Sült retek saláta mogyoróval, kecskesajttal, friss zöldekkel
Van az úgy, hogy az ember rákattan dolgokra, ételekre. Nálam most ilyen a sült retek. Főleg azért alakul így a viszonyunk, mert eddig a nyers formájával kifejezetten nem kedveltük egymást.
Amikor néhány napja megláttam Mammánál a sült diós retket, elég egyértelmű volt, hogy készítek majd valami hasonlót. Hasonlót azért, mert én amolyan ebéd-helyett-salátának szántam, nem köretnek.
Na most nem fogok mentegetőzni, de ez nem olyan saláta lett, amit össze lehet dobni a hűtő mélyén lapuló maradékokból. Sőt. Igazából nem is olcsó, ha úgy vesszük, takarékosabb lett volna bélszínt sütni ebédre (ki mennyiért veszi a bélszínt, ugye...). De annyira finom! Ebben pedig nem kis része volt a hidegen sajtolt mogyoróolajnak. Igazából teljesen megértem Mammát, és az ő erős kötődését ezen olaj irányába. Sőt, hát mi tagadás, én is hasonló sorsra jutottam... És lehet, hogy nem olcsó, de határozottan állítom, hogy minden pénzt megér! Ott vesszen a fodrász, meg a divatipar, én inkább erre költöm a családi büdzsé rám eső részét!
Aztán végül még írok egy pár szót arról is, hogy a helyes kis piros bogyók nálam miért kerültek felnégyelésre. Ennek oka pedig a hangya. A piacon kapható retek az finom, meg bio, ennek megfelelően nemcsak mi, kétlábúak rajongunk érte, de a hangyák is. Rágják kívül, rágják belül, ahol érik, és valahogy én meg nem szívesen közösködöm velük. Szóval én megfarigcsáltam a retkeket, ahol kellett, a hangya rágta héjtól is megszabadultam, és fájó szívvel, de kihajigáltam a menthetetlen példányokat. Ez így kevésbé lett látványos, de garantáltan hangyátlan, sőt, így még a fás daraboktól is megszabadulhattam.
A zöldsaláta hozzá most rukkola és bébispenót lett, mert az nő a kertben, de ez egy olyan egybeesés, ami szintén igen szerencsésnek bizonyult, ugyanis remekül illett a salátához.
- 1 adag (előételnek 2)
- 2 csomó hónapos retek (kb 10 szem)
- 3 marék zöldsaláta (nálam bébispenót és rukkola)
- 10 dkg friss típusú kecskesajt
- 1 marék mogyoró (kb 3 dkg)
- 1 ek olívaolaj
- 1 ek hidegen sajtolt mogyoróolaj
- 1/2 lime leve
- 1 ek méz (nem karakteres ízű, pl vegyes virág)
A mogyorót mérsékelt lángon enyhén megpirítom, és félreteszem, amíg kihűl. Utána késsel durvára vágom.
A retket megtisztítom, negyedelem, a fás, hangya rágta részeket kivágom vagy eldobom. Az olívaolajon mérsékelt lángon körülbelül őt percig sütöm. Ha kihűlt, meglocsolom a lime levével, a mézzel és a mogyoróolajjal, jól összeforgatom. Én nem sóztam, mert nekem a kecskesajt elég sós volt, de ez egyéni ízlés kérdése.
A zöldeket megmosom, leszárítom, és egy tányérra rendezem. Ráhalmozom a retket, erre morzsolom a kecskesajtot, majd megszórom a pirított mogyoróval.
A hangyákról jutott eszembe, hogy nagyon szeretik a műzlit is. Csak sajnos ezt akkor vettem észre, amikor már a tejben úszkáltak ;)
Hát nemcsak a müzlit szeretik, de a mogyorót, csicseriborsót, cukrot, meg úgy mindent, ami a kamrában van. A kertről már nem is beszélek, mindennek elrágják a gyökerét, a levelét, termését. Sőt, igazából újabban csak úgy elözönlik a fürdőszobát is. (ebben igazából az a durva, hogy a kisfiam felcsipegeti őket, és ha nem figyelek eléggé, akkor meg is eszi...)
Mondjuk én eddig még megúsztam, hogy a tányéromban szembesüljek velük, de ez pusztán a véletlen műve. Bár lehet, hogy ez egyes keleti kultúrákban ínyencségnek számítana... :)
Hát a sült retek nekem is újdonság volt, de örülök, hogy hallottam róla! Érdemes kipróbálni, ráadásul ezt lelkiismeret furdalás nélkül megteheted! :)
Mamma, köszönöm! :)
Én is dióval terveztem eredetileg, de a mogyoróolaj friss szerzemény, így fel kellett avatnom! :)
Egyébként az olaj ugyanabból a szériából való, mint a pisztácia és a mandula, amit jó közepes minőségűnek tippelnék (persze igazából nem tudom, mert nincs összehasonlítási alapom, de az ízek nem annyira intenzívek, szóval gondolom, nem ez a csúcs), de ez a mogyoróolaj nem olyan mint a többi! Ennek intenzív, elképesztően mogyorós az illata és az íze! (bár mogyoróolajban sincs nagy tapasztalatom, de nekem ez nagyon ütős most, egészen beleszerettem... :) )
Peel, én meg elkészíteném ingyen is... :)
Már magamnál is leírtam, hogy átfutott nálam is a mogyoró és annak olaja, végül is diónál maradtam. Az egész dió-olaj dolog hirtelen ötlet volt, hogy ne maradjon csupasz a retek, de úgy látszik, nagyon bejött. Végtelenül lehet még variálni ezt is!
Egyébként nem köretként ettem, hanem csak úgy, este, a maradékot másnap elvittem magammal. (Hatalmas adag lett.) A diót gondoltam a súlyosabb tényezőnek a salátához.
Ó, a mogyoróolajjal való szoros kapcsolatunk még mindig töretlen. Kiváncsi lennék a Te olajadra, mert nagy különbségek vannak, de a finom olaj már a bódító illatáról is megismerszik:))
Nagyon tetszett ez a mondatod: vesszen a fodrász és a divatipar :)))))
Hát van elég sok mandulás is, meg diós is, meg mogyorós, miegymás, van egyfajta erős és nem titkolt vonzódásom az olajos magvak iránt. :)
A Vom Fassról csak hallottam, de sajnos nyíregyházi vagyok, nem budapesti, így az eljutás oda egyelőre kicsit komplikált. Ha megyünk is Pestre, csak hétvégén, de mostanában még a Culinaris sem jött össze. A Vom Fassról eddig csupa jót hallottam, biztosan remek lehet a dióolajuk is. Sárgabarackmag olajat én még nem használtam, de hasonlóképpen kíváncsi vagyok! :)