Mammánál is megcsodáltam, itt nagyon látványosra sikerült ez a szép saláta!
A hangyákról jutott eszembe, hogy nagyon szeretik a műzlit is. Csak sajnos ezt akkor vettem észre, amikor már a tejben úszkáltak ;)

Beatbull, köszi! :)
Hát nemcsak a müzlit szeretik, de a mogyorót, csicseriborsót, cukrot, meg úgy mindent, ami a kamrában van. A kertről már nem is beszélek, mindennek elrágják a gyökerét, a levelét, termését. Sőt, igazából újabban csak úgy elözönlik a fürdőszobát is. (ebben igazából az a durva, hogy a kisfiam felcsipegeti őket, és ha nem figyelek eléggé, akkor meg is eszi…)
Mondjuk én eddig még megúsztam, hogy a tányéromban szembesüljek velük, de ez pusztán a véletlen műve. Bár lehet, hogy ez egyes keleti kultúrákban ínyencségnek számítana… :)

Csodás a kompozíció! Már látványában is! :) Mielőtt Nálad nem olvastam a sült retekről, illetve megnéztem Mamma oldalát is… – nem is hallottam róla. És ha nem blogolnék, szerintem még néhány évig biztosan elkerült volna ez a hatás…. Ki kell próbálnom! :)

Fantasztikus! Ejnye má’ hangyák, kár volt miattatok elvágni a piros retkeket:), de így is átjön a lényeg! (Mondjuk ÉN el tudom képzelni az ízét is:)))

Már magamnál is leírtam, hogy átfutott nálam is a mogyoró és annak olaja, végül is diónál maradtam. Az egész dió-olaj dolog hirtelen ötlet volt, hogy ne maradjon csupasz a retek, de úgy látszik, nagyon bejött. Végtelenül lehet még variálni ezt is!
Egyébként nem köretként ettem, hanem csak úgy, este, a maradékot másnap elvittem magammal. (Hatalmas adag lett.) A diót gondoltam a súlyosabb tényezőnek a salátához.

Ó, a mogyoróolajjal való szoros kapcsolatunk még mindig töretlen. Kiváncsi lennék a Te olajadra, mert nagy különbségek vannak, de a finom olaj már a bódító illatáról is megismerszik:))
Nagyon tetszett ez a mondatod: vesszen a fodrász és a divatipar :)))))

Na ezért a saliért fizetnék is Neked : )

Felhőlány, köszi, örülök hogy tetszik! :)
Hát a sült retek nekem is újdonság volt, de örülök, hogy hallottam róla! Érdemes kipróbálni, ráadásul ezt lelkiismeret furdalás nélkül megteheted! :)

Mamma, köszönöm! :)
Én is dióval terveztem eredetileg, de a mogyoróolaj friss szerzemény, így fel kellett avatnom! :)
Egyébként az olaj ugyanabból a szériából való, mint a pisztácia és a mandula, amit jó közepes minőségűnek tippelnék (persze igazából nem tudom, mert nincs összehasonlítási alapom, de az ízek nem annyira intenzívek, szóval gondolom, nem ez a csúcs), de ez a mogyoróolaj nem olyan mint a többi! Ennek intenzív, elképesztően mogyorós az illata és az íze! (bár mogyoróolajban sincs nagy tapasztalatom, de nekem ez nagyon ütős most, egészen beleszerettem… :) )

Peel, én meg elkészíteném ingyen is… :)

Egyszerűen gyönyörű lett a kép, a tányér, amikor először láttam szinte “megütött”:) Mintha valami népművészeti remek lenne:) Nem szoktam kommentelni, de mindig olvasom a blogodat, és nagyon szépek minden értelemben az ételeid:) És lehet, hogy én vagyok elfogult, de mindig van valami mandulás:)Amúgy azt gondolom, jó sok bogarat elfogyasztunk öntudatlanul, ezzel néha akkor szembesülök, amikor észreveszem, hogy ki tudja honnan, de egy pók grasszál el épp előttem:) A dióolajat itt veszem a Vom Fassban a Szent István Parknál, és nem vagyok szakértő távolról sem, de szerintem remek:)De azért a sárgabarackmagolajra nagyon kíváncsi lennék:)

Dóri, nagyon köszönöm! :)
Hát van elég sok mandulás is, meg diós is, meg mogyorós, miegymás, van egyfajta erős és nem titkolt vonzódásom az olajos magvak iránt. :)
A Vom Fassról csak hallottam, de sajnos nyíregyházi vagyok, nem budapesti, így az eljutás oda egyelőre kicsit komplikált. Ha megyünk is Pestre, csak hétvégén, de mostanában még a Culinaris sem jött össze. A Vom Fassról eddig csupa jót hallottam, biztosan remek lehet a dióolajuk is. Sárgabarackmag olajat én még nem használtam, de hasonlóképpen kíváncsi vagyok! :)