Bár a hétvégét részben egy vadmalac társaságában, részben pedig a padlón fekve töltöttem, átmeneti, hülyeség okozta nyakmerevedés, idegbecsípődés és részleges kétoldali felkarbénulás miatt, de reggelezni azért ilyenkor is kell.
A juhtúrós, kukoricás lepénykéket Ottisnál láttam nemrég, és annyira megtetszettek, hogy most el is készítettem, csak palacsinta formájában. A juhtúrós tészta sütés közben mennyei illattal árasztotta el a konyhát (ne finomkodjunk, amerikai konyhám van, szóval inkább az egész lakást….), már csak ezért is megérte volna megsütni, de persze aki ennyivel nem éri be, annak elárulom, hogy ízre is kiváló volt. Köszönöm a remek ötletet!
Azért egy szóra(?) visszatérnék az átmeneti mozgáskorlátozottságom kiváltó okára, nevezetesen megragadnám az alkalmat és óva intsek mindenkit attól, hogy járólapon nekiálljon bukfenceket vetni, csak azért, mert csemetéje ezt viccesnek találja. Ha már mindenképpen elkerülhetetlen ez a tevékenység, akkor kerítsünk magunknak hozzá legalább egy vastag szőnyeget. Vagy matracot. De lehetőleg 30 felett egyáltalán ne csináljunk ilyen botorságot.
A kukoricát, ha mirelit, kiveszem a fagyasztóból. Mire a palacsintatészta süthető állapotba kerül, akkorára kissé felenged, és a zsenge kukorica meg is fog sülni annyi idő alatt, ameddig a palacsinta sül. Lehet hozzá használni konzervet is, de nekem általában mirelit van csak itthon.
A tojásokat, juhtúrót, vajat, tejet, sütőporral elkevert lisztet, kaprot, sót lehetőleg habverővel csomómentes masszává keverem. Félreteszem pihenni fél órára.
Sütés előtt belekeverem a kukoricát.
Mérsékelten forró teflon serpenyőbe két evőkanálnyi adagokban, további zsiradék hozzáadása nélkül kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng fölött, mindkét oldalukon aranyszínűre. Az adagolásnál ügyeljünk arra, hogy minden palacsintába nagyjából egyformán jusson a kukoricából. Ez a massza kissé sűrűbb, így nem árt a kanál hátával elegyengetni a halmokat. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor pedig a sütéshez kell némi zsiradék.
Tejföllel tálalom.
Megjegyzés: 1.) A kapor helyett nagyon finom snidlinggel is.
2.) Ennek a tésztának kifejezetten jót tesz, ha a tojásokat különválasztjuk, a sárgájával keverjük ki a tésztát, a fehérjéket pedig kemény habbá verve csak a sütés előtt forgatjuk óvatosan a masszába. Ez egy kicsit macerásabb, de ha nem reggelire készül, hanem vacsorára, akkor azért még belefér. De egyébként a mezei, tojáshab mentes változata is finom.
Jaj, isteni kombináció!!!
Bukfenc a padlón? Jesszus… Gyors regenerálódást!
Viki, örülök hogy tetszik! :)
A karjaim már mozognak, bár a nyakam még nem az igazi… :)
Nagyon guszta!Gyors felépülést, kellemetlen lehet az biztos!Csodálom, hogy még volt erőd ilyen finomságot készíteni!
Szegény te, gyorsan gyógyuljál meg…micsoda rendes anyuci vagy:)
Ottis, köszi az ötletet, nagyon bevált! :)
Hát, végül is könyéktől lefelé egész jól mozgott a karom, a fiúk meg éhesek voltak… :)
Kata, már egészen jól vagyok, csak a nyakam fáj még egy kicsit. :)
Szia!
Pár hete találtam az oldaladat, és azóta nem tudok szabadulni! Csak ránézek a képekre és már is nagyokat nyelek…és írom fel a képzeletbeli “ezt ki kell próbálni listámra”. :)
Kipipáltam már a túrós és az almás palacsintát és mindkettő igazán finom volt, de EZ…nem is találok rá szavakat. :) Köszönöm!
Hát szívesen! :)
Nagyon örülök annak, amit írtál! :))))
2010. február 8., hétfő