Gyömbéres körtekrém-most eperrel

Melynek a története pedig a következő: Férj újabb bolondériája, hogy bejelenti, mit szeretne enni. Például ma diétásat (meg még házias(?) is legyen persze), egész pontosan joghurtos csirkemell salátát. Annyi szerencséje volt életem párjának, hogy még nem egészen voltam ébren, plusz a bejelentéstől kisebb sokkot is kaptam, mivel ez talán egy fokkal rosszabbul érintett, mint a “házias konyha” mizéria. Ezzel az ételcsoporttal (ti. fitness jellegű, egészségesnek titulált, végtelenül unalmas, egyhangú, jellegtelen proteindús saláták (és akkor megint elnézést kérek mindazoktól, akik ezt szeretik, én nem, nem is vagyok erre büszke, stb, stb) ) a hátam mögött ugyanis tényleg egész komoly távok lefutására lehetne rábírni engem. Ennél már csak egy fok van lejjebb, a majonézes-kecsöpös salátaöntet konzerv kukoricán vagy az errefelé “őshonos” gyros majonézzel és körözöttel(!), ami itt kulináris élvezetnek számít.(szerintem erről írtam már valahol. Ezen egyszerűen nem tudom túltenni magam. Hogy ilyen egyáltalán létezik)

Na de azért azt csak nem, Férjnek hamarosan megjön a józan esze. (Ugye?)

A helyzetemet tovább könnyíti, hogy Ponty Úr újabban visítórohamot kap minden élelmiszer árusításával foglalkozó műintézményben (is), így mostanában csak az erdőben sétálunk, aminek nagyon örülök persze, csak ott viszonylag ritka a joghurtos csirkemell saláta elkészítéséhez szükséges alapanyag (bár vadsóskát már láttam. Meg egyszer egy félig megcsócsált őzet is, de az salátába nem jó)

Szóval nekiálltam elkészíteni a salátát, mert jó feleség vagyok persze. Aztán este írás közben kipuffogom magam, és reménykedem benne, hogy Férj majd elolvassa, és megszán. (ez eddig, jelzem csendesen, még nem történt meg!)

És hogy miként kerül ide a körtekrém: nagyon egyszerű, kompenzálásképpen kellett készítenem valami igazán finomat, vagyis olyat, amit én is szívesen megennék. És persze abból, ami itthon volt. És vilmoskörte, gyömbér, meg mascarpone az mindig van. És most akadt itthon csodaszép eper is, ami a közös pelenkavásárlás során lopott öt percnyi magánprogram keretein belül került beszerzésre.

Borzasztóan egyszerű, és borzasztóan finom. Ezt a krémet még számos gyümölcs tetején el tudom képzelni. Vagy gyümölcs nélkül.

4 adag

60 dkg ( 4 db) vilmoskörte (vagy más puha húsú, lédús, zamatos körte), 2,5 dl mascarpone, 2 ek nádcukor, 3 cm gyömbér, 1/2 citrom leve

50 dkg eper, 4 ek Cointreau/narancslé

A körtét meghámozom, és a lereszelt gyömbérrel, citromlével, cukorral és a mascarponeval együtt összeturmixolom. Sokáig kell turmixolni, akkor homogén és habos lesz.

Az epret megtisztítom, negyedelem, meglocsolom a Cointreauvel (magamnak ugye narancslével, Ponty Úrnak ez még kissé korai lenne), szétosztom 4 csinos tálba, és rárétegezem a krémet. És ennyi.

Címkék: édes, eper, körte, mascarpone, pohárkrém

4 hozzászólás a bejegyzéshez: Gyömbéres körtekrém-most eperrel

Szólj hozzá