Sóban sült márna egyszerű kevert salátával

2010. április 11, vasárnap | hal, saláta | Szerző: Herczeg Gabriella

P1012503

Már megint márna, mert maradt még mára.(elnézést)

Szóval ezért nem szabad menni a Metroba éhesen vásárolni… Mert képes vagyok elkölteni a család kosztpénzét, és cserébe hazahozni mindenféle tücsköt-bogarat. Néha szó szerint. A halas pult a gyengém, ha valami friss és szép, azt el KELL hoznom. Így jártam a márnával is. Tegnap lett belőle egy újhagymával megtömködött, egészben sütött változat, ma meg Lorien receptje után sóban sütöttem meg a halakat (bár az én kis olasz import márnáim mindössze 25 dekásak voltak 2,5 kiló helyett). Igazából a sóban sütés hatalmas találmány, egészen elvette a márna (számomra) tolakodóan erős aromáját, szóval nagyon jót tett a halnak.

A saláta mellé a világ legegyszerűbb kevert salátája, igazi retró kilencvenes évek, amikor minden étteremben ezt lehetett kapni, némi sajttal vagy sült csirkemellel megspékelve, és hatalmas innovációnak számított az ecetes-cukros lében ázó löttyedt, bánatos zöldségek után. Nos, Férjnek igazából még mindig ez az egyik kedvenc salátája, szóval ezért.

  • adagonként
  • 1 márna (~25 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 karika citrom
  • kb 0,5 kg durva szemű (nem csomósodásgátolt) só ( a legolcsóbb asztali só épp megfelel)
  • a salátához ( 4 adag)
  • 1 fej jégsaláta
  • 2 nagyobb répa
  • 4 közepes paradicsom
  • 2 szál újhagyma
  • olívaolaj
  • fél citrom leve

A halat papírtörlővel áttöröljük, alaposan kiitatjuk a hasüregéből a nedvességet, majd a hasába tesszük a megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymát és a félbevágott citromkarikát.

Egy sütőtálba terítjük a só felét, úgy 3 centi vastagon, megspricceljük vízzel, erre kerül a hal. Ezt befedjük a maradék sóval, úgy, hogy mindenhol betakarja. Szintén kis vízzel megcsepegtetjük (nem kell sok, csak hogy a só kicsit összeálljon).

Maximális hőfokra előmelegített sütőbe kerül (gázsütőben 260°C fok), itt 30 percig sül ezen a hőfokon.

Közben elkészül a saláta. Az jégsalátát vékony csíkokra metélem, a paradicsomot vékony gerezdekre vágom, a répát miután megtisztítottam, durvára reszelem, az újhagymát pedig hajszálvékonyra karikázom. Az összes zöldséget egy nagy tálba öntöm, meglocsolom a citrom levével és bőségesen olívaolajjal, kicsit sózom, és alaposan összeforgatom.

Ha a hal kész, a kemény páncéllá összeállt sóréteg alól kiszabadítom (kés pengéjével megütögetem hogy széttöredezzen, és a nagyobb darabokra tört sóköpenyt lefejtem a halról), a salátaágyon tálalom.

Figyelem! A hal bőre ebben az esetben nem lesz ehető, túlságosan sós!

Hasonló receptek:

  1. Kínai kel saláta Ezt a salátát jó pár éve a férjem készítette nekem először, és azóta is a kedvencem. Kicsit hosszadalmas elkészíteni, de megéri. Az hozzávalók elsőre kissé kaotikusnak tűnhetnek, de-lehet, hogy elfogult...
  2. grillezett marlin pomelo-sárgarépa salátával A karácsonyi bevásárlások legfőbb előnye, hogy ilyenkor egy hónapban többször is eljutunk olyan helyekre, ahol friss halat kapni. A marlin filé az egyik kedvencünk, és többnyire nem tudunk neki ellenállni,...

Címkék: , , , ,

4 hozzászólás a bejegyzéshez: Sóban sült márna egyszerű kevert salátával

nokedli
2010. április 11., vasárnap

nem kell elnézést kérned, ma van a költészet napja;-)

killervidra
2010. április 12., hétfő

:))))
Köszi!

Beatbull
2010. április 12., hétfő

Loriennél is írtam, hogy sóban sütésnél érdemes a durva sót tojásfehérjével elkavarni. A hő hatására a tojásfehérje kicspaódik és teljesen szilárd burkot hoz létre, ami minden aromát és nedvességet a burkon belül tart. Emiatt fontos is, hogy sehol ne kandikáljon ki semmi a halból, nehogy azon a résen pára vagy íz tudjon távozni. Tojásfehérje nélkül a bepárásítós módszer tapasztalataim szerint a sószemcsék durvaságától függ – tojásfehérjével nincs ilyen probléma.
A hal bőrét ugye nem ettétek meg? Sóban sütésnél nem szokás hozzáenni, mert nagyon sós a közvetlenül vele érintkező rengeteg sótól.

killervidra
2010. április 12., hétfő

A kommentedet Loriennél csak azután olvastam, miután elkészült a hal. :)
Egyébként asztali sóval a nedvesség hatására szépen összeállt a kéreg. De legközelebb azért kipróbálom a tojásfehérjés variációt is. :)
A hal bőrét újabban nálunk már senki nem eszi meg, én igazából nem szeretem, Férj meg zsírszegény diétán van. És ha választania kell, akkor inkább egy tál fagyi, mint akármilyen ropogós bőr. :) A sok só miatt én sem gondoltam, hogy ehető lenne, viszont a bőre nélkül elég rosszul festett a márna, így a fotón még bőrrel együtt szerepel. De jó, hogy ezt írtad, mert nem mindenkinek egyértelmű, a recept végére teszek egy kis figyelmeztetést! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)