezt ételekkel teszem.

Az elmúlt napok nagy kedvence, egy könnyű és nagyon finom tészta, ami 15 perc alatt készül el. (kis csalás a dologban: kifejtett borsót hozott Férj a piacról hozzá, olyan Nigellásan leegyszerűsítve a dolgokat) Az orecchiette csak a ráadás hozzá, nem kötelező, lehet helyette más durumlisztből készült apróbb tésztát is használni, de szerencsére én most szereztem belőle egy nagyobb mennyiséget a debreceni Corából.

• 2 adag
• 25 dkg zsenge zöldborsó (tisztítva)
• 8 dkg friss típusú lágy kecskesajt
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
• 1/2 citrom reszelt héja
• 2 ek citromlé
• 2 dkg vaj
• 20 dkg orecchiette ( vagy más apróbb tészta)
• 10 nagyobb levél menta

A tésztát kifőzöm a zacskón lévő utasítások szerint.

Közben serpenyőben felhevítem a vajat és néhány másodpercig sütöm rajta a finomra aprított (vagy reszelt) fokhagymát, majd hozzáadom a zöldborsót. A zsenge zöldborsó 1-2 perc alatt megpuhul, ennél több idő nem kell neki. (viszont a magasabb keményítőtartalmú, idősebb zöldborsót jóval tovább kell párolni, és ilyenkor célszerű fedő alatt puhítani)

A borsóra reszelem a citrom héját, hozzácsavarok úgy 2 evőkanálnyi citromlevet, majd rámorzsolom a kecskesajtot. Kis láng fölött gyakran kavargatva felolvasztom a sajtot.

A közben kifőtt tészta főzővizéből bő fél decit a sajtos zöldborsóhoz merek, majd leszűröm a tésztát és összeforgatom a borsóval.

Végül a finomra metélt mentát is hozzáadom, összeforgatom vele, majd tálalom.

Címkék: babának, fél óra, kecskesajt, tészta, zöldborsó

Még nem érkezett be hozzászólás.

Szólj hozzá