Pizzás csiga

Igen, igen, annak a pizzás csigának a házi és jelentősen feljavított változatáról van szó, ami a Sparban bezacskózva figyelt bánatosan a polcokon és amit a kiéhezett egyetemistákon (köztük Férjen) kívül szerintem senki nem vett meg.

Ez volt az első ételek egyike, amit készítettem neki, de nem a kulináris kaland céljából, hanem mert nem bírtam nézni, hogy azt a vacakot eszi.

(aztán továbbra is ette azt a vacakot, csak titokban. Nem tudom, mi lehetett benne, nikotin, vagy más függőséget okozó anyag, de sokáig még nem bírt leszokni róla. Pedig saját bevallása szerint is rossz volt.)

Ennek a péksüteménynek számtalan előnye van, az csak egy dolog, hogy finom, de jól szállítható, több napig eláll, kiváló kirándulásra, utazáshoz, munkahelyre, uzsonnának, tízórainak.

Ez a változat már elég messze áll az eredeti elképzeléstől, került bele sonka is, sajt is, a tészta pedig részben teljes kiőrlésű búzaliszttel készül.

1 nagy tepsihez

20 dkg rétesliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (helyettesíthető rétesliszttel)

1,8 dl víz

20 gr olívaolaj, 1 tk só, 1 ek almaecet, 3 gr friss élesztő

1 kis doboz paradicsompüré (70 gr), 1 gerezd fokhagyma, 1 ek szárított bazsalikom (vagy oregánó, ízlés szerint), 1 ek olívaolaj, 1 tk (nád)cukor, 1 kk só

4 szelet prosciutto crudo (vagy más, levegőn szárított sonka, pl Speck)

4 dkg Grana Padano reszelve (elhagyható vagy helyettesíthető más, kemény, aromásabb sajttal)

A liszteket az élesztővel elmorzsolom, majd hozzáadom a vizet, ecetet, 20 gr olajat, sót. Mivel én most egy éjszakán át kelesztettem, így 5 gr friss élesztőt használtam hozzá. Ha csak 1-2 órán át szeretnénk keleszteni, akkor 15 gr friss élesztőre lesz szükség és még 1 tk cukorra a tésztához.

Alaposan kidolgozom, sima, rugalmas, nem túl kemény tésztává, mely elválik a kelesztőtál aljától és a kezemtől. Cipóvá formázom, majd a tálat nedves konyharuhával letakarva egy éjszakán át kelni hagyom. (vagy amíg a duplájára nem nő)

A szószhoz a paradicsompürét finomra reszelt fokhagymával, bazsalikommal/oregánóval, olívaolajjal, sóval, nádcukorral kikeverem.

A megkelt tésztát átgyúrom, majd két cipóra osztom. A két cipó csak akkor kell, ha mini csigákat szeretnénk, ha normál méretűeket, akkor maradjon a tésztagombóc egyben.

Lisztezett gyúródeszkán fél centi vastagra, téglalap alakúra nyújtom, majd vékonyan, egyenletesen megkenem a paradicsomos szósszal. (a széleken 1-1 cm szabadon marad, a tekerésnél szökik majd a szósz, de így nem folyik ki)

A sonkát ollóval vékony csíkokra vágom, ezt egyenletesen elosztom a szósszal lekent tésztán, majd az egészet feltekerem, mint a bejglit szokás. A hosszanti szélén én megkentem vízzel, hogy jobban tapadjon az illesztésnél, így nem nyílik szét sütés közben. Késsel 2 cm darabokra vágom és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetem.

Megszórom a csigákat a reszelt sajttal, majd pihentetem, amíg a duplájukra nem nőnek.

Sütés előtt megspriccelem vízzel (az olajszóró sprays üvegemet rendszeresítettem erre a célra, kiválóan szuperál. Persze egy akármilyen műanyag spriccelő is megteszi, amit fillérekért be lehet szerezni. Mindenféle péksütihez, kenyérhez nagyon jó. De ha ez nincs, elég lefröcskölni vízzel.)

260°C fokon (gázsütőben) sül 12 percig a mini változat, amíg kissé megpirul a tészta.

Rácson hűtöm ki.

Címkék: kelt tészta, sonka, sós

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Pizzás csiga

Szólj hozzá