Csípős-gyömbéres csirke kókusztejben sült karfiollal

2009. július 1, szerda | csirke, köret | Szerző: Herczeg Gabriella

pc070022

Na igen, amikor Férj rájött, hogy az nem sajt a karfiol tetején, és összerakta, hogy a kókusztej sem máshová került, csakis a karfiolba, akkor még azt gondoltam, hogy nem baj, majd azt írom róla a bejegyzésben: vegyes fogadtatásra talált, nekem nagyon ízlett, Férj pedig berzenkedéssel vegyes úúútálattal fogadta.

Aztán végig arról beszélt, hogy a karfiol eleve a finom és a gusztustalan határán billegő növény (őszerinte), és könnyen átbillen az utóbbi kategóriába, és hogy mennyire zavaró, hogy a karfiol íze elé a kókusz tolakodik, azután meg fordítva.

És mindezt úgy, hogy közben a karfiolt ette.

És csak ette, eszegette, míg végül az utolsó pici rózsácskáját is kikapirgálta a tálból.

És a csirkéből, a mindenkori legnagyobb kedvenc, gyömbéres-csilis-citromos grillcsirkéből, megmaradt egy fél melle, de a karfiolból-semmi.

Amikor megkérdeztem, hogy most ha ez ennyire borzasztó volt, akkor meg minek ette meg előlem is, akkor csak mosolygott sejtelmesen, majd elsomfordált. Azóta a karfiolról nem beszélünk. De énszerintem mégiscsak ízlett neki. Is.

A csirke meg abszolút biztonsági játék, én nem is ismerek olyan embert, akinek ez az ízvilág ne jönne be nagyon-nagyon-nagyon. Nekünk (Férjnek) a kedvenc grillpipink, vagy egészben sült csirkénk, ahogy tetszik. (azért grill, mert a végén bedugom a gázgrill alá, és jól megbarnítom mindenhol a bőrét)

2 főre (most jóllaktunk, tehát ez tényleg két adag)

1 egész “grillcsirke” fantázianévvel ellátott szárnyas (1,2 kg)

5-6 cm gyömbér, 10 gerezd fokhagyma, 4-5 cső csili (vagy 2 ek szárított, őrölt), 2 tk nádcukor, 2 ek só, 2 kis citrom, földimogyoró olaj (vagy napraforgó, vagy más, semleges ízű)

1 közepes fej karfiol, 330 ml kókusztej,  1 citrom leve, 1 ek nádcukor, 1 púpos tk só

Ott kezdem, hogy ez Broiler csirke volt. Ha tanyasival vert meg a jószerencse, akkor 1 napi hideg élelemmel készüljünk, mert az kb 4 óráig kell, hogy süljön. Mind a 80 dekájával.(ez nem vicc, volt már miatta néhány éjféli vacsoránk)

Szóval ez meg fog sülni másfél óra alatt. Puhára, omlósra, grillezéssel együtt sem több 2 óránál, de abban már a terítés is benne van.

A gyömbért lereszelem, a fokhagymát fokhagymanyomón átpréselem, a csilit nagyon apróra felvágom, és az egészet összekeverem a sóval, cukorral, és kb 5 evőkanálnyi olajjal. A citromot mosom, szeletelem, kb 2 mm karikákra.

A csirke bőrét a mellcsont csúcsánál óvatosan 1 ujjal elemelem a hústól, alányúlok a bőrnek, és tasakszerűen kitágítom a hús és a bőr közötti részt a mellcsont mindkét oldalán, úgy, hogy a bemeneti nyílás ne táguljon közben. Ha jól csinálom, akkor a comb felett is meg lehet így lazítani a bőrt. Az így keletkezett résbe gyömöszkölöm a gyömbéres masszát, úgy, hogy mindenhová jusson a comb és a mell felett, és a pici lyukon át betuszkolom a citromkarikákat is. Ha nagyon szétbarmolom a bőrét közben, az sem baj, arra van a hústű, hogy utólag toldozzam-foldozzam. Csak túl nagy szakadásokat ne hagyjunk a bőrön, mert akkor kifolyik a gyömbéres massza, és ízetlen marad az állat.

Ha ez megvan, akkor formára igazítom a szárnyast, és a lábait spárgával/hústűvel rögzítem. (összedrótozom hústűvel, mert nincsen konyhai spárgám)

Fedeles sütőtálba kerül, hátával lefelé,  itt még meglocsolom kevés olajjal, és megy a sütőbe. Az első órában 200°C fokon, fedél alatt, és közben egyszer megfordítom, utána 180°C fok, ismét háton, fedél nélkül, de csak azért, mert itt már mellette volt a karfiol is. Másfél óra múlva észlelem, hogy a hús leomlik a csontról, ekkor kiveszem, és ha a karfiol elkészült, gázgrill alá teszem, és minden oldaláról megpirítom. Ennek hiányában a sütő hőfokát a maximumra állítom, és ugyan ez lesz az eredmény csak lassabban. Ilyenkor forgatni magát a szárnyast nem kell, csak locsolgatni bőszen, saját levével.

Karfiol: mosom, diónyi rózsákra szedem, és egy akkora sütőtálba borítom, amiben lehetőség szerint egy rétegben elterül. És még be is fér a csirke mellé/alá. Ez szerintem lehetetlen, ha valakinek egy sütője van, úgyhogy a karfiol nálam másfél rétegben terült, és sütés közben átforgattam/kevertem kb kétszer.

A kókusztejet elkeverem a citromlével, a cukorral, sóval, ráöntöm a karfiolra, és összeforgatom vele, úgy, hogy mindenhol érje.

Sütő, 180°C fok, egy óra.

Logisztikai okokból az is megengedett, hogy az első fél órában 200°C fokon süljön a karfiol, utána meg kicsit hamarabb kész van. Nem lesz tőle semmi baja. Én is így csináltam.

Címkék: , ,

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Csípős-gyömbéres csirke kókusztejben sült karfiollal

Beatbull
2009. július 2., csütörtök

Kókusztej és karfiol, hmm, izgalmasan hangzik! Segal éttermében kóstoltam anno kókusztejben sült póréhagymát, az is meglepően finom volt és jól harmonizált – ezt a kókuszos karfiolt is ki kell próbálnom! ;)

killervidra
2009. július 2., csütörtök

Én abból indultam ki, hogy a currybe is szoktam tenni mindkettőt- és akkor most a curry többi részét kihagyom. Nekem nagyon ízlett, de én imádom a karfiolt és a kókuszt, együtt, és külön-külön is. Viszont Férj tényleg fenntartásokkal fogadta, az elején nem is akarta megenni-de aztán meg mindet eltüntette, szóval nem tudom. Nem is nagyon tudtam rajta eligazodni, hogy akkor ez most ízlett neki, vagy csak éhes volt. Mondjuk vigyorgott közben. :D
Az ízében amúgy a kókusz tényleg nem dominált annyira, mint vártam, szerintem kellemes volt. De jobb lett volna, ha vékony rétegben elterítve sütöm, és mindenhol megpirul, kicsit karamellizálódik -ami most a csirke miatt nem ment.
Szóval erről most nem vagyok meggyőződve, hogy tényleg nagyon finom, vagy csak nekem tetszik ennyire. Végül is én a marshmallowt is szeretem… :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)