Sóskakrémleves kicsiknek és nagyoknak
Hát lehet, hogy ez nálam már olyan misszióféle, amit a sóskával művelek. De szeretem. Az pedig nagy fájdalmam, hogy szinte mindenki a környezetemben rávágja, hogy fúúúj.../ a nagymama arcába köpködi, miközben kanállal tuszkolják a szájába. De nem kell aggódni, remekül haladok, már van egészen sok étel a sós sóskaszószon kívül (amit megjegyzem, én sem szeretek), amivel tetemes mennyiségű sóskát tudok juttatni a családom szervezetébe. Mert a sóska egyébként egészséges, tele van vassal (ami alig szívódik fel), C vitaminnal (ami a főzés során lebomlik), és oxálsavval (ami vesekövet okoz). De most komoly(abb)an, van benne sok ásványi anyag, kalcium, foszfor, és kisebb mértékben, de a vas is felszívódik belőle, továbbá nyákoldó és vizelethajtó hatást is tulajdonítanak neki. Nyersen fogyasztva, akár salátának pedig a magas a C vitamin tartalma is megmarad.Továbbá finom. A krémleves a nagyi (leánykoribb nevén az anyukám) édes sóskaszósz receptje nyomán készült, ami Pontynak túl sóskás volt, ezért a fentebb említett művelethez folyamodott etetés közben, de megfelelő hígításban illetve feljavítással úgy tűnik, nincs kifogása a sóska ellen sem. Az is igaz, hogy megfelelő mennyiségű ricottával elkeverve szinte bármit meg lehet vele etetni. Ebből következik, hogy a baba változat egy ricottával igen gazdagon tuningolt leves. A felnőtt változatból viszont a ricotta akár el is hagyható (én el is hagytam), mert a tojássárgájás-tejfölös sűrítéstől eleve egy nagyon gazdagon krémes, sűrű, eszméletlenül finom levest kapunk. Ebbe még reszelt citromhéj és rózsavíz kerül a vanília mellé, ami a levesnek egészen elegáns ízeket kölcsönöz. A rózsavíztől nem kell megrémülni, csak kevés kell belőle, és nagyon finom, illatos, gyümölcsös lesz tőle a sóska. (ez egyébként nemcsak itt igaz, a meggy, a cseresznye, a rebarbara, a málna is nagyon jól viseli, ha néhány csepp rózsavíz kerül melléjük, én szinte mindig használom, ha ezekből a gyümölcsökből szorbeteket, krémeket készítek) Még néhány szó, és ígérem abbahagyom. Vadsóska. Igen, persze, ebből finomabb. Tényleg Ráadásul minden Tiszához közelebb eső település piacán lehet kapni belőle. De nő az erdőben is, nemcsak a töltéseken. Nálunk is van a kert végében. De ez a leves mégis a kerteben lévő, szelíd változatból készült, hisz azt is csak el kell használni valamire. És így is finom. Anyu sóskaszósza. Nemcsak a gyerekkori emlékeim miatt, hanem mert tényleg nagyon finom, és hátha mást is érdekel: kevés vajon megdinsztel 2 púpos mélytányérnyi sóskát, állandó kavargatás mellett, majd miután teljesen szétestek a levelek, botmixerrel simára pürésíti. Visszateszi a tűzre, és 2 deci tejfölt vagy tejszínt önt hozzá, hangulattól függően. Anyu szerint a tejszínt/tejfölt előtte el lehet kevés étkezési keményítővel is keverni, de igazából nem szükséges. Sűrűre főzi, édesíti cukorral, felengedi annyi tejjel, hogy megfelelő állagú szósz legyen (szintén hangulattól függően, hol sűrűbbre, hol hígabbra hagyja), és kész. Hidegen a legfinomabb. De akkor most a leves.
- 4 adag
- 50 dkg sóska
- 1 kis pohár (175 gr) tejföl
- 4 tojás sárgája
- 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
- 4 ek fruktóz/nádcukor + amennyi még szükséges, ízlés szerint
- kicsiknek:
- 25 dkg ricotta (krémes, lágy, apró szemcsés)
- nagyoknak:
- 1 ek rózsavíz és 1/2 citrom reszelt héja
A felnőtt-gyerek változatot meg így különbontani lehet, hogy butaság, mert az én minimanóm imádja rózsavízzel, citrommal együtt is ezt a levest. Igazából az egész variálásnak annyi a lényege csak, hogy a baba verzióba igyekeztem minél több fehérjét zsúfolni, amire nekünk, felnőtteknek már nincs annyira szükségünk. De végül is kár csűrni-csavarni, mindenhogy finom. Még egy szó a ricottáról: a krémes, apró szemcsés jó hozzá, mint amilyen a Óvártej műanyagdobozos, 250 gr-os változata, vagy a hasonló kiszerelésű és kinézetű, hipermarketekben kapható olasz (aminek a nevét nem tudom).
Egyébként semlegesebb ízű mézzel, mint amilyen a vegyes virág, el tudnám képzelni. :)
Dóri, köszönöm, nagyon kedves vagy! :)
Én gyerekkoromban csak édesen ettem a sóskát, anyu csak úgy csinálta, sokáig nem is tudtam, hogy készül belőle sós szósz is. Aztán meg az a vastagon berántott izé, amit máshol ettem ilyen néven az nagyon nem jött be. De mostanában kezdem felfedezni, hogy milyen finom sós ételekben is. Persze az édes szószon túl is van annyi minden, pite, szorbet, fagyi, nagyon hálás alapanyag, és én is nagyon szeretem. Sőt, imádom. :) Ráadásul itt van nekem ez a sok vadsóska is, szóval lesz még sóskás poszt bőven. :)
A natúr változat szerintem is remek, de a zöldfűszeres is nagyszerűen hangzik! Én is valami hasonlóban gondolkodom a legközelebbi sós sóskás receptnél! :)
Felhőlány, köszi! :) Nagyon elhanyagolt növény lett a sóska, pedig eszméletlen finom. Remélem sikerül egy kicsit meghoznom a kedvet hozzá. :)
Megnéztem a ricottatortát, istenien hangzik! :)
Nézz be hozzám, akácvirágban tobzódtam...:)
Igen. (nyelek nagyokat :) )
Csak akkor szerintem át kellene turmixolni/botmixerezni, mert az elég szemcsés. A ricottával teljesen krémes volt a leves, csak azért gondolom. :)
Olzka sóskafagyiját pedig csak javasolni tudom! :) Nagyon szeretem a receptjeit, még soha nem okoztak csalódást! :)
Persze, lehet készíteni azonos mennyiségű fagyasztottból is, télen én is ezzel készítem. Igazából a recept ugyanez, még kiolvasztani sem kell előtte a pürét, mehet a vízbe rögtön. Fedő alatt összeforralni az egészet, botmixer kimarad, és aztán tovább minden ugyanúgy, ahogy a receptben. :)